Valami elkezdődött

Samu tegnap óta nagyon szépen, tisztán mondja utánam a szavakat. Róka, gólya, kamion, úthenger. Amit hall, mondja. Ennek nagyon örülök, fény az alagút végén, bár aggódom kicsit, mert voltak már ilyen időszakai és aztán mindig kipihente őket. Nem tudom amúgy, mi lelte, de ma megint 1/2 2kor keltünk és nagyjából 5-ig fenn volt (én meg persze vele virrasztottam), aztán nagy nehezen elaludtam, de 1/2 6kor kelt Hédi, így jó nagyot aludtam, mondhatni. Bár a kisasszonyhoz nem én keltem, de nem bírtam visszaaludni, szóval 1/4 7kor csak kivakartam magam az ágyból.. Tudom, hogy telihold lesz, de akkor is ez megy már 3. hete, most a hétvége után 2 éjszakát átaludt Samu, de úgy fest, kezdődik újra. Azon gondolkoztam, hogy Pikler is azt írja, hogy egy ekkora gyereknek napközben már nem kell a 3 óra alvás, de Samu van, hogy 4et is alszik, hajlok rá, hogy ez a gond.

Ha már úgysem aludtam, ráértem aggódni. Hédin is sokat agyalok az utóbbi időben. 9 hónapos múlt, 2 hét múlva 10 lesz és se ülni nem tud, se mászni, se semmi... Pedig nem lehet azt mondani, hogy járókába van zárva egész napra, mert csak akkor teszem bele, ha nagyon muszáj, amúgy a szobában vadul, de mégsem. Mozgástere van. Tudom, hogy a gyerekintenzív, meg hogy nem sírt fel, meg hogy... de akkor is borzalmas ez a tehetetlenség. A gyerekorvos szerint minden rendben ezzel, vagy ha még sincs, májusig akkor sem találkozunk. Itt nincs fejlesztés, gyógytorna, semmi. Nem siettetni akarom, vallom is, hogy nem lehet, de aggaszt, hogy mi van, ha még 2 évesen sem tud majd járni? (A gyerekorvos is kérdezte a múltkor, hogy miért nem teszi le a talpát, ha fel akarja állítani, fáj neki? Nem, csak nem akar állni) Az ikerkocsira jó lenne kiegészítő buddy-seat, mint amilyen Samunak volt, de ha Hédi 15 hósan még nem tud ülni, hogyan teszem majd bele? Vagy viszem kenguruba? Leszakad a hátam... Szóval nem egyszerű, az egyiknek a beszédfejlődése siralmas, a másiknak a mozgásfejlődése, olyan jó lenne, ha tudnék segíteni nekik, de a türelmen kívül nincs más a fegyvertáramban :( Hajnalban, amíg hallottam, hogy mondja a fiam a magáét az ágyában, azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy éhes (én az voltam). Milyen jó lenne, ha azt mondaná: anya, éhes vagyok. Anya, fáj a lábam. Anya, nem vagyok álmos, olvass egy mesét! Hát, egyszer majd talán lehet, hogy ilyen is lesz, remélem.

Egy lakásunk már van

a löffelstelzenit megkaptuk :)Ezúton szeretném mindenkinek megköszönni azt a sok sok lóherét, amit küldtetek és a rengeteg drukkot! :) Nagyon örülök ennek a lakásnak :)

Ettől még megnézünk két schweigernit, de azok már képek alapján sem tetszettek annyira, az egyik sötét és linóleumos (halálom a pvc), a másik tetőtéri, de 2 lakás egyben, és eszméletlen drága, majdnem 800 a kalt...1000€ fölött van havonta, és tényleg, minek nekünk két lakás egyben? Szép amúgy, meg minden, csak... Fel kell hívni a Köblert is, hogy mit szólna hozzá, ha maradnánk még egy hónapot, illetve a csajnak is vissza kell írni, hogy intézzük a papírokat, de arra lenne-e lehetőség, hogy pár dolgot lemérjünk, mert akkor április legvégén vagy május legeslegelején beépíttetnénk a konyhát. Vicces (és egyben szörnyű), hogy mindkét gyerekem első szülinapja egy költözés kellős közepére esik...

Közben néztünk autót is, most megy a vita, mert Bandesz mindenáron kisbuszt akar. Tudom, hogy jobb, mint az egyterű, mert nagyobb a csomagtere,és 7 üléssel az egyterűben egy fél macska is nehezen fér el, de ez a kisbusz dolog nekem akkor is nagyon morbid... Mindegy, a költözésre meg akarja venni a kocsit, mert abba minden belefér, mondjuk ebben igaza van, 3-4 körben át is tudna hurcolkodni, bár itt az lesz a car, hogy megint "nap-csere" lesz náluk előre láthatóan, tehát elsején dolgoznak (ő nem, a cég ad szabit költözésre), én meg biztosan nem fogom az 50kg/elem súlyú kanapét emelgetni 6 hónapos terhesen, de ezeket max pénteken átpakolják, nagyjából ennyi, amiben segíteni kell, kanapé, hűtő, mosógép. (Bár a hűtő is jó lenne már csütörtökön, de ha mást nem, munka után bedobják a kocsiba, vagy nem tudom.... egy ideig úgyis a kicsit kell használni, mert a nagynak ki is kell magát szinteznie...) Szóval most még egy projectet elindítottunk, csak hogy gyorsabban teljen az idő májusig :)

A hétvége gyorsan eltelt

fel sem igazán tudtam dolgozni agyilag, hogy volt egyáltalán...

Pénteken megnéztünk egy lakást Königshofenben, nekem már csak a hely miatt is szimpi lett volna. Hát, egy hodály volt, az tény. Viszont nagyon le volt lakva, elég sok meló lett volna, a hapsi nagyon elégedett volt, hogy einbau-küchen, de hát az ragadt a mocsoktól, a mosogatógép és a tűzhely használhatatlanná vált a kosz miatt, a gyerekszobákban kézmosó (kinek lehet ilyen agyament, elmebeteg ötlete, hogy kézmosót tesz a gyerekszobába????), a főbérlő bunkó, tárolóhely 0. Eléggé nagyot csalódtam, az az igazság.

Este még Bandesz megnézte a belvárosi Schmückchent, elmondása szerint tényleg az. Gyönyörű, rendben tartott lakás, tüchtig konyha, a tulaj a szembeni fodrászat tulajdonosa. Nos, a srác kicsit... szóval... hogy is mondjam... izé... nehéz megmondani, melyik nemhez vonzódik, de "férfi" létére nőiesebb, mint én. Tehát innen a nagy pedancia, de sajnos a lakás túl kicsi ahhoz képest, amennyire drága. Esélytelen a gyerekeket is elpakolni, a nappalit is meg magunkat is. 100nm-nek hirdették, de nincs annyi :( Még szombat este is volt róla szó, hogy hááááááát... pályázzuk meg azért, de végül vasárnapra csak nyomtunk egy "cancelt" neki.

Szombaton kicsorogtunk Wachbachba, megnézni a házat. Én nem sokat láttam belőle, mert Samu hisztirohamot kapott, egyszerűen ki kellett vinnem, mert sivalkodott, mint akit nyúznak. Persze kinn is ezt csinálta, de legalább senkit nem zavart. Én megértem, szegény fél órát tudott aludni... Szóval a házról nem tudok mit mondani, mert nem láttam csak kintről, hát, amennyi előnye van, annyi hátránya is. Wachbachból nem egy mutatvány bemenni Mergentheimba, még talán én is képes lennék rá, viszont elég hosszan visz fel lépcső már csak a pincéig is, nem tudom, a 20-22 kilós kocsit az ikrekkel hogyan tudnám oda felvonszolni, főleg ha tudunk testvérfellépőt és ülést szerezni Samunak és Hédinek... Plusz meredeken visz fel az út a házhoz, és nincs a kert előre lekerítve, balesetveszélyes, de ha nem nagyon sz*rrágóak, lekerítjük mi, akkor játszhatnak a gyerekek. Elvitathatatlan előnye viszont, hogy különálló ház és március egytől költözhető... Azt mondták, e hét péntekig szólnak, de tegnap már telefonáltak, csak Bandesznak ki volt kapcsolva a telefonja, így ma visszahívja őket, de bevallom, én nem sok esélyt látok a házra sajna, mert már ott nagyon mondták, hogy áááááááá, ez két gyereknek kicsi :( (az ikrekről nyilván nem tudnak). No mindegy, ma elválik.

Aztán kimentünk Löffelstelzenbe, oda már a hátam közepe nem kívánkozott, a gyerekek szenvedtek, meg annyira amúgy sem érdekelt az a lakás, mert nem lehet olyan jó, ha ennyire ki akarják adni. Tévedtem. Szerelem volt első látásra. Egy hodály az is, de maisonette, azaz kétszintes. Lenn egy nagy konyha (sajna nem beépített, így azt venni kellene, de üsse kő, legalább olyan lenne, amilyet én akarok), mellette egy hatalmas étkező, onnan nyílik egy hatalmas erkély (mát láttam a kis medencék illetve homokozó helyét) onnan egy nappali, a mosógép/szárító helye fenn van, és van egy hatalmas tároló is, ami spájznak remek (most a szemetes funkcióját tölti be). Az emeleten egy baromi nagy füri sarokkáddal és zuhanyzóval (külön), egy valamekkora hálószoba (nem hatalmas, de nagyon világos), egy kisebb "sötétszoba" (most épp lomos), meg a gyerekszoba. Az is nagy és világos. Csodaszép lakás, tényleg! Nem is lenne olyan drága, a város gyalog 30 perc, a szomszédok állítólag normálisak és szintén nagycsaládosok. De hogy ne legyen mindegy sunshine és happy, május egytől költözhető, tehát ha megkapjuk, sajnos ki kell kuncsorogni, hogy egy hónapot még maradhassunk. Mivel az alattunk lakók mentálisan eléggé erősen sérültek, így ennek annyira nem örülök, de Bandesz elvben júniusig biztosan hajnalra fog járni, tehát mindent meg tudunk végül is oldani... a május sem lenne gond szerintem, mert nem nagyon törekszik a főbérlő, hogy kiadja a lakásokat.

Tegnap délután voltunk Mártiéknál, szuper volt :) (ha olvasod a naplóm, köszi mindent még egyszer, remekül éreztük magunkat! :) ) Úton hazafelé fel is merült, hogy átköltözünk Frankfurtba, lenne ott egy csomó ismerős, és a reptér is a szánkban volna, de a dolog egyelőre megbeszélés tárgyát képezi. 1/2 8ra értünk haza, Hédi röpke vacsora után gyorsan lefeküdt (de 10kor mér kiabált és 4kor is kelt...), de Samu sem reklamált, hogy miért csak egy anna-peti-gergő volt. 5 perc sem kellett neki és már aludt. :)

Hát szóval így alakult a hétvégénk, most izgalom és várakozás van :)

Bréking nyúz van

működnek a lóherék, hirtelen már a jövőhétre is van lakásnézős időpontunk. Ajjjvééé, köszönöm nochmal mindenkinek! :) Csak így tovább, hátha elég összejön és kapunk is lakást, nem csak nézünk :D

A mai nappal fájó szívvel elbúcsúztam az első trimesztertől és nehezen, de tudomásul vettem, hogy ugyan még fel sem fogtam, hogy megint babát várok, de beléptünk a 4. hónapba...

Samuba nem tudom, mi ütött, a héten a trend a hajnal 1kor kelek és szórakoztatom anyát 5-ig, aki amúgy 1/2 6-kor kel volt, mostanra kezdek kickin'-off állapotba kerülni -_- Aranyos volt a múltkor, most az Anna-Peti-Gergő a sláger, és hát a babákat beazonosította, hogy guuugi (hugi). Erre persze nekiálltam elmagyarázni, hogy az ott nem hugi, hanem Anna/Peti/Gergő. Na, pont egy fotónál akadtunk le, nem tudtam a fiamat meggyőzni, hogy az nem hugi a képen, hanem Gergő, egyszer aztán közli, hogy Geegő. Ezt azóta is lelkesen szajkózza, mást továbbra sem mond. Tegnap megnéztük a Mickey's Abendteuer im Wunderland c. részt, a kakukkot kergették csodaországban Donalddal,jó sokat számoltak, erre hallom, játszik Samu az órájával: "eins-zwei...eins-zwei...eins-zwei..." tovább egyelőre nem jutott, délutánra már ez is unalmas lett, így nem mondta többé :(

Elképzelhető, hogy Hédivel is szintet lépünk, tegnap begyűrt egy fél tányér babfőzeléket. Ma főzök krumplilevest, hátha...

Írt a suli, hogy elbocsátanak, ha nem fizetek nekik azonnal 50.000Ft-ot. Mivel ezt az összeget nagyjából lehetetlenség 2 nap alatt a neptunomra bűvészkedni, így kényelmesen hátradőltem és örültem, hogy tulajdonképp megtették helyettem, amire nagyon régóta készülök. Bár azon gondolkoztam, hogy írok a Zsiga néninek, hogy legyen kedves az előző félévemből az Elektronika technológia tárgy összegét, illetve az ide vonatkozó tankönyvi és vizsgadíjat visszautalni, ugyanis az iskola azzal, hogy ebből a tárgyból nem biztosította a vizsgára történő felkészülés feltételeit, legalább 5 ponton megszegte a TVSZ rájuk vonatkozó paragrafusait, és ez az összeg nagyjából fedezné is a mostani félév díjának 50%-át, ami miatt ki akarnak rúgni, de végül is nem tettem. A TVSZ úgyis csak a diákokra vonatkozik. De megjegyzem, érdekesnek tartom, hogy most, hogy elbocsáltásról, meg befizetésről volt szó, napi 15 levelet meg tudtak írni. Amikor arról volt szó, hogy se házim, se tankönyvem, se elérhető tanár, akkor még a telefont sem vették fel... érdekes, nem? Mindegy, rohadék banda, végtelenül boldog vagyok, hogy megszabadultam tőlük.

Mozgalmas lesz a hétvége, hétfőn jövök a hogyan-mikénttel, addig pedig ne felejtsétek a lóheréket! :D Hálám sírig fog kísérni mindenkit :)

Nem szokásom kuncsorogni

de most mégis megteszem :D
glitter-graphics.com

Négylevelű lóherében utazom, nagy szükségem, szükségünk lenne a szerencsére. Két nagyon jó lakás is a levegőben lóg, jó lenne legalább az egyik... Akinek nem gond, jelküldésnél, kérem, gondoljon rám is :)

glitter-graphics.com

KÖSZÖNÖM!!!

glitter-graphics.com

Életem legmeghatóbb videója

(még ha a facebook is készítette... :D )

Katt a linkre a videóért

No, most már végképp lehullott a lepel az inkog-nyitóról, bár eddig sem volt titok, ki vagyok (és igen, létezem :D )

Felgyorsult az élet

így még nehezebb ideülni.

Mindjárt az elején: lakás nincs. A telefont olyan baromságokkal csapják rám, hogy a szemem káprázik. Az egyetlen banda, akikkel értelmesen tudok tárgyalni, azok a marklerek, nekik az a dolguk, hogy minden körülmények között kedvesen és értelmesen tárgyaljanak, végül is ki kellene adni azt a lakást, amit rájuk bíztak és amit markler-provision címszó alatt elkérnek, valóban a pofátlanság kategória. De költözni kell, mese nincs, és ha már így alakult, jobb lenne előbb, mint utóbb. De azért még küzdök, sőt, már lassan immunis vagyok a hülyeségre, sok esetben annyira szánalmasak, hogy csak röhögni tudok rajtuk. Tegnap felhívtam egy nőt, nagyon nehéz volt elérni, sőt, ő hívott vissza. Annyit tudtam elmondani, hogy ki vagyok, meg a teraszház miatt telefonáltam, erre elkezd velem durrogni, hogy ezért kár volt az időmet pocsékolnom, az nem kiadó, hanem eladó, meg amúgy is és egyébként is... még majdnem nekem kellett bocsánatot kérni, mert érdeklődni mertem a kiadónak meghirdetett lakás után. Na mindegy. (Ő amúgy még a nagyon kedves kategória volt...)

Közben kaptunk egy levelet szombaton, ma jön a főbérlő albéreltje valami nem tudom, kivel, el akarják adni a házat, mint kiderült. Hogy utána mi lesz, azt senki nem tudja. Ezért is aggódom kicsit a Schwalben weg-i lakás miatt, eléggé szimpatikus lenne, de Evangelische Gemainsam van ráfestve, márpedig ezek a szépségek itt alattunk is a "szekta" (mert itt állítólag az sajna, amúgy nem az evangelikusokkal van bajom, isten mentsen meg ettől!) oszlopos tagjai, fenének hiányzik, hogy egyszer az ő kocsijukkal találjuk magunkat szembe az udvaron. De erre rá kell majd kérdezni, ma úgyis felhívom a markert, hogy hogy s mint lehetne akkor a hétvégén találkozni. Na de mindegy is, szóval ma jönnek a Tóbiásék, kíváncsi leszek..

Tegnap voltam dokinál, a kicsikkel legalább minden rendben, tarkóredő tökéletes, ma vagy holnap be is sétálok az eredményekért, de nem hinném, hogy bármit fognak találni :)

Csak ez az albérlet megoldódna már..