Amikor kicsi voltam, nekem azt tanították, hogy a Fräulein, mint Kisasszony már nincs használatban Németországban, mert túl feminista, én mégis fültanúja voltam, amikor az egyik anyuka enyhe, düh izzította pírrel az arcán ezzel a megszólítással kezdte az alig 3 éves, kislánynak álcázott ördögfiókájának szánt mondatot, ami vélhetően azt hivatott ecsetelni, milyen sors vár rá, ha továbbra sem hallja, amit anyuka mond (" Na idefigyelj, kisasszony...!" Ugye, így már milyen ismerősen cseng?)
Azt is tanították, hogy a Tschüss csak Ausztria északi és keleti részén honos, itt mégis mindenki igy köszön. Aalenben is ezt használták. De azt pl sosem tanították, hogy meddig illik Halloval köszönni, és mikor érdemes Grüss Gottra váltani, illetve, hogy melyik az a réteg, akit ez a köszönési forma taszít és jobban örül, ha egy Guten Tag kíséretében emelem felé a kalapom. A Guten Morgen praktikus, de hány óráig is van "Morgen"? Erről sem ír egy tankönyv sem.
S végül, ami a mai napig mosolyt csal az arcomra: Szegeden 3as voltam nemétből, mert rettenetes volt a kiejtésem. Farkas tanárnő, gyanítom, sosem beszélgetett még némettel, vagy ha mégis, az csakis fiatal lehetett :D (engem a minap megállított egy idős néni. Jót beszélgettünk, csak gyanítom, a téma nem passzolt. Bevallom töredelmesen, hogy egy kukkot nem értettem, abba az egy mondatba kapaszkodtam, amit ki tudtam hámozni: "nem gondoltam, hogy mind a három gyerek magához tartozik")
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése