Vasárnap reggel, hosszas szenvedések árán (pedig előre csomagoltam már szombaton) bepakoltunk és minden rekordot megdöntve, csupán másfél órás csúszással 1/2 12kor sikerült elindulni. A gyerekek az út végét kicsit nyűglődve viselték, és a megérkezés sem volt zökkenőmentes, mindenki elfáradt, kimerült, nyűgös volt. Beni nem akart a babasátorban aludni, így szerezni kellett végül egy utazóágyat, de veszett ennél több is Mohácsnál.
Hétfőn a délelőttöt a játszóházban töltöttük, legnagyobb meglepetésemre mindenki legnagyobb örömére :D a fiúkat beraktam a labdakádba (vagy hogy hívják ezt magyarul), hatalmasat hancúroztak, a nagyok pedig kedvükre kibobby-kározhatták magukat.
Délután szó esett róla, hogy repülőgép múzeum, de annyit hisztiztek Samuék (Samu), hogy az aztán végül érdeklődés hiányában annyiban maradt.. Elmentünk helyette a Kleiner Harzba, majd a Bürgerparkba (tulajdonképp egyben van a kettő, egy kerítés választja el őket). A Kleiner Harz fantasztikus volt. A modell vasutak gombnyomásra működtek, de ott volt az összes épület, működő vízimalom modell, a felvonók makettjei, de még a Brockenbahn-t is megtaláltuk, egészen az időjárás előrejelző állomás makettjéig felment :D Megcsinálták a kocsitoló vonatokat, a főiskolához még rockerpunk diákokat is raktak, zseniális volt :D
A Bürgerpark tulajdonképp egy nagy szabadidős központ sok-sok játszótérrel, egy botanikus kerttel, egy kis állatkerttel, a gyerekek nagyon élvezték :)
Kedden végül csak eljutottunk a repülőgép múzeumba, hát az valami fantasztikus volt. A hatalmas gépek, rotorok, motorok, propellerek, repülős bábuk annyira lenyűgözték Samut, hogy még rosszalkodni is elfelejtett :D
Délután kipróbáltuk a Brockenbad-ot, ha már ott voltunk mellette és ingyen belépő is járt az apartmanhoz, de azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a gyerekek jobban élvezték a fürdőt, mint mi :D
A szerda ment a levesbe, későn keltünk, későn indultunk, sokáig ettünk, aztán lementünk az átkelőbe gőzöst nézni, 11 volt, mire visszaértünk a szálláshoz. Még bementünk a városba Samunak pulcsiért, ezzel alá is írtam a nap halálos ítéletét, aztán elhatároztuk, hogy vonatozunk egyet, ha olyan gyönyörű úgyis az idő. Már korábban eldöntöttük, hogy Drei Annen Hohnénál szállunk fel, onnan bő 30-40 perc a Brocken, azt még a gyerekek is kibírják, egy órával később jön vissza a gőzös, azzal lejövünk és csókolom, 7re a szálláson vagyunk. Erwin ezt nem így gondolta, először a város másik felére irányított át minket, aztán meg egy szállodához. Mire megtaláltuk az állomást (5 percre volt a szállástól kocsival, marha bosszantó volt), addigra már benn állt a vonat, így Bandesz azt mondta, hagyjuk, majd holnap. Marha mérges voltam magamra, a GPS-re, meg az egész szituációra (samu már teljesen ráizgult, hogy gőzösözünk). Cserébe, hogy mégse vesszen a szép napos délután, kirándultunk egyet a Märchen Weg-en (nem tudtuk végigcsinálni, nem bírtam szusszal...)
Csütörtökön semmi nem szeghette kedvünk, elautókáztunk Drei Annen Hohne-ig, majd felszálltunk a gőzösre. Remek volt, amint felértünk a Brockenbe (bele egy felhő közepébe) nekikezdett szakadni az eső, a gyerekek fáradtak voltak és nyűgösek (a sok élmény), így annak örömére, hogy leszálltunk, némi tanakodás, tökölés és ronggyá ázás után az utolsó utáni pillanatban csak visszaszálltunk a vonatra és hazamentünk. Lenn már sütött a nap. :)
Este, bízva a jó időben (nem jól tettük) bebuszoztunk a városba (tekintve, hogy a lakáshoz turistabérlet is tartozott), és jól szétnéztünk. Fagyiztunk is egyet, aminek Samu részéről egy nagyszerű torokgyulladás, a magam részéről egy remek nátha lett a vége, de nem ez a lényeg :D Ha az esőt leszámítjuk, nagyon jól telt az este :)
A péntek délelőtt ismét a játszóházban telt, a gyerekek legnagyobb örömére, a kicsik így tudtak aludni, a nagyok pedig kiugrálták magukat. Délután elmentünk Ascheslebenbe állatkertbe. Nem kell nagy állatkertre gondolni, egy óra alatt végigjártuk, bár érdemesebb lett volna korábban menni, de majd talán egyszer, ha a gyerekek már nagyobbak lesznek. Samuék összehaverkodtak egy "elfelejtettemanevét"-tel, nagyon hajazott Pumbára, csak nem volt disznó :D de jó barátságot kötöttünk a pónikkal, a tevékkel, nagy sikert arattak a nagymacskák (a gyerekek sosem láttak még élőben tigrist, jaguárt vagy párducot), és néhány majmocska is előbukkant a zajongásra :)
Szombaton délelőtt elmentünk vásárolni a hazaútra, majd ismét a játszóházban kötöttünk ki, délután pedig elmentünk pocskolni, most már szervezettebben. Jobban is éreztük magunkat :D A gyerekek nagyon jót játszottak, a picik kidőltek kb egy óra után (mert az igazi nehézség ez volt, futni a 4 különböző irányba szaladó kishangya után), mi is eljutottunk a felnőtt medencébe, még ha váltásba is, szóval végre tényleg mi is élveztük az egészet :)
Vasárnap pedig irány haza. Úgy döntöttem végül, hogy a vasútmodell kiállítást hagyjuk ki, útba esett volna, de Samunak nagyon sok élmény lett volna a több hektárnyi modellvasút :D majd ha nagyobb lesz.
Mindent egybevetve nagyon jó volt az egész, a gyerekek még sokáig emlegették a napocskás házikót, mi pedig izgatottan, élményekkel telve tervezgetjük, hová menjünk jövőre :)
