2017. január 23., hétfő

Újra hadrendben

Január elsejével újra munkába álltam, el sem hiszem. Nem, nem járok be semilyen gyárba és takarítást sem vállalok. Pici és mini babáknak horgolok ruhákat. Régi álmom volt, ideje volt foglalkozni vele. A HP volt olyan kedves anno, hogy mind a gyári, mind az irodai munkát megutáltatta velem egy életre. Illetve minden vágyam volt mindig is egy saját cég, ahol kreatív dolgokkal foglalkozhatok. Most valahogy úgy érzem, elememben vagyok, szárnyalok, tele vagyok ötlettel és lelkesedéssel.. az Isten tartsa meg ezt a lendületet :)

Bandesz megkapta a munkát, ha minden jól megy, májusban már ott kezd... nagyon izgatott vagyok, elég sok jóval kecsegtet a környék, a legkisebb falu is tele van ovival és orvossal, ami nagyon jó.. nekünk.

Még karácsony előtt voltam vérvételen, mert sokat voltam rosszul, féltem, hogy megint rossz a cukrom. Elmentem 19-én, elmondtam, mi bajom. Felírtak valamit, aztán visszahívtak péntekre. Nem is értettem, miért nem fontos a dolog, miért nem mehetek délután (azt leszámítva, hogy az FELNŐTT rendelés, és én a 4 gyerekkel nem minősülök annak), de hát jól van, láttam már karón varjút. Pénteken amúgy is itthon volt Bandesz, elmentem hát 1/2 10re (akkora volt időpontom), bejön a doki a szobába kaján vigyorral - "No, és mi baja a nyelvének?" Se köpni, se nyelni nem tudtam... mondom, "mi baja a nyelvemnek?" Doki: "Hát azért jött, mert baja van a nyelvének" Én: "Nem igazán..." Doki: "De, az van a gépben, hogy "NÉHA FURCSA ÍZT ÉREZ A NYELVÉN"". Én: "Hát, igen, ilyet is mondtam... meg olyat is, hogy szédülök, olyankor elkezd izzadni a tenyerem és a hátam, zúg a fülem, néha elsötétül minden, TOVÁBBÁ FURCSA, FÉMES ÍZT ÉRZEK A SZÁMBAN, és mivel 4 éves korom óta baj van a cukrommal, nem átallottam azt gondolni, talán megint azzal lehet baj..." A doki itt már fogta a fejét. "De akkor miért most jön?!?" Mondom, mostra kaptam időpontot, azért. Csodálkoztam én is, de hát ha nincs prioritás, akkor nincs prioritás... Gyorsan levette a vérem, majd megígérte, hogy 24-én felhív az eredménnyel. Eltelt 3 hét, de telefon sehol. Mivel amúgy is mentem a rendelőbe, nem voltam rest rákérdezni, mi van a véreredményemmel? "Hát nem hívta a doktor úr?" Hát nem... "Jó, akkor ma délig felhívja". 2 hete nem sikerült eljönnie a "ma délnek". Szóval ennél minden és mindenki csak jobb lehet...