Múlt héten voltam megbeszélésen, kaptam egy csomó papírt, megismertem a csoportvezetőnket (tündéri nőszemély :) ), átbeszéltünk mindent, bosszankodtam is nem keveset, ugyanis az ovivezető elfelejtette említeni pl a tornazsákot vagy a tornacipőt, ráadásul rossz csoportba írták a gyereket végül, amit végképp nem értek. Megbeszéltem, amikor beírattam Samut, hogy a VÖ Gruppéba kérném (verlägertere öffnungszeiten gruppe asszem, azaz hosszított nyitvatartású csoport), mert nekünk jobb lenne 8ra járni és később, ha már Samu nem alszik délben, maradhatna kettőig. Az "Eltern Info" nevű papírkötegben szembesültem vele, hogy a gyerekem mégis Regel Gruppes lett, ami azt jelenti, hogy ovi van délelőtt is, délután is. Egyelőre mégsem káráltam, mert azt mondta a csoportvezető, hogy "ha úgy látja, hogy nem jó a délelőtt, jöhetnek délután is!", tehát nem kötelező visszavinnem a gyereket, így meg a 7:30-11:30 nekem sokkal jobb. Amúgy is 8ra kell beérni. Aztán majd látjuk.
Hédit is átírattam jövő júniusra, ugyanis ebből is ment a fesztivál, hogy túl csak a gyerek jövő októberre, nincs hely, pontok alapján lehet bejutni. Nekünk rengeteg pontunk van, szinte minden kritériumnak megfelelünk, de nekem nincs szükségem arra, hogy bevágjam a lányt 2,5 évesen oviba, így átkértem jövő utáni júniusra, jobb lesz mindenkinek. Mindenesetre valami azt súgja, lesz még bajom az ovivezetővel :S
A héten be kell menni még Mergentheimbe, venni kell tornazsákot, edzőcipőt, bélelt gumicsizmát. Esőnadrágot már sehol nem kaptam, így bemegy az itthoni, nincs mese, nincs másik. Aztán hétfőn indul a mandula :) Remélem, jó lesz, kicsit izgulok, mit fog Samu szólni...
Szombaton megünnepeltük a legnagyobbunk 3. szülinapját, istenem, hogy rohan az idő... még nemrég sírtam, hogy sosem szülök meg és tessék. A vonatos torta nagyon tetszett neki és a favonat is, ugyanis azt kapott. Jó befektetésnek ítéltem, mert egy vonatpálya bővíthető, így örök ajándékötlet. Mivel most Chuggingtont nézünk vakulásig (eléggé unom már), így a mikulás vélhetően egy chug-mozdonyt hoz majd neki, de hogy melyiket? Karira is azt gondoltam ajándékként, meg esetleg egy fűtőházat vagy fordítókorongot, vagy ilyesmit, még nem tudom.
Tegnap pedig 3 éves státuszon voltunk, el is küldték az agyam kirándulni semmi perc alatt. A hebamménk (önkéntes védőnő, nagyon lelkes, de az agyamra megy) nagyon jönni akart, hát belementem, jöjjön. Rosszul jött ki a lépés, Hédit is vinnem kellett, mert úgy festett, hogy begyulladt a füle (szerencsére nem). Az egész U7a-t a védőnő vezényelte le, a közelébe nem engedett a gyereknek, mert ő jobban tud németül, majd segít. Volt egy 3D kép, amin fel kellett volna ismernie a gyereknek a figurákat, de csak az autót látta, azt is vonatnak mondta. Mivel nem beszél tisztán, nem tudtam, hogy tényleg vonatot mondott-e, vagy én hallottam félre, elkértem a képet, hogy megnézhessem, erre nekem esett a nő, hogy ne segítsek Samunak, azt neki kell látnia, meg nem is tudom, csak lestem... de a gyerekkel is kiabált, nem akartam neki mondani, hogy attól, hogy ordít, a fiam nem fog jobban érteni németül. Aztán persze jól megbeszélték a dokival a fejem fölött, hogy Samunak folyékonyan kellene németül beszélnie már, majd közölte velem a doki, hogy felejtsük már el a magyart, ideje lenne kizárólag németül beszélni, az lenne mindenkinek a legjobb. Ezen úgy felhúztam magam, hogy még most sem jártam le... Mindenesetre behívott minket Bandesszal "elbeszélgetésre" a gyerekkel kapcsolatban, mert a beszédfejlődése jelentősen le van maradva a társaihoz képest, ugyanis németül egyáltalán nem beszél, magyarul meg a doki nem, tehát én mondhatom neki, hogy a gyerek gyönyörűen beszél magyarul, azt ő nem tudja mérni. Meg fejlesztésre kell hordani a gyereket meg nem is tudom... ahhhhhh... hagyjanak már.
Na szóval, hétfőn 10kor ovikezdés, eskü, jobban izgulok, mint amikor én mentem először óvodába :)
2014. október 30., csütörtök
2014. október 20., hétfő
Karácsonyi rendteremtés
Minden évben megfogadom, és minden évben bebukom, hogy na majd most időben készülök a karácsonyra. Idén felszívtam magam, és tényleg nekiestem. A káoszképsor sajnos szünetel, nátha/fogzás/hasmenés/hasfájás és más egyéb nyalánkságok miatt. Majd ha egyszer lesz lelki energiám, felteszem az előtte képeket, hogy mindenki értse, bozótvágó híján miért nem álltam neki a dzsungelnek...
Az inspiráció innen származik:
Rendteremtő Karácsony
mivel az agyhalál ezen stádiumában ha nem mondja meg valaki, mit csináljak, akkor én nem csinálok semmit, isten engem úgy segéljen. Persze aztán az egész ünnep a boldog készülődés, ajándékcsomagolás, fahéj illatú konyha és vidáman csengő karácsonyi dalok helyett nem marad más, csak az idegösszeomlás a mocskos, lomos, szemetes lakás láttán.
...és ha már takarítás, végre, VÉGRE sikerült szőnyegtisztítót találni, mármint céget, csak írni kellene nekik... ami késik, még nem jött el, ugye :D
Szóval, bár a tervek így is sokszor csúsznak, de legalább kezd emberi formátumot ölteni a lakás, éljen éljen :)
Az inspiráció innen származik:
Rendteremtő Karácsony
mivel az agyhalál ezen stádiumában ha nem mondja meg valaki, mit csináljak, akkor én nem csinálok semmit, isten engem úgy segéljen. Persze aztán az egész ünnep a boldog készülődés, ajándékcsomagolás, fahéj illatú konyha és vidáman csengő karácsonyi dalok helyett nem marad más, csak az idegösszeomlás a mocskos, lomos, szemetes lakás láttán.
...és ha már takarítás, végre, VÉGRE sikerült szőnyegtisztítót találni, mármint céget, csak írni kellene nekik... ami késik, még nem jött el, ugye :D
Szóval, bár a tervek így is sokszor csúsznak, de legalább kezd emberi formátumot ölteni a lakás, éljen éljen :)
2014. október 14., kedd
Egy vidám hétvége emlékére
Csak keveset veszekedtünk, ez már önmagában vidám. Bandesz lerobbant szombatra teljesen, én viszont betegeskedésre fordítható idő hiányában meggyógyultam péntek délutánra. Ettől még jórészt egyedül vittem a boltot, bár szegény nagy betegem így is rengeteget segített, de azért igyekeztem kikímélni, levest főztem neki, ápoltam stb. De 4 gyerek az betegen is 4 gyerek...
Szombat délután bementünk Mergentheimbe. Muszáj volt, mert Samu cipőjének nem volt már orra, és Hédinek is igen nyomta a körmeit a kiscipő. A MyShoes - szégyen szemre - ki volt fosztva. Vagy csak rosszkor mentünk. Abból a szempontból nem, hogy a tavaszi/nyári kollekciót árusították ki, nekünk pont az kellett, mert idén megfogadtam, hótaposót csak az első hó után fogok venni. Viszont mivel kiárusítás volt, így - persze - nem lehetett kapni méretet semmiből. A Hédi féle cipőkből volt 18-19 vagy 23-25 (nagy nehezen azért találtam egy 20-asat, nem az igazi, de legalább nem löki le a lábujjkörmeit :S ), ami a Samura valókból tetszett volna, abból pedig 28 alatt SEMMI nem volt. Végül kényszermegoldás gyanánt vettünk neki egy adidast, nem szép, de legalább magasított a bokája, hogy az ne fázzon neki. Valamit valamiért. Neki sem tetszik annyira, de azért viselte. Szerencsére a fiamat nem zavarja, hogy a lyukas a cipője, ha egyszer megszokta, körömszakadtáig ragaszkodik hozzá.
A fiúk persze nagyon rendesek voltak. Üvöltöttek kb 2 órán keresztül, de nem volt mit tenni, nekem muszáj volt bemennem az EDEKAba. A hűtőnkben ugyanis csak néhány molypille aludta 1000 éves álmát, és kenyerünk sem volt. (A falu átka...) De végül is túléltük a kiruccanást pár apró idegösszeomlással, és Hédiből kiindulva a dolog napról napra jobb lesz majd.
Vasárnap szülinapoltunk. Ennek örömére Bandesz felébresztett éjfél után 2 perccel és odaadta az ajándékom. Nagyon örültem neki, egy spéci varródobozt kaptam, régi álmom volt már, de bevallom, részemről várhatott volna a dolog reggelig, tekintve, hogy az ikrek a takonytól 2-kor keltek (ma már 5ig aludtak!!!!), de mindegy. Szép hét volt amúgy, minden nap kaptam valamit :) Mivel nekem az ajándék a szeretetnyelvem, vasárnapra már nagyon szeretettnek éreztem magam :D
Hétfőn egy baglyos képeslapot kaptam, kedden 2 csík Ferrero Küsschent, szerdán most hirtelen nem tudom, mit kaptam, csütörtökön baglyos akasztóst, pénteken illatgyertyát potpurival, szombaton baglyos dekorszalvétát, vasárnap pedig a varródobozt :) Szóval klassz volt nagyon :)
Meglett az orrcsepp is, kiderült, hogy mégsem a Vologok* javítottak vele a Pángalaktikus Gégepukkasztó* állagán, bár Niki barátnőm elméletéből kiindulva szegény orrcseppet ettől csak egy hajszál választotta el, ugyanis...
Történt, hogy ha már szülinap, rendeztem egy szülinapi porszívózást. Fura volt már korábban, hogy nehezen szív a porszívó, és az 5. perc után rettenetes hangja lett. Azt hittem, a sok haj okozza, ami a szűrőre tekeredett, így hát lecsatoltam a tartályt, és látom ám, hogy a berakodott por alól egy kék foltocska kacsingat rám. Felkeltette az érdeklődésemet a dolog, megpiszkáltam, érzetre a sok portól olyan volt, mintha legalább Tutanhamon sírját találtam volna meg, és láss csodát, a kis kékből egy hosszú kék lett, majd további nyaggatás hatására előkeveredett valami rózsaszín is. Az orrcsepp. Hogy került oda? Agyas Samuka és Eszes Hédike teledobálták a csövet. Mert ez ám nem a vége még, komoly közelharc árán, amit a fizika - sokak szerint kőbe vésett - törvényei ellen vívtam, melyek kimondják, hogy egy merev félkörbe egy merev egyenest nem lehet illeszteni (ilyen hülyeséget! :D ), kiszabadítottam a flasit és porszívóztam volna tovább. Volna. Éktelen sivítás hasított a kellemes, lagymatag vasárnap délelőttbe, de mivel a szívóerő jelentősen feljavult, ezt már végképp a hajnak tudtam be. Bejön az én drága fizikusom, és az első kérdése:
- Mi ez a zaj?
- Hát mi lenne, a porszívó!
- Ez normális, hogy ilyen hangja van?
Itt már csak sóhajtottam, azt hiszem, ez a mondata többet mondott minden szónál (Bandesz nem porszívó kompatibilis). Mondtam, hogy a hajam okozza biztosan. Csak nézi, nézi a tartályt:
- Te Tündérke, ez fordítva van összerakva!
Elborult az arcom:
- Már hogy a fészkesbe lenne fordítva összerakva? Teljesen hülyebiztos, annyira csak nem vagyok tán idióta, hogy nem tudom megcsinálni....
Azért levette a tartály. Ahová korábban az orrcsepp ékelődött be, onnan most egy használt papírzsepi vigyorgott ránk.
Szumma szummárum: jó, hogy nem égett le a porszívó...
Már csak egy dolog van hátra: úrrá lenni a motiválatlanságomon :( azt hiszem, ha van tavaszi fáradtság, akkor létezik az őszi motiválatlanság is...
Szombat délután bementünk Mergentheimbe. Muszáj volt, mert Samu cipőjének nem volt már orra, és Hédinek is igen nyomta a körmeit a kiscipő. A MyShoes - szégyen szemre - ki volt fosztva. Vagy csak rosszkor mentünk. Abból a szempontból nem, hogy a tavaszi/nyári kollekciót árusították ki, nekünk pont az kellett, mert idén megfogadtam, hótaposót csak az első hó után fogok venni. Viszont mivel kiárusítás volt, így - persze - nem lehetett kapni méretet semmiből. A Hédi féle cipőkből volt 18-19 vagy 23-25 (nagy nehezen azért találtam egy 20-asat, nem az igazi, de legalább nem löki le a lábujjkörmeit :S ), ami a Samura valókból tetszett volna, abból pedig 28 alatt SEMMI nem volt. Végül kényszermegoldás gyanánt vettünk neki egy adidast, nem szép, de legalább magasított a bokája, hogy az ne fázzon neki. Valamit valamiért. Neki sem tetszik annyira, de azért viselte. Szerencsére a fiamat nem zavarja, hogy a lyukas a cipője, ha egyszer megszokta, körömszakadtáig ragaszkodik hozzá.
A fiúk persze nagyon rendesek voltak. Üvöltöttek kb 2 órán keresztül, de nem volt mit tenni, nekem muszáj volt bemennem az EDEKAba. A hűtőnkben ugyanis csak néhány molypille aludta 1000 éves álmát, és kenyerünk sem volt. (A falu átka...) De végül is túléltük a kiruccanást pár apró idegösszeomlással, és Hédiből kiindulva a dolog napról napra jobb lesz majd.
Vasárnap szülinapoltunk. Ennek örömére Bandesz felébresztett éjfél után 2 perccel és odaadta az ajándékom. Nagyon örültem neki, egy spéci varródobozt kaptam, régi álmom volt már, de bevallom, részemről várhatott volna a dolog reggelig, tekintve, hogy az ikrek a takonytól 2-kor keltek (ma már 5ig aludtak!!!!), de mindegy. Szép hét volt amúgy, minden nap kaptam valamit :) Mivel nekem az ajándék a szeretetnyelvem, vasárnapra már nagyon szeretettnek éreztem magam :D
Hétfőn egy baglyos képeslapot kaptam, kedden 2 csík Ferrero Küsschent, szerdán most hirtelen nem tudom, mit kaptam, csütörtökön baglyos akasztóst, pénteken illatgyertyát potpurival, szombaton baglyos dekorszalvétát, vasárnap pedig a varródobozt :) Szóval klassz volt nagyon :)
Meglett az orrcsepp is, kiderült, hogy mégsem a Vologok* javítottak vele a Pángalaktikus Gégepukkasztó* állagán, bár Niki barátnőm elméletéből kiindulva szegény orrcseppet ettől csak egy hajszál választotta el, ugyanis...
Történt, hogy ha már szülinap, rendeztem egy szülinapi porszívózást. Fura volt már korábban, hogy nehezen szív a porszívó, és az 5. perc után rettenetes hangja lett. Azt hittem, a sok haj okozza, ami a szűrőre tekeredett, így hát lecsatoltam a tartályt, és látom ám, hogy a berakodott por alól egy kék foltocska kacsingat rám. Felkeltette az érdeklődésemet a dolog, megpiszkáltam, érzetre a sok portól olyan volt, mintha legalább Tutanhamon sírját találtam volna meg, és láss csodát, a kis kékből egy hosszú kék lett, majd további nyaggatás hatására előkeveredett valami rózsaszín is. Az orrcsepp. Hogy került oda? Agyas Samuka és Eszes Hédike teledobálták a csövet. Mert ez ám nem a vége még, komoly közelharc árán, amit a fizika - sokak szerint kőbe vésett - törvényei ellen vívtam, melyek kimondják, hogy egy merev félkörbe egy merev egyenest nem lehet illeszteni (ilyen hülyeséget! :D ), kiszabadítottam a flasit és porszívóztam volna tovább. Volna. Éktelen sivítás hasított a kellemes, lagymatag vasárnap délelőttbe, de mivel a szívóerő jelentősen feljavult, ezt már végképp a hajnak tudtam be. Bejön az én drága fizikusom, és az első kérdése:
- Mi ez a zaj?
- Hát mi lenne, a porszívó!
- Ez normális, hogy ilyen hangja van?
Itt már csak sóhajtottam, azt hiszem, ez a mondata többet mondott minden szónál (Bandesz nem porszívó kompatibilis). Mondtam, hogy a hajam okozza biztosan. Csak nézi, nézi a tartályt:
- Te Tündérke, ez fordítva van összerakva!
Elborult az arcom:
- Már hogy a fészkesbe lenne fordítva összerakva? Teljesen hülyebiztos, annyira csak nem vagyok tán idióta, hogy nem tudom megcsinálni....
Azért levette a tartály. Ahová korábban az orrcsepp ékelődött be, onnan most egy használt papírzsepi vigyorgott ránk.
Szumma szummárum: jó, hogy nem égett le a porszívó...
Már csak egy dolog van hátra: úrrá lenni a motiválatlanságomon :( azt hiszem, ha van tavaszi fáradtság, akkor létezik az őszi motiválatlanság is...
2014. október 10., péntek
Bili buli, takony telep
Melyikről is írjak előbb? Kezdjük a náthával, az hamarabb volt, mint a tojás...
Szombaton ugye IKEÁztunk. Hédit jó eséllyel alul öltöztettem, mindenesetre hétfőn térdig érő "jégcsappal" ébredt... Wááááááá, wunderbar. Orrszívás, cseppentés, öröm, hogy más nem szörcsög. Kedden már Samu is szörcsögött, éjjel sírt, fogta a homlokát és hajtogatta, hogy bibis. Persze, mert szegénynek telerakodott. Orrcsepp persze elment kirándulni, hanyag-anyu kinn felejtette a kanapén és nincs az a Fishes-Price, ami felérne egy flasi orrcseppel. Szerda reggelre Beni is rákezdett, Dani köhögött, nekem fájt a fejem, de az orrom még nem volt vészes. Orrcseppet persze elnyelte a nagy univerzális szippantó, mert azóta se lett meg, szerintem valamelyik csillagközi bolygón locsolják vele a talajt, vagy nem is tudom. De kibántam Murphyvel, mert amint "letörtem a jégcsap hegyét" Hédi orráról, bölcsen billentyűzetet és egeret ragadtam, hogy után rendeljek. Szerintem az Otrivin cég belőlünk él, de nem nagyon érdekel, a cucc működik, a lengyel csodával* pedig csak magamat mérgezem, a gyerekeket nem (és itt nem is kapható). Szóval szerdán, pontban 2kor, amikor már minden reményt feladva felhívtam Bandeszt, hogy kikönyörögjem nála a tiszteletkört a patikába, hallom, hogy csapódik egy kocsiajtó. Versenysprintert meghazudtoló tempóval robogtam az ablakhoz és láss csodát! A szívemnek akkor pont legkedvesebb ember csapkodta a kocsiajtót: a Hermes futár.** Megdöntve saját előbbi világrekordomat futottam a kapucsengőhöz, és megelőzve a sofőrt, már nyitottam is az ajtót. Úgy volt, ahogy sejtettem: az orrcseppek jöttek meg.
A délután ezt követően pazar hangulatban telt, csepegtetés, orrszívás, etetés, pelenkázás, csepegtetés, orrszívás, etetés, pelenkázás.... stb. Véget nem érő rítus vette ezzel kezdetét, aminek az lett a boldog végkifejlete, hogy mára többé kevésbé funkcionál a család :)
Na és akkor a bili. Samu kapott új bilit. Lassan nagykert nyithatok, de eddig sajna semmi nem működött. Próbáltam én mindent, épp csak a nemzeti himnuszt nem kapcsoltam be ***. Szóval utolsó próba gyanánt vettem egy kormányos bilit. Igen, kormányosat. Még duda is van rajta. Ilyen, ni:
Szóval azóta bilizés van ezerrel. Tegnap már magától szólt:
Kísz autosz kakilunk!
... és bele is ment, aminek kellett! :) Kis lépés ez sokaknak, de nagy lépés nekünk! Már kezdtem feladni, úgy voltam, hogy majd az oviban, de mégsem! (Talán...). Persze ma már pelusba sikerült, meg a tegnap délutáni is (én voltam balf***, a gyerek szólt, én inkább lefektettem :( ), de jó útnak érzem, tekintve, hogy korábban ráülni sem volt hajlandó.
Vasárnap szülinap. Az enyém. A 20. . Hogy hanyadik 20., azt inkább hagyjuk :D Élménybeszámolóval hétfőn jelentkezem :)
*Novorin orrcsepp, gyerekkorunk nosztalgiája, ki ne emlékezne rá...
** Nem, nem csalom a férjemet, de ha valaki volt már összezárva taknyosan 4 még taknyosabb pici gyerekkel, talán megérti, miért vártam ezt a jó embert olyan epekedve orrcseppestől mindenestől :D
*** Nem hinném, hogy sokat ártott volna...
Szombaton ugye IKEÁztunk. Hédit jó eséllyel alul öltöztettem, mindenesetre hétfőn térdig érő "jégcsappal" ébredt... Wááááááá, wunderbar. Orrszívás, cseppentés, öröm, hogy más nem szörcsög. Kedden már Samu is szörcsögött, éjjel sírt, fogta a homlokát és hajtogatta, hogy bibis. Persze, mert szegénynek telerakodott. Orrcsepp persze elment kirándulni, hanyag-anyu kinn felejtette a kanapén és nincs az a Fishes-Price, ami felérne egy flasi orrcseppel. Szerda reggelre Beni is rákezdett, Dani köhögött, nekem fájt a fejem, de az orrom még nem volt vészes. Orrcseppet persze elnyelte a nagy univerzális szippantó, mert azóta se lett meg, szerintem valamelyik csillagközi bolygón locsolják vele a talajt, vagy nem is tudom. De kibántam Murphyvel, mert amint "letörtem a jégcsap hegyét" Hédi orráról, bölcsen billentyűzetet és egeret ragadtam, hogy után rendeljek. Szerintem az Otrivin cég belőlünk él, de nem nagyon érdekel, a cucc működik, a lengyel csodával* pedig csak magamat mérgezem, a gyerekeket nem (és itt nem is kapható). Szóval szerdán, pontban 2kor, amikor már minden reményt feladva felhívtam Bandeszt, hogy kikönyörögjem nála a tiszteletkört a patikába, hallom, hogy csapódik egy kocsiajtó. Versenysprintert meghazudtoló tempóval robogtam az ablakhoz és láss csodát! A szívemnek akkor pont legkedvesebb ember csapkodta a kocsiajtót: a Hermes futár.** Megdöntve saját előbbi világrekordomat futottam a kapucsengőhöz, és megelőzve a sofőrt, már nyitottam is az ajtót. Úgy volt, ahogy sejtettem: az orrcseppek jöttek meg.
A délután ezt követően pazar hangulatban telt, csepegtetés, orrszívás, etetés, pelenkázás, csepegtetés, orrszívás, etetés, pelenkázás.... stb. Véget nem érő rítus vette ezzel kezdetét, aminek az lett a boldog végkifejlete, hogy mára többé kevésbé funkcionál a család :)
Na és akkor a bili. Samu kapott új bilit. Lassan nagykert nyithatok, de eddig sajna semmi nem működött. Próbáltam én mindent, épp csak a nemzeti himnuszt nem kapcsoltam be ***. Szóval utolsó próba gyanánt vettem egy kormányos bilit. Igen, kormányosat. Még duda is van rajta. Ilyen, ni:
Kísz autosz kakilunk!
... és bele is ment, aminek kellett! :) Kis lépés ez sokaknak, de nagy lépés nekünk! Már kezdtem feladni, úgy voltam, hogy majd az oviban, de mégsem! (Talán...). Persze ma már pelusba sikerült, meg a tegnap délutáni is (én voltam balf***, a gyerek szólt, én inkább lefektettem :( ), de jó útnak érzem, tekintve, hogy korábban ráülni sem volt hajlandó.
Vasárnap szülinap. Az enyém. A 20. . Hogy hanyadik 20., azt inkább hagyjuk :D Élménybeszámolóval hétfőn jelentkezem :)
*Novorin orrcsepp, gyerekkorunk nosztalgiája, ki ne emlékezne rá...
** Nem, nem csalom a férjemet, de ha valaki volt már összezárva taknyosan 4 még taknyosabb pici gyerekkel, talán megérti, miért vártam ezt a jó embert olyan epekedve orrcseppestől mindenestől :D
*** Nem hinném, hogy sokat ártott volna...
2014. október 6., hétfő
Az újdonság varázsa
No igen, kicsit felpörgött az életünk. Új autó, új ágy, új egér...
Szóval megjött az új autó. Nagyon cooooooool :) VW Caddy Soccer, vagy mi, szép bordó. Megy, mintha olajon siklana, és tényleg nagyon nehéz besaccolni a sebességet. Megérte rá várni, bár kevesebb idővel is beértem volna, mégsem panaszkodom, húzhatták volna október végéig is *. A másik, ami nagyon tetszik, hogy az egész kocsi nem nagy. Az ember ránéz, és nem támad az az érzése, hogy egy kisbuszt stírol. Ellenben benn rengeteg hely van! Akkora a csomagtartója, hogy el sem tudom mondani, illetve magasított fölfelé, tehát majdnem fel is tudok benne állni. Ki is próbáltuk szombaton, elgördöltünk az IKEÁba.
No igen, kapott Hédi új ágyat.
Csodaszép, nagyon kényelmes, praktikus, remek, tényleg. Problem? Ja igen... amivel nem számoltunk: Samu szabadon hozzáfér Hédihez, így hiába a sok órás altatási processz, a leányzó 2 perc múlva éberen sivalkodik az ágy tetején, Samu pedig önfeledt boldogságában, kajánul vigyorog a helyén. Kellemetlen. Így az ágy a radiátornak támasztva, Hédi pedig visszapakolva a kiságyba. Erősen remélem, az ovi megoldja a gondunkat, és Samu aludni fog, mire elaltatom Hédit, most ugyanis sajnos nincs miben kifáradnia, így nem is alszik túl jól (megértem).
Aztán ha már Würzburgban voltunk, vettünk a Köllében egy új egeret is, egyelőre nevenincs, szép morzsa-fekete. Nem, nem szenvedek egérgyűjtési mániában, egy másik bejegyzésben leírom majd, miért kellett a kis foltos.
A visszaszámlálás pedig elindult, kevesebb, mint egy hónap és kezdődik Samunak az ovi...
Szóval megjött az új autó. Nagyon cooooooool :) VW Caddy Soccer, vagy mi, szép bordó. Megy, mintha olajon siklana, és tényleg nagyon nehéz besaccolni a sebességet. Megérte rá várni, bár kevesebb idővel is beértem volna, mégsem panaszkodom, húzhatták volna október végéig is *. A másik, ami nagyon tetszik, hogy az egész kocsi nem nagy. Az ember ránéz, és nem támad az az érzése, hogy egy kisbuszt stírol. Ellenben benn rengeteg hely van! Akkora a csomagtartója, hogy el sem tudom mondani, illetve magasított fölfelé, tehát majdnem fel is tudok benne állni. Ki is próbáltuk szombaton, elgördöltünk az IKEÁba.
No igen, kapott Hédi új ágyat.
Aztán ha már Würzburgban voltunk, vettünk a Köllében egy új egeret is, egyelőre nevenincs, szép morzsa-fekete. Nem, nem szenvedek egérgyűjtési mániában, egy másik bejegyzésben leírom majd, miért kellett a kis foltos.
A visszaszámlálás pedig elindult, kevesebb, mint egy hónap és kezdődik Samunak az ovi...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)