Ma teljesen felboldogultam :)

Kis szösszenet az életemből:

Ma sétáltunk Samuval, csak rövidet, mert be van borulva. Oda felé egy idősebb házaspár elkezdett udvarolni Samunak, majd visszafelé is találkoztunk velük. Akkor már teljes volt a szerelem, gyerekem úgy örült neki, mint maki a farkának :D Velem is szóba elegyedtek, nem igazán árultam zsákbamacskát azzal, hogy nem vagyok német :D Kérdezték, honnan jöttünk, mondtam, hogy Magyarországról. Na, innen már nagy volt a boldogság, kiderült, hogy járnak Magyarországra nyaralni, sőt, nyaralójuk is van a Balatonon. Jól elbeszélgettünk, én is meglepődtem. Ezek szerint csak ér valamit az, hogy harcolok a némettel :)))) Nagyon jó élmény volt, első sorban, hogy ennyire örültek neki, hogy magyar vagyok, másodsorban meg, hogy nagyon jól megértettem őket, és megértettem magam :)

FlyLady első nap :)

Meg volt az első nap kihívása, kimostam a mosogatót. Jobban haladtam, mint vártam, bár azt is hozzátenném, hogy a Cillit Bang hatékonyabb, mint a Cif és a kés :D Rendszeresítek a mosogatóhoz egy ecetet, meg egy mosogatótakarító szivacsot, hasznos lesz. De valóban, igaza volt Viának, az embert eltölti a jó érzés, ha belenéz a mosogatójába :) Már azt is tudom, hogy mit fogok még ehhez hozzávenni, de egyelőre csak mosogató törölgetés van, tényleg, haladjunk szépen rendesen :)

Közben tegnap volt egy kis időm, szétnéztem még az oldalon, és nagyon sok tök jópofa kihívást és feladatokat találtam, meg nagyon jó nyomtatható sablonokat, így el is határoztam, hogy elkezdek kézzel is vezetni egy naplót :) Párom ma hoz hozzá mappát :)))

Ez pedig

a ciklámen. Remélem, bírni fogja, ha legközelebb a Toomban járok, úgy, hogy több időm lesz, szerzek ciklámen tápot. Vagy megnézem e-bay-en, lehet, még olcsóbban is jön ki :)

Végül itt volt a gép

szóval, ha már úgyis, akkor felteszem a képeket :) Ez a begónia, nem nagyon látszik, de hátul is tele van bimbóval :)

Nekem miért

nincs soha hétvége? Ma reggel (hajnalban), 6kor szám szerint megint arra keltem, hogy "babababababababa" meg "tetetetetetetetete" (igen, családunk ifjabbik tagja velünk alszik egy szobában). Ez nem lett volna baj, csak hát 1) este 8kor feküdtem 2) egész éjjel nem aludtunk (én és Samu, apuka békésen durmolt, néha még horkolt is), mivel 12kor nagyban szörpös csőrös keresés folyt (azt tudtam, hogy behoztam, de nem tudtam, hol esett ki a kezemből), aztán meglett, megtöltöttem, először a csőröst, aztán a gyereket, de akkor Samu kellően éberre üvöltötte magát,és hát, én is felébredtem. Nagyjából kettőig hallgattam, ahogy a fiam kaparássza a kiságyat (egyikőnk sem tudott elaludni), majd mire nagy nehezen visszaaludtunk, Samu 5kor megint égető szomjúságtól kezdett szenvedni. Remek. 6kor pedig a fentebb már említett módon igyekezett a tudtomra adni, hogy ő köszöni, kipihente magát. Persze mire felkeltem, összeraktam a mosogatást, hogy legalább a mikróhoz hozzáférjek, elkészítettem a reggelit (+ mai különleges programként még a kis zabpehely darabokat is ki kellett bányászni a tejpépből), addigra a fiatal úr visszaaludt. Én meg úgy érzem magam, mint a kakkantyú, amit jó sokszor, lehetőleg zacskó nélkül átmostak...

Tegnap reggel voltam a Normába, mert elfogyott a szörpi szörpje, és nagyon jót röhögtem magamban. Ugyanis szinte csak babakocsit tologató anyukák és apukák voltak lenn, akik velünk együtt hosszú, tömött sorokban kígyóztak az almaleves polc előtt :DDD Ezek szerint máshol is száraz a levegő :) Voltunk délután Edeka-Kik-T€dy körúton is, vettünk végre babér levelet, akartunk nézni kabátot is, de drága volt és ocsmány, így megszavaztam a 82-t, a Tedyben meg vettem lefűzős mappát genotermmel, lemosós filcet a flylady-hez, meg mécsest a "töklámpásaimhoz" :) Azokat ma be is fejezem, még délelőtt szerintem felteszem a virágokról a képeket, és akkor este, vagy holnap reggel hozok a kész lámpákról is fotót :)

Akartam hozni...

... egy képet az álomszép begóniámról, páromtól kaptam... csak úgy :) Egyszer régen, időszámításunk előtt valamikor a dínók korában kaptam egy könyvet karácsonyra, Gary Chapman Egymásra hangolva c. könyvét, amit egy ültő helyemben ki is olvastam. Érthető, olvasható, megfogadható. Nem kell nagy dolgokat tenni, csak kicsit változtatni az embereknek a dolgokhoz való hozzáállásán, kicsit odafigyelni a másikra, kicsit törődni a társunkkal. De hogyan csináljuk jól? Na, ezt írja le a könyv :)

Na de nem is ez a lényeg, elkanyarodtam, hanem kiderült, a sok olvasgatás alatt, hogy az én szeretetnyelvem az ajándék. De hiába ám az olvasgatás, ha semmit nem ültetünk át a valóságba. Így hát semmi nem történt, ugyanolyan elhanyagolt, semmibe vett rabszolgának éreztem magam :( Aztán beszéltünk erről, amikor otthon voltam Samuval másfél hónapot, és talán megérteni látszott a drágám, miről beszélek. Mikor hazajöttünk, pár napra rá kaptam ezt a csodálatos virágot, amire azóta is gondosan vigyázok :) Meg is lepődne sok, egyébként velejéig rosszindulatú ember, milyen gyönyörűen virágzik :) Ha megtalálom róla a képet, menten felteszem :)

(Megjegyzem, azóta megkaptam a cikláment is, amire annyira vágytam, remélem, hasonló sikereket fogok nála is elérni :D )

FlyLady

Megvan az életem új értelme, ami reményeim szerint pont olyan rendszert fog vinni az életembe, amilyenre már előző életemben is vágytam :DDDD

Erről bővebben itt, az alkotónak tényleg rengeteg munkája van benne, tiszteletben tartom a kérését, akit érdekel, itt el tudja olvasni:

http://www.urban-eve.hu/bejegyzesgyujtemenyek/flylady-program/

Hétfőn kezdem, yupppiiiiiii :)))))

A telefon...

Nem, nem új telefont vettünk, csak tegnap, életemben először egy idegen szám keresett a német mobilomon. Először nem vettem fel, akartam, de ép WC-n voltam, mire végeztem meg pont letette... Aztán este újra hívtak, mondtam páromnak vegye fel, mert én úgysem beszélek németül, meg amúgy is, mosogatok. Azt mondta a hapsi, hogy nagy szerencse ért, én nyertem, de csak nekem mondhatja el, hogy mi van. Mondta párom, hogy 10 perc múlva hívjon vissza, most nem értek rá. Na, 3x10 perc múlva visszahívott, mit ne mondjak, nem sokat értettem. Én nyertem. Egyeztessük az adatokat. Lediktálta a címem, a születési dátumom, passzolt. Mondtam neki, hogy nem értem, miről beszél, nem nagyon beszélek németül. De csak azt hajtogatta, hogy "ein Auto!!!" "viel glück!!!" "ein Mini Cooper!!!" Ha jól vettem ki a szavaiból, megnyertem azt a Mini Coopert, amire a múltkor kitöltöttem egy szelvényt Aalen főterén, félig rohanva a sivalkodó gyerekemmel... Azért én még bízom benne, hogy legalább egy levelet küldenek majd, hogy mi van, mert azért lássuk be, annak az esélye, hogy akár csak több száz névből pont az enyémet húzták ki... elég kicsi... De lehet, hogy csak én vagyok paranoiás. Majd kiderül... :)

Nyuszi ül a fűben :D

Templomos kép :D

Hazaút :)

Még egy ici :)

Ez is :)

Kocher a Quellenweg-en

Nagykupacbiri

Gém a birik között

Fotogén fiú Samuka :D

Itt is :)

Csodaszép az őszi táj :)

Útelágazódáshoz érkeztünk :DDD

És még mindig képek!

Hoztam a restanciámat (egy részét). Most egy valag képet fogok feltölteni, úgy döntöttem, mert sok sok minden kimaradt innen, pedig ez a mi életünk :)

A többi kép majd jön...

...szerintem még ma szerét ejtem :)

Ez és az előző kép május 19-én készültek!!!

Májusi hó aranyat ér?

Út hazafelé :)

Glashütte, reload :D

Ez is :)

Kocherursprung :)

Tavasz :) És Glashütte :)

És akkor a képek :)

Sok minden lemaradt

Erre jutottam. Főleg képek. Azt még nem is tettem fel... Szóval most rakok fel pár képet arról, mikor kijöttünk. Aztán ha megtalálom a fényképezőgépet, teszek fel néhányat, ami tegnap készült :) Eszméletlenül hihetetlen amúgy, hogy pár nap múlva elmondhatjuk, fél éve itt élünk. Tudom, van, aki 10-20 éve kinn él, de úgy már talán valahogy nincs meg az újdonság varázsa. Csak ahogy tegnap sétáltunk Samuval, és láttam a letarolt kukorica töveket, akkor merengtem el, hogy akkor szántották fel ezt a földet, és vetették bele a kukoricát, amikor jöttünk. A kukorica kikelt, csövet bontott, beérett, learatták, és én mindezt végigélhettem, itt, Unterkochenben :) Sajnálom, hogy el kell innen mennünk :(

Ha megnyerte... :D

Miénk a mergentheimi lakás :))) El sem hiszem :))) Egy kupac gondunk megoldódott ezzel (és egy kupac keletkezett mellette), mert itt azért van konyha legalább :))) Kell venni hűtőt, lámpa búrákat, izzókat, WC ülőkét, egyelőre ennyi. A festés/tapétázás ráér tavasszal. Csak hát közben ugye kellene venni téligumi szettet, ki kellene valamiből fizetni a kauciót, az első lakbért... Nagyon össze kell húzni a nadrágszíjat. A másik: nagy szerencsém van, itt még él a kézimunka szeretete, a boltokat elárasztották a fonalak, meg a kötő-, horgolótűk, tegnap ki is szaladtunk a Lidlbe beszerző körútra :) Vettünk két készlet horgolótűt, igazán vastag fonalakat, kötőtűket :) Samu pulcsija is készülget, de csak módjával (hétvégén tudok jobban kötögetni), mert ugye németet is tanulni kell.

Lakásnézőben

Talán nem is meglepő, hogy a tegnapi nap megint nem azt hozta, amit vártam... :( Vártunk. Sok lakást megnéztünk, vagyis én személy szerint csak 4et, utána az alvó törpre felügyeltem, de mint kiderült, talán jobban is jártam...

Az első lakás nem volt olyan rossz. A legnagyobb baja az volt, hogy Edelfingenben volt. A másik nagy gondja, hogy nincs konyhája (és kérdés, hogy honnan pattintunk elő most 1000€-t rá, mert mondta a csaj, hogy azt nekünk kell fizetni, a cég nem állja.) A szomszédok törökök, a kendős fajtából, a szemük sem áll jól. Emellett első emelet és a földszint is magas, de lehet bérelni garázst, oda be tudom tenni a babakocsit is. Viszont közel a város, és nem olyan drága az albérleti díj.

A második lakás már Mergentheimban volt, elég csendes környéken, egy 3 lakásos társasház középső szintje. A falak rémes színűek, a szegőléc feltépkedve, a hűtő tönkre ment. De legalább volt konyha. Mosókonyha a pincében, oda lehet teregetni is, kert van. Az alsó szomszéd egy kétgyerekes család. Több szempontból is jó lenne, de ki kell újra festetni, mert tényleg borzalom, meg hát a mosókonyha... meg ugye, garázs nincs, és az alsó szomszéd is babakocsis... egyelőre kérdés, hová is tenném a kocsit. Viszont gyalog max. 15 perc lenne a belváros.

A harmadik lakás valahol Mucsaröcsöge és Karakószörcsög határán volt a puszta kellős közepén. Egy kis közért van, egy óvoda és ennyi. Se iskola, se semmi. Második emeleti tetőtéri lyuk, lőrésszerű ablakokkal. Sötét és gyanítom, télen hideg. A falak csupaszak, saját költségen nekünk kellene kitapétáztatni, konyha nincs. Egy garázs van, jóval a ház mellett, és ennyi. Város 25km.

A negyedik lakás már közelebb volt, valahol Bivalybasznád határában, természetesen a vasútállomás mellett közvetlenül. Babakocsit nem lehet bevinni, mert a lépcsőházban a szőnyeg!!! De legalább voltak dugaljak, kapcsolók, tapéta. Konyha nem volt. Első emeleti lakás, sok gyerekes szomszéddal. Edeka Mini a közelben, már az sem olyan rossz. Viszont a vonat csak Laudába megy... :S

A két utolsó lakás nagyon olcsó volt a néni felfogása szerint... Nézzük csak. A mucsai lakásnak 330 a hideg költsége + 100 a fűtés, ami a meleg költség (szó szerint), de a villanyt, vizet, szemetet, mindent nekünk kell fizetni. Ajjvé. Az indulásnak 3x330= közel 1000€ + még ennyi a lakhatóvá tétel (konnektorok, kapcsolók beszerelése, tapéta) + 1000€ a konyha... az nagyjából... mennyi is? 3000€. Zsebből, máris... (és akkor még a províziót nem fizettem ki, + kocsival kell bejárni, ami 2 hetente 1 tank benzin)

A másik "szuperolcsó" lakás 360-at kóstált, amit szorozva 3-mal szintén 1000€ körül van. Itt csak 1000€-s ráfordítás kell a konyhára, az még bele is férne, de ez is eszement messze van, és a garázs, ami létszükség, mert a babakocsit nem lehet bevinni, nagyon drága (130/hó). Szóval felejtős... Most lefoglaltuk az edelfindenit meg a mergentheimit, aztán majd meglátjuk, melyik jön össze...

Lauda-Königshofen?

Na, most már ez is felmerült. Mert ugyan Mergentheimban eszméletlenül sok albérlet van szerencsére, csak pont most pont egyet sem találnak. Ilyen a mi szerencsénk. Ez amúgy egy olyan város, ami két részből áll, csak hogy igazán jó legyen, Laudából és Königshofenből. Mindenesetre a Kaufda szerint ott is akad néhány bolt, Penny, ilyesmi, szóval mégsem kell lemennem a térképről, ha akarok valamit. Bár bevallom, jobban örültem volna, ha Mergentheimba költözünk, akkor nem 10km-et kellene a férjemnek minden nap utaznia. Na mindegy, hát így is jó, lakni kell valahol, ahogy mondani szokás... Jövő szerdán megyünk albérlet nézőbe, kíváncsi leszek. Utána ha minden igaz, lesz még egy hetünk itthon kettesben a törppel, aztán költözünk is :D

Már megint haza :D

Mondjuk most várom :) Jó lesz. Samu keresztelőjére megyünk, egy hétre, szerdától szerdáig. Úgy beszéltük apjukkal, hogy nagyon hajnalban indulunk oda is, vissza is. A visszával kapcsolatban vannak kétségeim. Az a baj a nyári utazással, hogy dög meleg van. Samu nehezen viseli, így én is. A múltkor egészen jó megoldás volt a végig, egész úton letekert ablak, hátha most is beválna, jobb ötletem nincs. Már egy csomó találkozó meg van beszélve, vasárnaptól meg anyuéknál leszünk :) Ami szomorú, hogy a páromat most csak úgy engedték el egy hétre, hogy szabira legközelebb csak a költözés után mehet. :( Így novemberig valószínűleg már nem jutunk haza (ez nekem a suli miatt is sz*r). Valahogy csak lesz, még a héten be kell mennem az iskolába is, érdeklődni az egyéni tanrendem felől, mert ha nem engedélyezik, le kell adnom az óráimat. Ha le tudom még...

Freibad, Wildpark

Strandra mostanság minden vasárnap megyünk, ha süt a nap, már a csak a törpe miatt is, nagyon szereti :) Meg hát, jól el is fárad utána, nyugodtabban alszik :) Na meg, visszaemlékezve a gyerekkoromra, van annál jobb, mint amikor az ember egy kiadós strand után befekszik az ágyba és élvezi, ahogy ringatják a hullámok? (Szerintem már mindenkinek volt része ebben az érzéki csalódásban, aki járt valaha is strandon, vagy csak víz közelben). A gyerekektől fél ugyan Samu, de attól még nagyon jól érzi magát állandóan :) Ami kicsit ledöbbentett, hogy a gyerekekre nem adnak úszópelust, eddig még csak a sajátomon láttam, így többször előfordult már, hogy fekália darabkák úszkáltak a vízben :SSS Pffejjjj.... :SSSS

Na meg, voltunk vadasparkban szombaton :))) Fúúúúúú, na az eszméletlen jó volt :))) Lementünk Heidenheimbe, ott van egy nagy elkerített terület, igazából kórházi levegőző, nordic walking pálya, vadaspark :D Megnéztük az őzeket, szarvasokat, baglyokat, sasokat :) A kőszáli rezidenciánál meg a zergéknél még Samu is működött, utána elkezdett recsegni, ezen az etetés sem segített. Gondolom, kifáradt a sok látnivalóban. Láttunk még vaddisznót, még az elején, az is tetszett neki, nagyon érdeklődött :) Aztán visszafelé már csak mi, az apjával láttuk a szarvasokat, sajnos a Rothirsche részen csak a teheneket, viszont a Sikahirsche pont egy fa tövében hűsölt, így simán láthattuk :))) Aztán volt két bohócmókus, egy fekete meg egy vörös :D A vörös nagy pózer volt, jó sok kép készült róla :DDD Na, aztán még találtunk valami vízikecskét is, azok is azt hitték szerencsétlenek, hogy kajaosztás, de nem :D Egy szó, mint 100, marha jó volt :))) Tervben van, hogy jövő tavasszal vagy nyáron elmegyünk a mergentheimibe is, bár az fizetős, de akkor már Samu is talán érdeklődőbb lesz, vagy nem is tudom... :)

Érdekességek, miegymás

Tegnap voltunk a városban, beugrottam a belváros legnagyobb, legforgalmasabb pékségébe pici-boynak perecért. Teljesen ledöbbentem, hogy egy ilyen hely, mint a Berroth megengedi magának, hogy darazsak lepjék az almás hajtottat meg a túrós táskát :S (itt az a szokás, hogy ezeket az édes táskákat, hajtottakat, csigákat gejlédes szirupokkal öntik le, naná, hogy mennek rá a darazsak). Szóval szerintem nem is vásárolok ott többet. Bár, ahogy elnéztem, a többi vevőt ez annyira nem zavarta... Nem is értem... :SSS
A másik dolog, ami szöget ütött a fejemben, hogy megemlítem a naplómban, az a buszközlekedés. Nem tudom, ki látta a Harry Potter 3-at, én vagy 100x, na, az itteni buszok az abban szereplő Grimmbuszra hasonlítanak a legjobban. Sosem időben jön (ezen am a németek is ki vannak akadva), a buszosok parasztok, emellett 4esben simán beveszik a 90°-os kanyarokat, és az sem riasztja őket, hogy a városban 80-nal száguldozzanak. Ha valaki befékez előttük, vagy "hirtelen" pirosra vált a lámpa, csak nyomnak egy satuféket, ami ilyen sebességnél az "isten kegyelmezzen" kategória. Mindenki el tudja ezt képzelni, ha azt mondom, hogy a lezárt babakocsi menetrendszerint felkenődik a szemközti üvegelválasztón. Pedig rendesen lezárom... A múltkor majdnem fel is borult. De!!!! Legalább tiszták a buszok és igényesek, ha leszállok, nem kerít hatalmába a kézfertőtlenítést-MOST érzése :)

Zuram tegnap lemondta itt az albit, most már biztos, ami tuti. Már csak az a kérdés, hogy mikor, ugyanis az ügyintézős srác mondta, hogy megpróbálja ledumálni, hogy ne kelljen a 3 hónapot végig itt laknunk...hát nem tudom.. egyelőre több infóm ezzel kapcsolatban nincs.

Göppingen, spielgruppe, miegymás

Kezdem az elején. Voltunk a hétvégén Göppingenben. Van ott egy, a leírás szerint jó nagy baba bolt. Hát, annyira nem volt nagy, és felét sem kaptuk annak, amit venni akartunk :( A járás segítőt és a csúszásgátlót rendelni kellett, cipőt végül Aalenben vettünk. Viszont lett rács az ajtóra :))) Az is valami már, a konyha Samumentesítve lett :D

Ma voltunk a spiel gruppéba, egész jó volt :) Igaz, a gyerekek idősebbek, mint Samu, jóval, de a montenegrói csaj ikrei jól elszórakoztatták a gyerekem. Mikor hazaértünk, csak beraktam a fiam a kiságyba, és mint akit agyonvágtak, már aludt is :D Ritka szép pillanat :D de főleg ritka :D Velem nem nagyon beszélgettek, mert Julia úgy vezetett fel, hogy inkább angolul beszélek, ami jogos is, de így valahogy egy kicsit olyan kirekesztve éreztem magam, na de sebaj :) MAjd legközelebb, attól még jó volt :)

Bandesz hamarosan hazajön :) Nagyon el van ájulva Mergentheimtől, azt mondja, iszonyú kicsi, de nagyon barátságos. Tulajdonképpen egy gyógyfalu. Hát mindegy, ez van, akár kicsi, akár nagy, előre láthatóan ezt kell szeretni. A kollégák viszont rendesnek tűnnek, már az is valami.

Hétvégén grillparty Schwäbisch Hallban, semmi kedvem menni, de ugye ez is muszáj program, mese nincs, menni kell. Legrosszabb esetben jól érzem majd magam, általános tapasztalat, hogy minél kevésbé van kedvem menni, annál jobb lesz a buli végül :)

Spielgruppe még egy kicsit, nagyon meglepődtem, hogy bár elvben nem sok német anyuka van a közösségben, csak én, és a lengyel csaj beszéltünk anyanyelven a gyerekekhez, mindenki más eleve németül tanította őket... érdekes... Josephina (a montenegrói Bibi kislánya) marha aranyos volt, mindig azt mondogatta csak, hogy Guck Mal! Guck Mal! :D (asszem így kell írni, azt jelenti, hogy Nézd csak!)

Spielplatz - wo?

Na ez az... Hosszas keresgélés után tegnap végre találtam egy listát a neten a környékbeli játszóterekről. Mert hát itt sajna nem úgy van, mint Pesten, hogy minden bokor tövében nő legalább egy pár hinta... Na remek, van játszi, akkor utszu neki, összekaptam a gyereket (ami nagy szó volt, mert át is kellett öltöztetni, ami legalább olyan, mintha oroszlánokkal birkóznék), kocsiba be, és indulás. Mondanom sem kell, hogy a GPS nem talált műholdat (???), így bolyongtunk egy jó darabig, mint a gólya hígabb ürüléke a levegőben, aztán nagy nehezen csak meg lett a Stillerhöhe. Azt sem tenném hozzá, hogy mire odaértünk, az öltözési harcban végképp kifáradt fiam szó szerint beájult. De az elképzelhető legszebb az volt, hogy babakocsit nem vittünk, és olyan hinta sem volt, ami nekünk jó lett volna, szóval tulajdonképpen teljesen feleslegesen mentünk ki a halál aprótalpú valagára... :D Mérgünkben hazafelé jól meg is álltunk a Burger Kingnél és bánatunkat Long chickenbe/Whooperbe fojtottuk :DDDDD

Na, hogy ne csak negatív dolgokat írjak

Azzal kezdeném, hogy most már biztosan költözünk. Azt mondták páromnak, hogy választhat: maradhat Aalenben, nem fogja senki kirúgni, de akkor kevesebb fizetésemelést kap + 2 hetente 1 hetet Mergentheimben kell töltenie ( :( ) vagy elköltözünk, akkor több lesz a fizetése és együtt maradunk. Persze felmerültek problémák, hiszen az egész költözést, kötbéreket, festetést ki sem tudtuk volna fizetni, de azt mondta a cég, hogy ezt is állják, meg albit is keresnek nekünk ott, nekünk csak be kell csomagolni itt és ki kell csomagolni ott. Konkrétumokat augusztus elején fogunk tudni, amikor a férjem visszajön az egy hetes mergentheimi kiküldetésből és a főnökékkel is leül beszélgetni.

Múlt héten kaptam egy nagy cserép begóniát, olyan szép :) Kicsit aggódok, nehogy elpusztuljon, de egyelőre nem kell öntözni, ebben a 20 fokos "nagy melegben" nem szárad ki olyan gyorsan a földlabdája.

Elkezdtem németet tanulni, nagyon hasznos volt megvenni ezt a Begegnungent, nagyon jó kis könyv. Most kezdem majd a második leckét, bár még a munkafüzeti feladatok hátra vannak az elsőből. Hatalmas segítség, hogy van hozzá CD és hallom, mit hogyan kell mondani, illetve tudom ismételni is. Minden nap igyekszem egy órát foglalkozni ezzel, meg majd esténként tanulni a szavakat.

Vettünk tegnap Samunak kedves kis mesekönyveket, egy oldal egy mese, neki egyelőre még nem jó (én azt hittem, versikék vannak benne), de nekem igen, majd lefordítgatom őket, abból is tanulok, meg az Elternt is olvasgatom, amikor ráérek, nagyon jó kis szófordulatok vannak benne. TV is van, de azt már tényleg végképp nincs időm bekapcsolni sajnos. Na majd egyszer :)

Megjöttünk

Annyira nem volt gyatra az út, mint amennyire lehetett volna. Samu elég jól tűrte, és mivel egész úton szórakoztatni kellett, így az nagyon rövidnek tűnt.

Itthon kellemes hűvös van, ennek borzasztóan örülök :) Már a várost is megjártuk, valamikor a hét elején (hétfőn talán), vettem futócipőt, hajrá futás! (Bővebben a Csokoládé-vanília naplómban, ezt nem ezért vezetem :D )

Tegnap kellemetlen hírt közölt a férjem, lehet, hogy költöznünk kell, persze nem most rögtön, az egész majd valamikor októberben derül ki, vagyis akkor meg egy hétre a drága próbamunkára, hogy tetszik-e neki, meg ilyenek, aztán pakolunk és megyünk, hacsak addig fel nem vesznek oda valakit. Én ennek szurkolok nagyon, mert megszerettem itt lakni, meg a lakást, a szomszédokat és az unterkochenieket is, sajnálnám, ha megint menni kellene.

Az alsó szomszéd, Julia felcsengetett a minap, kezében egy cetlivel, hogy van a közelben játszókör, minden szerdán, ha van kedvem, menjek el egyszer velük :) Kedvem lenne, csak ugye Samu nagyon rossz korszakában van, és én sem beszélek németül, de végül meggyőztek (és én is magam), hogy hogyha legközelebb találkozom Juliával (most született nemrég a kisfia, nem akarom zavarni), akkor megkérdezem angolul (hogy értsem is, hogy mit mond), hogy hogyan is van ez pontosan és ha még áll az ajánlata, szívesen megyek :) (vagy ha ők most nem is járnak, akkor is jó lenne tudni, hogyan lehet oda bekeveredni, vagy csak úgy egyáltalán...) De azért a gesztus is nagyon jól esett :))))))

Kevesebb, mint pár nap :D

És indulunk vissza Németországba. Előre gyomoridegem van a nagy meleg miatt... Nem magam miatt aggódok, csak attól félek, hogy Samu nehezen viseli majd. Bár a meteorológia hűvössel kecsegtet Linztől, addig valahogy el kellene érni még a nagy kánikula előtt. Majd fagyasztok le neki vizet, vagy gyümölcslevet, hátha azt szívesebben inná. Utána már nem lesz gond, kinn a jó hűvösben biztosan ő is jobban fogja érezni magát.

Amikor jöttünk, Linztől ordított, 6, azaz hat kerek órát, azt hittem, megőszülök. Se enni, se inni nem volt hajlandó, annyira prücsögött, hogy párszor azt hittem, megfullad. Szörnyű volt, nagyon félek, hogy megint ez lesz. Augusztusban már repülővel megyünk, ha esik, ha fúj. Ha nincs repülő, nem jövünk. Én 50 fokban biztosan nem húzom végig szegény gyereket még egyszer 3 országon...

Jó lesz végre a férjemet is újra látni, másfél hónapja lassan, hogy elbúcsúztunk, és 3 hete, hogy nem hallottam a hangját. Sajnos itthon felejtette a töltőjét a magyar telefojának, így nem tudunk beszélni, mivel ennyi idő az a teló álltában lemerült (ki volt kapcsolva és mégis). Szóval jó lesz újra együtt lenni.

Kíváncsi leszek, milyen lesz az út, mennyire lehet elviselni, meddig tart majd, stb. Ha hazaértünk, és lesz alkalmam, jelentkezem :)

Úton hazafelé

Holnap megint indulunk. Nagyon utálom már. Samu nagyon nehezen viseli az utat (megértem), és már előre rosszul vagyok, ha arra a hosszú, 10-11 órás kínlódásra gondolok... meg hát, most nagyon sokáig leszünk otthon, kettesben, ami pláne rossz. A legrosszabb az viszont, hogy ilyenkor hazamenni nem akaródzik, ha letelik a "kiküldetés", akkor meg visszajönni. Érdekes, hogy nekem soha nem akkor van honvágyam, amikor itt vagyok, hanem amikor otthon.

A múltkor nagyon mellbevágott a ház képe. Végül is, majdnem 3 évig ott éltünk. Minden úgy volt, ahogy hagytam, és valahogy sorban törtek rám az emlékek. Amikor pici hintázott, miközben vasaltam, amikor még a bölcsőben szundikált mellettem, amikor éjszakákon át ringattam, miközben az Emma trilógiát olvastam kínomban, hogy el ne aludjak, az első mosolyok, a legszebb időszakok. Talán azért is olyan nehéz ez, mikor otthon vagyok, mert egyelőre oda köt több emlék (bár azért itt is gyűlik szép számmal).

Meg a nincs kedvemben talán az is benne van, hogy vizsgázni megyek haza... brrr....

Kész a csempe :)

Most kijött a bácsi, gyorsan megcsinálta a fugázást. Már megy is a mosógép, én meg húzok vasalni. Végre valami, ami flottul ment :D Ma még nem érheti víz (majd kimosom jól a kádat és mi is fürdünk), de holnap már igen :)

Jó régen nem írtam...

Bár most össze is jöttek a dolgok rendesen. Voltunk otthon múlt héten, húgom ballagására mentünk haza, jó volt, csak szervezetlen... :S senki nem tudta, hová kell menni, mit kell csinálni, mit nem, stb :S Ez a része azért gáz volt. Vizsgáztam is, talán sikerrel, ez majd kiderül..

Kiderült, hogy a szomszéd alattunk beázott, kicsit sem voltam ideges, csütörtökön indultunk haza és szerdán ezzel csengetett fel a szomszéd csaj, hogy beáztak. Szép, mondhatom, mondtam is neki, hogy mi elmegyünk, de valahogy majd megpróbáljuk ezt megoldani. Közben Frau Sokatbeszélős néni volt fenn egy vízvezeték szerelővel, amíg mi nem voltunk itthon, hogy akkor megnézik, mi van, kiderült, hogy nem a mosógép szivárgott, hogy gondoltuk, hanem a kád melletti fugázásból hiányzott a fuga, eredményképpen ott szivárgott le a víz... szólhatott volna az előző lakó is, mikor kiköltözött, akkor erre jobban odafigyelünk + befugázzuk, vagy fugáztatja a templom. Mert most is ez a felállás, csak a fugázómester nem ért még ide... :S Már ott tartunk, hogy hogyha nem ér ki jövő hét elejéig, akkor a hét második felében mi megcsináljuk.

Német ügyintézés am, már itt élünk másfél hónapja és nem viszik el a kukánkat az istenért sem.. majd talán jövő pénteken, lehet... de még ez sem biztos, csak talán... eléggé szomorú, mert a koszos pelusok elég nagy helyet foglalnak. Ahogy Fokhagyma Atya is mondta, lassan nekünk is a GOA istenéhez kell majd imádkoznunk megváltásért...

A mosogatógép sem jött még meg, mindegy végül is, mert nem égető, csak annak is már 2 hete itt kellene lennie... ebből kiindulva szerintem a festést is megrendelem még novemberben, hátha jövő júliusra kiérnek... :S

Megjöttek a bútorok

Végre véééééégre!!! :) Olyan jó széken ülni, ágyon aludni, szekrénybe pakolni. Lassan el is tűnik a rumli :)

Vettünk ágyneműhuzatot is, végre nem a nyers ágyon a nyers ágyneművel takarózunk :)

Samu nagyon élvezi a kiságyát, bár eléggé közveszélyesen közlekedik benne :D

Amúgy jó itt. Nagyon. Olyan csend van, az emberek kedvesek, mindenkinek van egy két jó szava, a zebránál nem akarnak eltaposni, nem csinálnak ügyet belőle, hogy esetleg nem tudom elmondani, mit is akarok :) Sokkal nyugodtabb, mint otthon :)

Csak ne esne ennyit az eső :S

Költözés

Hát, nem volt net, így akkor majd szépen sorjában leírogatom, mi is volt, hogy is volt :)

Szal 10kor elhagytuk az Alte Lindét, kicsit sétáltunk még Unterkochenben, aztán felmentünk a házhoz. A csaj (az előző tulaj) már ott volt, az ügyintéző később jött. Felmentünk, nem akartam hinni a szememnek. Gyönyörű a lakás, tetőtéri, tágas, világos, hajópadlós, kövezett, álomszép. A mosogatót elvitte a csaj, mert az övé volt, na nem baj, otthagyta a szekrényt, ami a helyére való (nekem már akkor gyanús volt, hogy nem egészen oda való). Hűtő van, sütő, villanytűzhely, álomszép a konyha is.

Aztán mindenki elment, 3asban maradtunk, és kicsit jobban körbe tudtunk nézni. A falakat összefirkálták a gyerekek, az ajtókat is, szép munka lesz levakarni. A mennyezetről kilószám csüng a pókháló (már csak csüngött :D ), a redőnyöket nem lehet leengedni a portól. A konyhaszekrényről folyik a retek, a padló ragad a mocsoktól. Hát, egy nagytakarítás nem ártott.

Az első dolog volt, amit beszereztem, egy ablakmosó, papírtörlő és szivacs, mert az ablakokon nem lehetett kilátni, pedig nem nagy felület, nem túl nagy munka megpucolni. A konyha szaglott a falakba ivódott, megsavanyodott cigiszagtól, de már ez is a múlté, kb. egy hét alatt ki tudtuk szellőztetni.

A padlóról már 2 kiló szennyet felvakartam és a konyha is ragyog. :)

Most csak ennyi időm volt, folyt. köv.

Ma költözünk...

... át a házba, tiszta izgi :) Remélem, lesz net, és le tudom írni, hogyan zajlott a kaland :)))

Ügyintézés, költözés...

Na, sikerült egy valag mindent letudni, van német telefonszámunk, német bankszámlánk, kész a biztosítás. Holnap költözünk végre, aztán lassan majd berendezkedünk :)

Voltunk a karitasznál tegnap, az ember meg sem gondolná, milyen jó bútorok vannak!!!!!! Már kinéztünk egy ebédlőszettet fenyőből meg egy szekrénysort, kérdés, hogy mennyibe kerül (annyira azért nem olcsó...), mi fér be, mire van szükségünk, mit tudunk elhozni. Ugyan az ismerős úr készségesen felajánlotta, hogy segít elhozni a dolgokat, hétfőn kor találkozunk ott, de azért nem biztos, hogy minden befér hozzá (bár jó lenne, ha igen...)

Találtunk kinn mindent, 1€-s boltot is (messze nem olyan, mint otthon!!!), media marktot (már ki is néztünk mindent, csak meg kell rendelni és úgy vettük észre, hogy alkudozni is lehet, majd rápróbálunk...), a DM, Rossmann és Müller nem olyan nagy cucc, de az is van, Lidl, Aldi, Rewe, Netto..

Ami nekem rémesen hiányzik a Libero cuccok, meg a Huggies. Pampers van, de arany árban így kénytelenek leszünk babylove-ot venni, ami viszont nevetségesen olcsó, még az otthoni árakhoz képest is, pedig az otthoni cuccok sem drágák :D

Van C&A, H&M és Kik is, szóval ruházkodni is lesz honnan, mondhatnám úgy is, hogy ahhoz képest, milyen kis kedves város Aalen, tényleg minden van!!! Na jó, IKEA itt nincs, csak Ulmban, de az 60km autópályán, talán fél óra? Lehet annyi sincs (bár fura, hogy az ittenieknek már is táv :D )

Hozok egy képet még gyorsan, ami a templom mellett látszik házikó, annak a felső szintjén fogunk lakni :))))))

Megérkeztünk

Hosszú volt az út, 7kor indultunk otthonról, 6kor álltunk meg Nürnberg és Regensburg között, mert a manó nem bírta tovább. Tegnap 1/2 1 felé értünk ide, hála a suzukinak, aki nagyon jól futott :) Bár egy 100as átlagtempóval döcögtünk végig, de mindegy, elég hamar ideértünk :)

Bepakolni sem volt piskóta, sosem láttam még ilyennek a kocsit, elég vicces volt. :)

Németország gyönyörű, nem is nagyon tudok rá mást mondani. Aalen pláne, bár mi az unterkocheni régióban fogunk lakni, tegnap láttam a templomot kocsival, fenn van a hegytetőn :D meredek lesz minden nap elvinni a törpöt sétálni, szép lesz a popócskám pár hónap után, az garantált :DDDD

Voltunk tegnap a belvárosban is, mindent megtaláltunk, ami hirtelen kellhet:
Sparkasse fiók, C&A, H&M, Rossmann, Dm :) Sőt, tegnap a Dm-ben már vásároltunk is! (Húúúúúú :DDD)

Itt teljesen más minden am, az emberek nem vágnak szájba az ajtóval, a gyalogos simán közlekedik a úttesten, nem tapossák el, nem dudálnak rá, jók a járdák, nem akarom kitörni állandóan a babakocsi kerekeit, van lehajtó és felhajtó a babakocsiknak és bicikliseknek, stb :)

Ami nekem fura és egyelőre felfoghatatlan, hogy itt fogunk élni, és nem csak nyaralunk, de április végéig csak felfogom valahogyan :DDDDD Ja, meg hogy mindenki németül beszél, de ez tényleg tök meglepő itt Németországban :DDDD

Holnap hajnalban indulunk...

Huhhh... nagyon ideges vagyok!!!!! :D Már majdnem minden összecsomagolva, már csak a postát kell elintézni, meg kisütni a sütiket az útra, megkenni a szendvicseket, holnapra kipihenni magunkat, és nekilendülni életünk eddigi legnagyobb kalandjának :D

Miénk az albi!!!!!!! :)

Az iraki család visszamondta, így megkaptuk az unterkocheni paplakot :DDDD Kedden költözünk!!!! :)

Visszaszóltak!

Mind a 3 megpályázott helyről, vagyis az öregék visszaszóltak, hogy nem, de ez várható volt, a néni meg nem szólt vissza, de úgy is lett megbeszélve, hogy ha nem szól vissza, akkor nem nekünk adja az albit. Mindkettőre lehetett számítani, meg annyira mi sem akartuk. A papok még csütörtökig gondolkoznak...

Albérlet

Albi ügy, hát a nem egyszerű. Albit csak hosszú távra adnak ki, ez nagyon fain is lenne nekünk, mert tuti lenne a lakhatásunk, igen ám, csak mindenki azt hiszi, hogy mivel mi magyarok vagyunk, így pár hónap után kivágják a férjemet a klinikáról, és akkor megint kezdhetnek kínlódni a kiadással. Az egyik öreg ipse így konkrétan megmondta, hogy ő azért nem szívesen adná ki a lakást nekünk, mert én nem beszélek németül, így nem fogok tudni elhelyezkedni, és ha pár hónap után kirúgják a párom, akkor nem lesz, aki fenntartsa a családot, és nem fogjuk tudni fizetni az albit... hiába mondta a kolléga, hogy nem fogják kirúgni, az öreg hajthatatlan maradt. Mindegy, végül megpályáztak 4 lakást, az egyik ezek az öregék, nekik a felső szint lenne kiadó, alattunk laknának, nem szimpi a dolog, de nekik sem... a második egy egyházi társasház egyik lakása, ez eléggé jónak tűnik, 90nm, 4 szoba, alacsony lakbér, még alacsonyabb rezsi, hátránya, hogy Unterkochenben van, ami nagyon messze van a kórháztól, de a férjemnek van kocsi, a vasút meg 2 perc onnan gyalog, állítólag... A harmadik egy olyan lakás, ahol minden tele van üvegajtókkal, ez is főbérlős albérlet, 0 magánélettel. Diákoknak akarta először kiadni a néni, de lelkes volt irántunk is, hát, majd meglátjuk... nem tetszik igazán a dolog, de sajna nagyon válogatni nem tudunk. A harmadik lakás egy 70nmes kis tetőtéri, kedves, a baj vele, hogy nyitánynak le kell tenni 3000€-t, amiből 1000€ a provision, ami a közvetítői díj, tehát helloszia pénz, többé nem látjuk viszont... azt viszont nem kellett pályázni, ha jól értettem, hanem csak letenni a pénzt és kapjuk a kulcsot. Ma vagy holnap szólnak vissza az első 3 helyről, aztán agyalunk tovább attól függően, hogy mit mondtak...

Már csak 3 nap!

És kiderül, hogy megkapjuk-e az albérletet... izgulok, bevallom. Ezen áll vagy bukik egy csomó minden :(

Volkshochschule, azaz semmi sem egyszerű...

Aalenben is van. Persze marha drága és esti kurzusuk sincs német. Gyerekre nem vigyáznak. Stuttgartban van esti német, nem is vészes, de nekem nyakamon az egyetem, szeptembertől utolsó éves leszek... nagy a gond, akkor most mi legyen?

1 albérlet

Hát nem túl sok. És azt sem tudjuk, melyik az. De nem baj, párom, ha minden igaz, ma rákérdez (remélem), aztán majd csak kiderül... mindjárt jövőhét, egy gonddal kevesebb, talán lesz szerződés, vagy egy gonddal több, ha nem. De valahogy megoldjuk, mindig megoldjuk, most is meg fogjuk!

A suli pörög, csinálni kéne a rajzokat, le kéne adni. Jó lenne a házidogát is megírni még itthon... :S de sajna nem olyan egyszerű a dolog.

Találtam a gépen német hanganyagokat, most azt terveztem hallgatni, talán jó lesz valamire :) Meg a csajok nagyon mondták a Themen Aktuelle-t, amiből nekem a 2-3 meg is van, de a 90-es kiadás :S szerintem megnézem, mennyibe fáj az aktuális...

Már csak 3 hét...

meg 6 nap, de a sallanggal már nem törődünk :D Albi még mindig nincs, csak nagy csend. A srác, elvileg felhívott mindenkit és írt mindenkinek, akkor a márc. 15 talán jó lesz. Ha minden igaz a zuram már kulccsal a kezében jön haza. Ha minden igaz.

Itt is elkezdtem intézni a dolgaim "lezárását", most a sulival szenvedek, nehéz megszervezni a dolgokat, kevés tárgyat vettem fel ugyan, de nem mindenki olyan megértő, mint amilyenre számoltam... :S

A nyuszit is elvitték, már csak a hal van, őt lehet, hogy elvisszük, egyelőre kérdés. Megvettük anyuéktól a suzukit, bár még nem fizettük ki, úgy beszéltük meg, hogy ahogy pénz lesz... jó is lesz, hogy lesz kinn kocsink, könnyebb lesz az élet, bevásárlások, ilyesmi...

Hát, így állunk egyelőre, sehogy, de bizakodok, hogy hamarosan megoldódik minden gond :)

Oberalfingen... óóó bárcsakbárcsak...

Találtam egy állati jó albit Oberalfingenben. 2kmre van minden, az igaz (minden = vonat vagy Wasseralfingen), de itthon szoktunk mi ennél sokkal többet is sétálni, és hát az a lakás!!! 80nm, 4 szoba (tudom, hogy abban benne van az ebédlő is meg minden...), tetőtéri, nagyon szép. Csendes környék, megfizethető ár :) De a másik is jó lenne, az Aalen belváros, ahhoz képest nem drága, 79nm az is, csoda jól néz ki!!! Egy társasházban van, mindkettőben EBK, 4 szoba, tiszta jó lenne :) És még ki is tudjuk fizetni :)

Lassan lesz albérlet?

Nem akarom elkiabálni, de a cég azt mondta, segít. Most mindenki őrült módon albérletet keres, hogy ezt hogyan lehetne okosan megoldani, egyelőre kérdés, van pár verziónk, igazából már mindegy is lenne, csak lenne hol lakni egy ideig...

Elvitték a muszit is

Hétvégén a két teknőst, tegnap a nyuszit vitték el. Egyre kézzelfoghatóbb, egyre közelebbi a költözés. Már csak albérlet kellene...

Vagyis most jött meg a szerződés

Most már kézzel foghatóan is ideért a cucc. Magyar posta jól össze is gyűrte. A szerződés huncut, túl sok konkrétumot nem tartalmaz, csak általánosan 5 oldal... Szóval már csak a fordítást kell elintézni, meg albérletet találni. A kórház ugye azt ígérte segít. Gondoltuk, hogy megadunk egy értékhatárt, meddig érdekel minket a dolog (kb. 2000€), de persze azonnal megkaptuk, hogy nehogy ilyet írjunk, mert úristen és jézus mária, majd alkudozni kell! De hogy, ha nem is tudunk németül? Meg amúgy is... Ááááááá!

Megjött a szerződés

Tegnap kapott párom egy levelet a németektől, amiben leírták, hogy feladták a szerződését és hogy 3000€ra gondoltak fizetés gyanánt, ami persze marha nagy arcon csapás volt, mert nem ez lett megbeszélve. Ők úgy számoltak, hogy az nagyjából 1850€ kpban (aztán szerencsére kiderült,hogy nem,mert mi is ott vagyunk a manóval),ami persze elég a megélhetéshez,de akkor is,nem erről volt szó. Nem kérek több meglepetést,azt hiszem..öröm az ürömben,hogy azt mondtak,segitenek a lakásban:)

Várakozó állásponton

Hát tényleg nincs kinn valami sok albérlet. Eddig írtunk pár embernek, de annyi választ se kaptunk, hogy bakfitty. Pedig az egyik lakást hetente töltögeti fel az illető, gondolom, nem kell senkinek, vagy nem értem, de mindegy, nekünk nem ír.. nem baj, keresünk, nem adjuk fel, annyi szent!
Ez a ferienwohnung is jó ötlet lenne átmenetileg, csak ugye újabb gondokat vet fel, hát nem egyszerű, az biztos...
A cég sem írt még vissza, hogy esetleg tényleg, segítenének-e valamiben, bármiben, lassan egy hete várjuk a választ. Lehet sértő volt a kérdés? A férjem dög ideg, valahogy megértem. Én még optimista vagyok, olyan nincs, hogy sehogy ne legyen.. csak lenne már szerződés...

Elkezdődött

Na végre, megírtunk egy sablon mailt, nagy szenvedések árán (mindketten fainul tudunk németül, na mindegy...) és most elkezdtem itt ott kiegészítve, ezt azt kivéve (ahogy az adott hirdetés kívánta) elküldözgetni. Érdeklődni kell, mert már csak 1 hónap és 2 hét és még nincs hol laknunk... Másik dolog, hogy itt tornyosul mellettem a németkönyvek hada, mindjárt lefekszem a kisfiam mellé a játszószőnyegre és nekilátok a tanulásnak. Elhatároztam emellé, hogy összeszedek egy csomó német mondókát és azokat is mondogatom majd neki, bár nem szép a kiejtésem, de hagy szokja, hogy nem csak magyart tanul. Bár mikor kimegyünk még világpolgárnak fog számítani, remélem, könnyen megtanulja majd a nyelvet :)

Mobil és bankrendszer

Érdemes úgy nézelődni, ha az ember gyereke nem tud németül... Szerettem volna mobilt nézni, már ki is néztem, melyiket szerettem volna, de hogy én mennyire nem tudtam rájönni, hogyan működik a rendszer... Van ugye, ahol van előfizetési díj, oks, meg van, ahol nincs, de az sem feltöltő kártyás, állítólag, hanem csak simán nincs előfizetési díj (persze a készülékek drágábbak, nincsenek extra kedvezmények, mint az előfizetésnél stb, de pontosan akkor sem értettem igazán, hogy mi is lesz most...) Emellett nézegettük a bankokat, azt sem értettem teljesen, de egyelőre a sparkasse tetszik mindkettőnknek. A férjem finoman rákérdezett a fizetésére nettóban és bruttóban, hát kíváncsi leszek, mit mondanak...

Fény az alagút végén...

Tegnap kaptunk egy olyan hírt, miszerint nem lesz egyszerű albérletet találni. Ha azt mondom, enyhén szólva is kétségbeestem, estünk, akkor nem mondok sok újat. Végül egész jól jött ki a dolog, este párom felhívta az aaleni ékszerész ismerőst, aki egy nagyon nagyon kedves bácsi és mint kiderült, mindenkit ismer :) Azt mondta, rajta van az ügyön, segít lakást találni. Ez tényleg, igazán kedves tőle! :) Közben itt is sok segítséget kaptam a fórumos lányoktól, köszönet nekik, ha olvassák! :) (ha nem, akkor is...)

A másik dolog, hogy megjött a válasz a klinikától, felveszik a férjemet, a hivatal elfogadta a papírjait, bár nem, mint expert, de mindegy, így is jó. Hamarosan küldik a szerződést is, már nagyon várjuk! :)

Emellett most elkezdtem az aaleni rádiót hallgatni, csak hogy szokjam, hogy kinn nem nagyon fogok magyar szót hallani, meg hátha visszajönne valami a rég feledésbe merült német tudásomból...

Költözés, hogyan, hová, mivel?

Ma lesz döntés. A héten szerződés, én legalábbis ebben bízom, mert a férjem uram addig egy albérletet sem mer megpályázni, amíg nincs szerződés (megértem). Most, hogy a Malév megszűnt létezni, megint felmerült, hogy célszerű lenne kocsival kimenni, párom mehetne is 2 kört, az azért lenne jó, mert vihetne ki ruhákat, tányérokat, lábasokat, meg egyéb apró kényelmi eszközöket. Venni kéne felfújható matracot is attól függően, hogy bútorozott vagy bútorozatlan albérletet keresünk (találunk, így pontos)-e. Amiért még nagyon nagyon nagyon nagyon jó lenne a kocsi, mert anyósomék nekünk adták, így maradhatna kinn, nem lennénk Aalenbe kötve, nézelődhetnénk a környéken, Unterkochen, Wasseralfingen, Fachsenfeld vagy istenbocsá' Schwäbis Gmünd viszonylatban, ami azért lássuk be, jóval olcsóbb, mint Aalen belvárosa :S aztán majd ha már felvet minket a pénz (ha lesz ilyen, bár a zemberemnek jó fizetést ígértek), akkor beköltözünk (ha akarunk...) Wasseralfingen nekem pluszban még azért is tetszene, mert ha jó az idő, gyalog sincs olyan messze Aalen belvárosa, egy kényelmes mondjuk 1-2 órás séta, amit amúgy is meg szoktunk ejteni a szörpivel. Na de, egyelőre várjuk meg azt a szerződést...

Biztosítók, zűrzavar

Nem egyszerű kinn ez a biztosító témakör. Nem úgy van ám, mint itthon, hogy elmégy dolgozni, és akkor a munkahelyed bejelent, hanem neked magadnak kell biztosítót választani, már ha jól értelmeztük, mert eléggé zagyva az egész. A dolog további pikantériája, hogy ugyanazért a pénzért alap szolgáltatásnak ugyanazt kapod, csak az extrák mások, biztosítótól függően. Pl. automatikus család biztosítás vagy ingyenes fogászati ellátás, vagy ilyesmik. Mi már 3 nagyobb baden-württembergi biztosítót is kinéztünk magunknak, de a döntés nehéz. Itt ez kedvezőbb, ott az... :S öröm az ürömben: párom talált egy orvosválasztó oldalt is, és!!! Vannak kinn magyarul beszélő orvosok. Ez remek hír, főleg, hogy gyerekorvost is találtunk, mivel a manó orvoshoz hordása valószínűleg az én feladatom lesz, én meg már nem nagyon tudok németül...

Itthonról

Ha már Samu babámról úgyis írok külön naplót, gondoltam, írok egyet a kinti életünkről is. Vagyis egyelőre az itthoniról.

Ha minden igaz, párom hamarosan megkapja a szerződését, feb. 6ra ígérte a német sugárvédelmi intézet az elbírálást. Én is intézgetem már a sulimat, eddig egy választ kaptam, az sem épp legboldogabb volt, sajnos nem az a tanerő tartja az órákat, aki ki volt írva. Hát mindegy, ez van... de megígérte, hogy beszél a másik tanárral, rendes tőle :)

Nézegettünk albérletet is, állítólag a férjem érdeklődött is, egyelőre semmi.