2014. április 30., szerda

Tegnap diabközpont, ma nőgyógyi

Egyik sem volt jobb, mint a másik. Húsvétra hazamentünk, előtte csütörtökön be kellett mennem a diabétesz központba, mert nem lett jó a terhelés (nem lepődtem meg). Nem baj, hát láttam már karón varjút, gondoltam én, de olyanokat mondtak, hogy még nekem is sok lett :D Egyek napi 3x, a többszöri étkezés felesleges és káros. Egyek naponta 5 szűk marék zöldséget és némi gabona terméket (2 szelet kenyér vagy 2 marék tészta ebédre), vizet viszont ihatok bármennyit. FOGYNI NEM SZABAD! (ez külön tetszett, éheztessem magam, miközben hízok... csak én érzem a paradoxont?) Tejterméket, húst ne nagyon egyek, sózni tilos, ha cukrosat eszek (mert módjával szabad), akkor figyeljek rá, hogy eleget tornázzak (2 gyerek mellett ikerterhesen?), de ne aggódjak, mert ha legközelebb jövök és szükséges, írnak ki inzulint. No, tegnap visszamentem, nem volt szükséges az inzulin, sőt, a napi 6 mérésből napi 4et csináltak. A dokinő nagyon inzulinozni akart, de nem tudott mire felírni. A gyerekek is jó méreteknek örvendtek, a cukrom is jó volt, cukoralkohol sem volt a vizeletemben, tényleg, bármennyire igyekezett, semmibe nem tudott belekötni. Egy hónap múlva kontroll.

Ma elmentem a nőgyógyászomhoz, ez már kevésbé volt vicces. Először is a nővér kitalálta, hogy akkor hajrá kis cukorteszt, hiába mondtam, hogy már túl vagyok a nagyon. Amikor megkérdeztem később a nőgyógyászt, hogy ez most már mindig kelleni fog, mert akkor úgy készülök, kiakadt, hogy minek itattak velem glükózt, ha már egyszer cukros vagyok, meg ki volt az a marha, aztán jól leteremtette a nővérkét. Nem kellett volna. Mindegy. Méhszáj zárt, méhnyak tart, viszont Dani szívhangja nem volt jó, 4-5 ütemenként duplát ver. Hétfőn irány Würzburg és a reprod központ :( Kezd már elegem lenni ebből az állandó dokihoz járkálásból. Aggódni nem aggódok, csütörtökön voltam 4D-n, ott elég sokat hallgattam Dani szivecskéjét, ha baj lenne, ott már kisült volna, de ott nem vert duplán... sem ott, sem a G1-nél. Érdekes, hogy 4D-n még 658 és 671g volt a két gyerek, szerdán is, csütörtökön is, most meg 820 és 860, de szerintem csak szimpla mérési hiba lehet. A BPD karikát úgy túlhúzta a dokinő, hogy még én is aláfértem volna. Mindegy, a diabosoknak lesz min lovagolniuk 4 hét múlva :(

Ma feladtam a levelet a Technikernek, kíváncsi leszek, kapok-e Haushaltshilferint, jól jönne, tényleg..

2014. április 28., hétfő

4D

Mert ha már voltunk, oda is betértünk. Most csak képet hozok, élménybeszámolóval később jövök, ha végre utolértem magam...


 Beni
Dani

2014. április 3., csütörtök

Tegnap megvolt a nagy UH

én el is felejtettem, hogy az lesz.. Jó fél órán át tartott, minden le lett mérve, minden át lett nézve, a fiúk teljesen rendben vannak. Most már 100%, hogy fiúk :) Beni 385g, Dani valamivel nagyobb, de nem tudom pontosan, azt elfelejtette lementeni a dokinő... (beírni is) Nagyon egyben vannak még mindig, már a hártya is eltűnt közülük, amit furcsálltam is, de nem látszott ott semmi, olyan, mintha egy burokban lennének, de ez lehet, hogy csak érzéki csalódás, mert ahogy nyúlnak a burkok, annyira elvékonyodott a hártya vagy nem tudom. Nem értek hozzá. Majd ha hazamegyünk húsvétkor, úgyis elmegyek 4D-re, ott rákérdezek, hogy is van ez. A dokinő nagyon ajánlgatta Würzburgot, ott átnézik a fiúkat rendesen, de sajnos az nagyjából kivitelezhetetlen. Képet sajnos csak Beniről kaptam, Daniról nem lehetett jó minőségűt csinálni, de vicces (és számomra nagyon érdekes volt), hogy a két baba pontos mása egymásnak, egyelőre legalábbis nagyon úgy fest, bár nagyon homályos volt a kép Daniról, mert belebújt a lepénybe, meg Benibe, meg mindenbe, ami rejtekhelyet biztosított a számára.





Hétfőn megyek cukorterhelésre, kiderült, hogy már 4 hete meg kellett volna csinálni, na nem baj... levetettem a CMV-t is, ha már homár, 15€ nem pénz érte és ha negatív, ezen sem kell izgulni.

Közben megjött a ruhásszekrény kedden, ma a stelázsink, lassan el tudok pakolni. Apa hétvégén fúr-farag, felkerülnek a lámpák, polcok, kirögzíti a szekrényeket, éljen. Szombat délelőtt meg elmegyünk hörcsögnézőbe, hátha találunk valamit Samunak, aztán ha hazajöttünk, beindul a höri-project, remélem, Samu is fogja díjazni a lelkesedésünk, mert én csak úgy továbbra sem szeretnék magamnak egy kisállatot...