Utolsó nap a pokolban

és talán pont ezért (is) a legnehezebb. A szomszéd agya, a szokásos koreográfia szerint, elkezdett begyulladni, tegnap már azt hittem, szétverik a padlót a fiam ágya alatt. Ugye ez a tehén óvodát nyitott itt nekem, vagy 6-7 gyerek őrjöngött 15 nm-en, nem kívánom azt az élményt senkinek. Bömbölt a technozene, nem tudtam megkérdezni a gyerektől, mit rajzoljunk, mert nem hallottam a saját gondoltaimat sem, aztán szegény Samunak megint egy óra alvás lett kimérve, se több, se kevesebb.

Délután átvettük a kulcsot, tehát kapukulcsunk már van :D az elég, a bejárati ajtó kulcsa az ajtóban, még valaki majd jön majd valamikor és majd valamit csinál, egyszer :D kaputelefon nincs még, majd szombaton, de nem is várok senkit, meg postaláda sincs (van, csak nem a falon), arra is várni kell. Mondta a néni, hogy októberben mondta a Maestro, hogy karácsonyra minden kész lesz, nem akartam megkérdezni, hogy melyik karácsonyra? :D De a mi lakásunk nagyjából tényleg készen van, a kaputelefon az, ami, meg majd lenn a földszintet fugázzák még, vagy mi, de az olyan már csak, hogy ne tapossunk rá - evidens.

Tegnap elbontottuk a bútorokat, mármint egy részét, mert még az íróasztalnál ülök, de nem baj, majd segít Samu, ezekben úgyis jó, nincs már sok, egy franciaágy, egy pelenkázó, két ruhásszekrény, a gyerekszobaszekrények (2 db), egy TV szekrény (komolytalan), egy tálalókomód... ja, meg a fürdőszobai Molger. Szóval ezek már gyerekjátékok, azt tekintve, hogy tegnap a két Billy-vel a nappaliban mit szenvedtünk, mire lepattintottuk a hátulját, a 40-esnél már majdnem sírtam :D

Kicsit elszomorított, hogy nincs transzporter péntekre, csak szombatra (remélem, van még), azt mondja nekem tegnap Bandesz, hogy szombatra nem veszi ki, mert az 7€ (húúúúú), és nem biztos, hogy lesz segítsége. Mondom, kiscsillag, és az ágyunkat, meg a 2m magas szekrényeket hogyan akarod áthozni? Hát az öööööö, izé, szóval... szóval ma elmegy és bérel szombatra egy transzportert, de a kolléganő amúgy is nagyon ajánlgatta a segítséget, csak ráérnek egy órára, de szerintem annyi sem kell, csak bedobni a hűtőt, átvágni a hegyen, kidobni a hűtőt, Michael meg Bandesz kb fél óra alatt megoldják.

Öröm az ürömben, hogy ma 3kor keltünk, Samu megijedt, mert nem világított az éjjeli fény, sikítva kelt (szegénynek mi mehet végbe a lelkébe), alig tudtam megnyugtatni, fény ide vagy oda, nem is aludt vissza, úgyhogy mindhárman (naná, hogy az apja is felébredt) számoltuk 1/2 5ig a pókokat a mennyezeten... Én aztán kimentem reggelizni, 5kor visszafeküdtem, 6ra elaludtam, 1/2 7kor megint sikítva ébredt Samu, úgyhogy inkább feladtam és felkeltem. Az új lakásba sok anyuka együttes tanácsának hatására kezdettől egy szobában lakik majd a két gyerek, aggódom kicsit Samu alvászavara miatt, de akárhogy is osztok, szorzok, biztosan jót fog tenni a kis bóci lelkének, hogy nem egyedül van a szobában. Lehet, hogy helyre is jönne szegényke (csak azt tudnám, mitől fél...)

Tegnap este azt hittem, megzabálom, Hédi már hálózsákban, Samu fürdik épp, bevittem a kisasszonyt, mondom Samunak, hogy adjon egy jóéjt puszit a húgának és megyünk aludni. Odaúszik, mint egy minicápa, lenyom egy nagy cuppanósat Hédinek, aztán ment a dolgára :D Imádom őket, bevallom, kb 7 hónapja még el sem tudtam volna képzelni, hogy ezt a nagy szeretetet kettejük között valaha megérem :)

3 napunk van a tényleges átpakolásig

A nappalit már nagyjából becsomagoltam. Furcsa ezt a sok dobozt látni, bármekkora bunkó is a szomszéd, azért kicsit összeszorult a szívem. Nehezen viselem a változást, még akkor is, ha tudom, hogy a borzasztóból költözünk a sokkal jobba.

Hédit kicsapta megint valami, most kenegetem az arcát, de jó lenne tudni, mire allergiás... majd kikísérletezem, mást úgysem tudok tenni. Samu most elég össze-vissza alszik, viszont alszik, én már ennek is örülök. Ma épp 6kor kelt, de mindegy, majd 10 felé lefektetem, annál tovább úgysem fogja bírni. Szegény még mindig kivan az elmúlt két héttől, most viszont már nem tudják felkölteni, ha alszik, ez is valami.

Én nekiláttam a magneB6 kúrának, de talán emiatt, talán a költözés miatt az apró hülyeségeik ezeknek a jóembereknek engem sem fognak. Nem nagyon tudnak felhúzni, nem is nagyon érek rá velük foglalkozni.

Jövő kedden UH. Kíváncsi leszek, kiderül-e az ikrek neme, másik ikres kismamának csak tippeltek, de egy nap van közöttünk és ő tegnap volt. Na mindegy, majd meglátjuk :)

új mutatvány :-)

Tegnap átbeszéltük, hogy legyen

és abban maradtunk, hogy ha lesz kulcs szerdán, csütörtökön már ott alszunk, ha kell, a földön, mindegy. A szomszédok abszolút kiszámíthatatlanok és az elmebeteg idegrohamaikat nem is tudjuk, mitől függnek, de Bandesz csütörtökön 1/2 5-5-re megy dolgozni, tegyük fel, hogy megint éjjel 10-ig őrjöngenek alattunk (ez a legbosszantóbb, hulla vagyok, de nem tudok még 9kor sem lefeküdni, mert mozog alattam a kanapé, úgy vernek odalenn valamit, így nem lehet pihenni), de mindenesetre is másnap garantált a reggel 7es ébresztő. Szóval pihenni biztosan nem fogunk. Így meg akkor fekszünk, amikor akarunk és akkor is kelünk, a gyerekek is jobban tudnak pihenni majd, mi is. Fontos lenne, mert pénteken átpakolnának ugye Bandeszék, nem mindegy, szegény ember mennyire lesz fáradt.

Érdekesség: dokinő azt mondta, hogy az ikrek egymás alatt-felett vannak, ennek ellenére én mégis az egyik, illetve a másik oldalon érzem őket. Agyaltam, hogy egy baba lenne, aki ennyire hosszú már? De nem hiszem. A szonográfus azt mondta anno, hogy 14.-től a 20.-hétig általában annyi centi a baba, ahány hetes, tehát a törpék kb. 15 centisek lehetnek, nem hiszem, hogy átérnék a hasam, ráadásul Hédit is, Samut is meghatározott helyeken, egy igen kis sugarú körben éreztem anno is, nem ilyen nagy felületen, tehát biztos, hogy a két külön baba. Arról nem is beszélve, hogy Lusti főleg csak csiklandoz, nem tudom, mit csinálhat, míg Ficánka elég határozottan dolgozik odabenn, és ha visszaemlékszem az UH-kra, ott is Ficánka volt jobbra és Lusti balra, én is így érzem őket: a jobb oldalon teljesen határozott babatevékenység van, míg a bal oldalon nehéz lenne sokszor megmondani, hogy csak simán viszket a pocakom, vagy tényleg megcsikizett valaki belülről :) Kíváncsi leszek, vajon kinn is ennyire különböző habitusú lesz a két gyerek? Meg ugye, ez most felveti az ikerágy elvetését, praktikusan lehet, hogy mégis okosabb lenne két ikeás kiságy, mert ha Ficánka kinn is ilyen eleven lesz, és Lusti nem tud tőle aludni, nekem ki fog a hajam a hullani.

Samu és Hédi is beindult, valami van a levegőben :) A fiam mindent mond utánam, minden érdekli, felhő, autó, úthenger, kombájn, kamion, fa, hugi, anna, peti, kukac, maci, cica stb. Hirtelen eszméletlen nagyot ugrott a szókincse, aminek azért örülök, mert úgy fest, a kimerültsége nem szab gátat. Ha elmegyünk innen végre (nagyon várom már), akkor meg talán helyre is billen a kis lelke, tud pihenni, úgy még könnyebb lesz. Remélem, nyárára már beszélni fog. Hédi elkezdett felkapaszkodni mindenre, a múltkor annyira belemerült a lomolásba, hogy észre sem vette, hogy felállt és belemászott a dobozba :D Kíváncsi leszek, mikorra fog ténylegesen felállni, igyekszem motiválni, de nem állítgatom, majd feláll, ha itt lesz az ideje. Mászással is jól állunk, ha nem rohan sehová, próbálgatja, általában pár mozdulat már fainul megy is neki. Ami külön öröm, hogy váltott kéz-lábbal csinálja, nálunk erre fontos figyelni, mert az apja, senki nem tudja, hogyan, de azonos kéz-láb mozdulattal mászott, tehát nem jobb kéz-bal láb, bal kéz-bal láb, hanem jobb kéz-jobb láb, bal kéz-bal láb, azt mondta a pszichológus, hogy ez is közrejátszhatott a diszlexiájában. Nem tudom, nem értek hozzá.

De egy szónak is száz a vége, ha minden jól megy, ma elkezdem felhordani a dobozokat és pakolni, mert reményeim szerint hamarabb lesz csütörtök, mint gondolnám :)

A szerződés pipa

szerdán kulcs is lesz. Így ma ráakasztom magam a telefonra, felhívom a Hebammét, a szemeteseket, az óvodát.

A hebamme érdekes lesz, nem tudom, ott vállal-e wochenbettet. Végül is nekem másra nem kell, és csak a hegyen kell átmennie, nem táv, 15 perc kocsival... ehhhh... meglátjuk.

Szemetesek megint izgi téma, azt mondja a néni, hogy a 240es kukát nem biztos, hogy elviszik. Na de, tegnap beküldtem a zuramat a matricáért, elvben tegnap délutánra rendelte be a bácsi, erre fogta magát az öreg és a "van 240es kukára matrica?" kérdésre egy tömör "nem"-mel rávágta a zuramra az ablakot... Mindegy, a néni mondta, hogy a nevén van egy 120 literes kuka, az a lakáshoz tartozik és biztos, hogy elviszik, borzasztóan aranyos, bár 4 gyerekkel az tuti kicsi lesz... de ha itt, Mergentheimban nem tudunk zöld ágra vergődni, akkor marad Boxberg, ott talán normálisabbak...

Ovi: még nehezebb kérdés. Nincs, csak evangelikus. Ezzel nekem, Isten lássa a lelkem, semmi, de semmi bajom. Sőt, az itteni katolikusból kiindulva még örülök is. A főbérlő elmondása alapján nagyon aranyos a vezető óvónő, hát ámen. A probléma: a gyerekeket felveszik 2,5 éves kortól és a néni oda is telefonált, egy hely még pont lenne Samunak. Igen ám, de a gyerekem nem hogy nem szobatiszta, nem is mutat hajlandóságot, hogy az legyen, és nem is beszél (bár ez ügyben még mindig előre lépdelünk és nem vissza, az is valami). Nekem egyszerűbb lenne májustól beszoktatni úgy, hogy csak Hédit viszem, mint csomagot, de így be sem veszik, meg én sem adnám be, arra a 2 órára sem szerintem... 3 éves korától viszont, úgy hogy van 2 csecsemő meg még egy kicsi, esélytelen. Mivel nem vagyunk az ovira rászorulva, csak "szórakozásból" járna a gyerek, hogy társaságban legyen meg tanulja a nyelvet, így nem akarom, hogy az társuljon számára az ovihoz, hogy "na, anyám kirakta a szűröm", hanem tényleg egy olyan hely legyen, ahová szeret járni, így akkor várnék még egy évet, mert a tehén állításával ellentétben itt nem kötelező az ovi, és akkor akár Hédivel együtt is mehetnek, mégsem úgy éli meg, hogy ő már akkor nem is kell... (plusz itthon lehet, amíg az ikrek kicsik, talán segít a babák elfogadásában). Tehát nehéz a döntés, de a néni azt javasolta, mindenképpen beszéljek az óvónővel, ő mit javasol, ha tényleg olyan rendes, amilyennek mondják, akkor ezt fogom tenni. (Tehát ha esetleg nem is ma, de belátható időn belül fel fogom hívni az ovit.)

...és már csak egy hét és 2 nap, el sem hiszem... ezen hét nagyobbik felén már túl vagyunk, a hétvége általában viselhető, utána meg már csak pakolászni, meg takarítgatni kell :)

1 hét és 4 nap a költözésig :)

Ugyanis megkaptuk a lakást :) A néni szeretettel gratulált az ikrekhez és azt mondta, ha szerintünk elférünk, őt nem zavarja :) no, ez igazán remek hír :) Holnap Bandesz alá is írja a szerződést, ha meg tudna állapodni, még pénteken átpakolnánk, mert az mindenkinek szabadnap a praxisban, sokan ajánlották, hogy segítenek. Jó lenne, de ha nem, megoldjuk szombaton egyedül (valahogy)... de nem hiszem, hogy ez gond lenne, a néni nem szőrszál hasogató, egyetlen oka volt, hogy nem "ab sofort" volt kiadó a lakás, hiányzik még pár konnektor, de azt ígérte, addigra meglesznek (ha nem, bumm neki, oda nem mennek be a gyerekek addig, hatalmas a lakás, szerintem amúgy is el fogunk férni...)

A löffelstelzeni lakást viszonylag könnyen visszamondtuk, bár erről nem szóltunk a csajnak, mert nem kellene egy balhé, hogy lefoglaltuk azt, aztán kivettünk egy másikat, így az ikrekre fogtuk a dolgot, tehát a markler most nekiállt lakást keresni nekünk, de szerintem hétfőn szólok neki, hogy találtunk, ne fáradjon tovább, köszönöm szépen.

Na most, hogy ez a probléma lement, más dolgok kezdtek el foglalkoztatni, pl hogy milyen tortát csináljak Hédinek, mert nyakunkon a szülinapja... Egy ötletem volt, miszerint mascarpone krémmel megtöltök egy piskóta tekerccsel kirakott "dombot" (hívják ezt teknősbékának is, máshol ez a charlotte), és színes marcipánból csinálok belőle katicát, vagy ha nem marcipánból, akkor nyújtható cukormázból kakaós glazúrral (találtam fekete ételfestéket, de kicsit szkeptikus vagyok...), de még képlékeny a gondolat, mert a mascarpone nagyon zsíros. A másik gondolatom a növényi tejszín volt, mert abban nincs tejfehérje (gondolom én, ha már növényi), mert a piskótából Hédi úgysem eszik, csak a krémből. Hát nem tudom.. mindenesetre ezen megy most az agyalás, mert mire észbe kapok, itt a szülinap. A másik ilyen nagy probléma az ajándék, arra is jó lenne valami fainat kitalálni, baba kiesett, mert a kisasszony nem áll, nem ül, nem babázik. Agyalok tovább, valamit csak kitalálok majd :) (ötleteket szívesen fogadok!)

Eltűntem, mondjuk, de..

..nem nagyon tudtam mit írni, azon túl, hogy a szomszédot szidom (ezt most kihagynám és amúgy sem pocsékolnám rájuk sem az időm, sem a karaktereket), de ezzel senkit nem akartam zsibbasztani, én meg, ha lehet, nem akarok majd rá emlékezni 2-3 hét, fél év múlva. De!

Úgy tűnik, megoldódik az ide vonatkozó szinte összes problémánk, mert talán találtunk egy másik lakást, ami ráadásul március egytől lenne költözhető, tehát végre megszabadulnánk, ráadásul 2 héten belül erről a trágyadombról.

A lakásról: ne lepődjünk meg, nem akartam a végére már meg sem nézni... 3,5 szoba havi 790 kaltért... kicsi drágán. Én legalábbis ezt gondoltam (mert én mindig gondolok :D ). Na, aztán csak elmentünk, mert a néninek nagyon beteg a férje, ha már elrángattuk mellőle, úgy illik, hogy ne csináljunk a szánkból s*gget.
Legnagyobb meglepetésemre a néni fiatalos volt és dinamikus, pedig az elmondás alapján nem 20 éves... A lakás meg. Huhhh.... a lépcsőház romokban, de csinálják, elvben mire beköltözünk, kész lesz, lelaminálják az egészet, végig lámpázva van a lépcső, ez nagyon tetszett Samunak is. A lakás... huhhh + huhhh :D Az első, ami nekem feltűnt, hogy új "szaga" van. Nem beivódott, cigivel kevert macskahúgy szag, hanem kellemes festék és laminált lap illat. A falak valami nem tudom mivel vannak bevonva (mészvakolat? Valami ilyesmi) Sima, és fényes, olyan, mint a márvány, de a legjobb, 100% lemosható. Aztán körülnéztünk és gyorsan rájöttünk, hogy jött ki 3,5 szobára a 140nm. A bejárattal szemben van egy hatalmas szoba, ahonnan nyílik egy másik hatalmas szoba. Ezt úgy írta az alaprajz, hogy étkező és nappali, de bűn lenne erre elpocsékolni. Mellette a "háló", amellett a gyerekszoba, de mindkettő hatalmas. Az egész lakás abszolút gyerekbiztosra van megcsinálva, a lomosba egy trükkös beépített szekrényből visz át az út, zseniális megoldás. :) A folyosó egyik végén van az egyik füri a tusolóval, a másik végén a konyha. Közbe van ékelve még egy füri káddal.
A konyha is nagy, tágas, befér az étkezőnk, a vitrines tálalónk és még így is lesz egy tánctér. Az egész full felszerelt, minden vadi új. Van tűzhely, mosogatógép, mikró, főzőlap (kettő is), a padló fa, de olaj-, víz-, hő-, meg minden-álló. Innen nyílik egy ajtó a "háziraktárba", ez amolyan spajz, de mégse, ide mehet a mosó- és szárítógép, a fagyasztó (ezeknek van különleges dugó, ami fí-relés, vagy mi), de mivel hatalmas, tökéletes raktár lesz belőle, mert azért sem Schweigern (ott a lakás), se Boxberg nem olyan hatalmas, hogy én minden nap boltba járjak... De ha bevásárolunk, egy jó kis Igor polcrendszerrel több havi hidegélelem befér :D Az étkező mellől nyílik az erkély a terasszal, ami... hmmm... gigantikus? :D Nagyobb, mint a mostani kertrészünk. Persze nincs fű, de feltalálták a műfüvet, és kifér a gyerekek homokozószettje, a csúszda, egy (két) hinta állvánnyal, egy 12 személyes kerti szett és egy grill. :D Hátránya, hogy fedetlen, de a kert is az, így ez is mindegy.
A falak hangszigeteltek, a padló is, a fűtés központi, csak a radiátort kell tekergetni, más dolgom nincs vele, a főbérlő nagyon kedves, és 24 órában elérhető, szomszéd egyelőre nincs, de a másik lakás egy egyszemélyes garzon, ami végig szigetelve van felénk, tehát a szaladozó gyerekek elvben senkit nem zavarnak majd (de nem vagyok egy ősparaszt, hiába mondja ez a tehén itt alattam, ha szólnak, KÉRNEK [és nem a rendőrséggel fenyegetőznek], egy jó kávé vagy tea mellett velem bármit meg lehet beszélni.) Pályázni nem kell, csak visszaszólok ma, és már alá is írjuk a szerződést, mert mi nagyon tetszünk a néninek.

Hol jön a de...? Mert "de" az mindig van. Hát... öööö... szóval az ikrekről elfelejtettünk szólni (ténylegesen), nem tudom, mennyire lesz a néninek gond, hogy 4 gyerekkel laknánk ott, nem kettővel. Nekünk nem gond, mert a lakás 4 gyerekkel is hatalmas és kényelmesen belakható, a néninek meg vannak magyar ismerősei, elég sok, tehát elvben tudnia kell, hogy sok jó magyar kis helyen is, illetve 140nm nekünk már palota, ettől még aggódok. Ez lehet egy probléma. Ha nem az, akkor már csak azt kell megkérdeznem, mikor lehet a szerződést aláírni, illetve akkorra vigyük a kauciót vagy majd beköltözésnél leszaladunk vele a boltba... :) Tehát egyelőre zabszem van a fenekemben, de 1/2 10 felé megpróbálom felhívni, hátha akkor már nem zavarom, és utána okosabb leszek mindenképp :)

Meg hát, hogy ne csak lakás témába írjak mindig, kigömbölyödött a "hájam" :) Ugyan nadrágban még el lehet adni úszóguminak, de nadrág nélkül már nem :D

Valami elkezdődött

Samu tegnap óta nagyon szépen, tisztán mondja utánam a szavakat. Róka, gólya, kamion, úthenger. Amit hall, mondja. Ennek nagyon örülök, fény az alagút végén, bár aggódom kicsit, mert voltak már ilyen időszakai és aztán mindig kipihente őket. Nem tudom amúgy, mi lelte, de ma megint 1/2 2kor keltünk és nagyjából 5-ig fenn volt (én meg persze vele virrasztottam), aztán nagy nehezen elaludtam, de 1/2 6kor kelt Hédi, így jó nagyot aludtam, mondhatni. Bár a kisasszonyhoz nem én keltem, de nem bírtam visszaaludni, szóval 1/4 7kor csak kivakartam magam az ágyból.. Tudom, hogy telihold lesz, de akkor is ez megy már 3. hete, most a hétvége után 2 éjszakát átaludt Samu, de úgy fest, kezdődik újra. Azon gondolkoztam, hogy Pikler is azt írja, hogy egy ekkora gyereknek napközben már nem kell a 3 óra alvás, de Samu van, hogy 4et is alszik, hajlok rá, hogy ez a gond.

Ha már úgysem aludtam, ráértem aggódni. Hédin is sokat agyalok az utóbbi időben. 9 hónapos múlt, 2 hét múlva 10 lesz és se ülni nem tud, se mászni, se semmi... Pedig nem lehet azt mondani, hogy járókába van zárva egész napra, mert csak akkor teszem bele, ha nagyon muszáj, amúgy a szobában vadul, de mégsem. Mozgástere van. Tudom, hogy a gyerekintenzív, meg hogy nem sírt fel, meg hogy... de akkor is borzalmas ez a tehetetlenség. A gyerekorvos szerint minden rendben ezzel, vagy ha még sincs, májusig akkor sem találkozunk. Itt nincs fejlesztés, gyógytorna, semmi. Nem siettetni akarom, vallom is, hogy nem lehet, de aggaszt, hogy mi van, ha még 2 évesen sem tud majd járni? (A gyerekorvos is kérdezte a múltkor, hogy miért nem teszi le a talpát, ha fel akarja állítani, fáj neki? Nem, csak nem akar állni) Az ikerkocsira jó lenne kiegészítő buddy-seat, mint amilyen Samunak volt, de ha Hédi 15 hósan még nem tud ülni, hogyan teszem majd bele? Vagy viszem kenguruba? Leszakad a hátam... Szóval nem egyszerű, az egyiknek a beszédfejlődése siralmas, a másiknak a mozgásfejlődése, olyan jó lenne, ha tudnék segíteni nekik, de a türelmen kívül nincs más a fegyvertáramban :( Hajnalban, amíg hallottam, hogy mondja a fiam a magáét az ágyában, azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy éhes (én az voltam). Milyen jó lenne, ha azt mondaná: anya, éhes vagyok. Anya, fáj a lábam. Anya, nem vagyok álmos, olvass egy mesét! Hát, egyszer majd talán lehet, hogy ilyen is lesz, remélem.

Egy lakásunk már van

a löffelstelzenit megkaptuk :)Ezúton szeretném mindenkinek megköszönni azt a sok sok lóherét, amit küldtetek és a rengeteg drukkot! :) Nagyon örülök ennek a lakásnak :)

Ettől még megnézünk két schweigernit, de azok már képek alapján sem tetszettek annyira, az egyik sötét és linóleumos (halálom a pvc), a másik tetőtéri, de 2 lakás egyben, és eszméletlen drága, majdnem 800 a kalt...1000€ fölött van havonta, és tényleg, minek nekünk két lakás egyben? Szép amúgy, meg minden, csak... Fel kell hívni a Köblert is, hogy mit szólna hozzá, ha maradnánk még egy hónapot, illetve a csajnak is vissza kell írni, hogy intézzük a papírokat, de arra lenne-e lehetőség, hogy pár dolgot lemérjünk, mert akkor április legvégén vagy május legeslegelején beépíttetnénk a konyhát. Vicces (és egyben szörnyű), hogy mindkét gyerekem első szülinapja egy költözés kellős közepére esik...

Közben néztünk autót is, most megy a vita, mert Bandesz mindenáron kisbuszt akar. Tudom, hogy jobb, mint az egyterű, mert nagyobb a csomagtere,és 7 üléssel az egyterűben egy fél macska is nehezen fér el, de ez a kisbusz dolog nekem akkor is nagyon morbid... Mindegy, a költözésre meg akarja venni a kocsit, mert abba minden belefér, mondjuk ebben igaza van, 3-4 körben át is tudna hurcolkodni, bár itt az lesz a car, hogy megint "nap-csere" lesz náluk előre láthatóan, tehát elsején dolgoznak (ő nem, a cég ad szabit költözésre), én meg biztosan nem fogom az 50kg/elem súlyú kanapét emelgetni 6 hónapos terhesen, de ezeket max pénteken átpakolják, nagyjából ennyi, amiben segíteni kell, kanapé, hűtő, mosógép. (Bár a hűtő is jó lenne már csütörtökön, de ha mást nem, munka után bedobják a kocsiba, vagy nem tudom.... egy ideig úgyis a kicsit kell használni, mert a nagynak ki is kell magát szinteznie...) Szóval most még egy projectet elindítottunk, csak hogy gyorsabban teljen az idő májusig :)

A hétvége gyorsan eltelt

fel sem igazán tudtam dolgozni agyilag, hogy volt egyáltalán...

Pénteken megnéztünk egy lakást Königshofenben, nekem már csak a hely miatt is szimpi lett volna. Hát, egy hodály volt, az tény. Viszont nagyon le volt lakva, elég sok meló lett volna, a hapsi nagyon elégedett volt, hogy einbau-küchen, de hát az ragadt a mocsoktól, a mosogatógép és a tűzhely használhatatlanná vált a kosz miatt, a gyerekszobákban kézmosó (kinek lehet ilyen agyament, elmebeteg ötlete, hogy kézmosót tesz a gyerekszobába????), a főbérlő bunkó, tárolóhely 0. Eléggé nagyot csalódtam, az az igazság.

Este még Bandesz megnézte a belvárosi Schmückchent, elmondása szerint tényleg az. Gyönyörű, rendben tartott lakás, tüchtig konyha, a tulaj a szembeni fodrászat tulajdonosa. Nos, a srác kicsit... szóval... hogy is mondjam... izé... nehéz megmondani, melyik nemhez vonzódik, de "férfi" létére nőiesebb, mint én. Tehát innen a nagy pedancia, de sajnos a lakás túl kicsi ahhoz képest, amennyire drága. Esélytelen a gyerekeket is elpakolni, a nappalit is meg magunkat is. 100nm-nek hirdették, de nincs annyi :( Még szombat este is volt róla szó, hogy hááááááát... pályázzuk meg azért, de végül vasárnapra csak nyomtunk egy "cancelt" neki.

Szombaton kicsorogtunk Wachbachba, megnézni a házat. Én nem sokat láttam belőle, mert Samu hisztirohamot kapott, egyszerűen ki kellett vinnem, mert sivalkodott, mint akit nyúznak. Persze kinn is ezt csinálta, de legalább senkit nem zavart. Én megértem, szegény fél órát tudott aludni... Szóval a házról nem tudok mit mondani, mert nem láttam csak kintről, hát, amennyi előnye van, annyi hátránya is. Wachbachból nem egy mutatvány bemenni Mergentheimba, még talán én is képes lennék rá, viszont elég hosszan visz fel lépcső már csak a pincéig is, nem tudom, a 20-22 kilós kocsit az ikrekkel hogyan tudnám oda felvonszolni, főleg ha tudunk testvérfellépőt és ülést szerezni Samunak és Hédinek... Plusz meredeken visz fel az út a házhoz, és nincs a kert előre lekerítve, balesetveszélyes, de ha nem nagyon sz*rrágóak, lekerítjük mi, akkor játszhatnak a gyerekek. Elvitathatatlan előnye viszont, hogy különálló ház és március egytől költözhető... Azt mondták, e hét péntekig szólnak, de tegnap már telefonáltak, csak Bandesznak ki volt kapcsolva a telefonja, így ma visszahívja őket, de bevallom, én nem sok esélyt látok a házra sajna, mert már ott nagyon mondták, hogy áááááááá, ez két gyereknek kicsi :( (az ikrekről nyilván nem tudnak). No mindegy, ma elválik.

Aztán kimentünk Löffelstelzenbe, oda már a hátam közepe nem kívánkozott, a gyerekek szenvedtek, meg annyira amúgy sem érdekelt az a lakás, mert nem lehet olyan jó, ha ennyire ki akarják adni. Tévedtem. Szerelem volt első látásra. Egy hodály az is, de maisonette, azaz kétszintes. Lenn egy nagy konyha (sajna nem beépített, így azt venni kellene, de üsse kő, legalább olyan lenne, amilyet én akarok), mellette egy hatalmas étkező, onnan nyílik egy hatalmas erkély (mát láttam a kis medencék illetve homokozó helyét) onnan egy nappali, a mosógép/szárító helye fenn van, és van egy hatalmas tároló is, ami spájznak remek (most a szemetes funkcióját tölti be). Az emeleten egy baromi nagy füri sarokkáddal és zuhanyzóval (külön), egy valamekkora hálószoba (nem hatalmas, de nagyon világos), egy kisebb "sötétszoba" (most épp lomos), meg a gyerekszoba. Az is nagy és világos. Csodaszép lakás, tényleg! Nem is lenne olyan drága, a város gyalog 30 perc, a szomszédok állítólag normálisak és szintén nagycsaládosok. De hogy ne legyen mindegy sunshine és happy, május egytől költözhető, tehát ha megkapjuk, sajnos ki kell kuncsorogni, hogy egy hónapot még maradhassunk. Mivel az alattunk lakók mentálisan eléggé erősen sérültek, így ennek annyira nem örülök, de Bandesz elvben júniusig biztosan hajnalra fog járni, tehát mindent meg tudunk végül is oldani... a május sem lenne gond szerintem, mert nem nagyon törekszik a főbérlő, hogy kiadja a lakásokat.

Tegnap délután voltunk Mártiéknál, szuper volt :) (ha olvasod a naplóm, köszi mindent még egyszer, remekül éreztük magunkat! :) ) Úton hazafelé fel is merült, hogy átköltözünk Frankfurtba, lenne ott egy csomó ismerős, és a reptér is a szánkban volna, de a dolog egyelőre megbeszélés tárgyát képezi. 1/2 8ra értünk haza, Hédi röpke vacsora után gyorsan lefeküdt (de 10kor mér kiabált és 4kor is kelt...), de Samu sem reklamált, hogy miért csak egy anna-peti-gergő volt. 5 perc sem kellett neki és már aludt. :)

Hát szóval így alakult a hétvégénk, most izgalom és várakozás van :)

Bréking nyúz van

működnek a lóherék, hirtelen már a jövőhétre is van lakásnézős időpontunk. Ajjjvééé, köszönöm nochmal mindenkinek! :) Csak így tovább, hátha elég összejön és kapunk is lakást, nem csak nézünk :D

A mai nappal fájó szívvel elbúcsúztam az első trimesztertől és nehezen, de tudomásul vettem, hogy ugyan még fel sem fogtam, hogy megint babát várok, de beléptünk a 4. hónapba...

Samuba nem tudom, mi ütött, a héten a trend a hajnal 1kor kelek és szórakoztatom anyát 5-ig, aki amúgy 1/2 6-kor kel volt, mostanra kezdek kickin'-off állapotba kerülni -_- Aranyos volt a múltkor, most az Anna-Peti-Gergő a sláger, és hát a babákat beazonosította, hogy guuugi (hugi). Erre persze nekiálltam elmagyarázni, hogy az ott nem hugi, hanem Anna/Peti/Gergő. Na, pont egy fotónál akadtunk le, nem tudtam a fiamat meggyőzni, hogy az nem hugi a képen, hanem Gergő, egyszer aztán közli, hogy Geegő. Ezt azóta is lelkesen szajkózza, mást továbbra sem mond. Tegnap megnéztük a Mickey's Abendteuer im Wunderland c. részt, a kakukkot kergették csodaországban Donalddal,jó sokat számoltak, erre hallom, játszik Samu az órájával: "eins-zwei...eins-zwei...eins-zwei..." tovább egyelőre nem jutott, délutánra már ez is unalmas lett, így nem mondta többé :(

Elképzelhető, hogy Hédivel is szintet lépünk, tegnap begyűrt egy fél tányér babfőzeléket. Ma főzök krumplilevest, hátha...

Írt a suli, hogy elbocsátanak, ha nem fizetek nekik azonnal 50.000Ft-ot. Mivel ezt az összeget nagyjából lehetetlenség 2 nap alatt a neptunomra bűvészkedni, így kényelmesen hátradőltem és örültem, hogy tulajdonképp megtették helyettem, amire nagyon régóta készülök. Bár azon gondolkoztam, hogy írok a Zsiga néninek, hogy legyen kedves az előző félévemből az Elektronika technológia tárgy összegét, illetve az ide vonatkozó tankönyvi és vizsgadíjat visszautalni, ugyanis az iskola azzal, hogy ebből a tárgyból nem biztosította a vizsgára történő felkészülés feltételeit, legalább 5 ponton megszegte a TVSZ rájuk vonatkozó paragrafusait, és ez az összeg nagyjából fedezné is a mostani félév díjának 50%-át, ami miatt ki akarnak rúgni, de végül is nem tettem. A TVSZ úgyis csak a diákokra vonatkozik. De megjegyzem, érdekesnek tartom, hogy most, hogy elbocsáltásról, meg befizetésről volt szó, napi 15 levelet meg tudtak írni. Amikor arról volt szó, hogy se házim, se tankönyvem, se elérhető tanár, akkor még a telefont sem vették fel... érdekes, nem? Mindegy, rohadék banda, végtelenül boldog vagyok, hogy megszabadultam tőlük.

Mozgalmas lesz a hétvége, hétfőn jövök a hogyan-mikénttel, addig pedig ne felejtsétek a lóheréket! :D Hálám sírig fog kísérni mindenkit :)

Nem szokásom kuncsorogni

de most mégis megteszem :D
glitter-graphics.com

Négylevelű lóherében utazom, nagy szükségem, szükségünk lenne a szerencsére. Két nagyon jó lakás is a levegőben lóg, jó lenne legalább az egyik... Akinek nem gond, jelküldésnél, kérem, gondoljon rám is :)

glitter-graphics.com

KÖSZÖNÖM!!!

glitter-graphics.com

Életem legmeghatóbb videója

(még ha a facebook is készítette... :D )

Katt a linkre a videóért

No, most már végképp lehullott a lepel az inkog-nyitóról, bár eddig sem volt titok, ki vagyok (és igen, létezem :D )

Felgyorsult az élet

így még nehezebb ideülni.

Mindjárt az elején: lakás nincs. A telefont olyan baromságokkal csapják rám, hogy a szemem káprázik. Az egyetlen banda, akikkel értelmesen tudok tárgyalni, azok a marklerek, nekik az a dolguk, hogy minden körülmények között kedvesen és értelmesen tárgyaljanak, végül is ki kellene adni azt a lakást, amit rájuk bíztak és amit markler-provision címszó alatt elkérnek, valóban a pofátlanság kategória. De költözni kell, mese nincs, és ha már így alakult, jobb lenne előbb, mint utóbb. De azért még küzdök, sőt, már lassan immunis vagyok a hülyeségre, sok esetben annyira szánalmasak, hogy csak röhögni tudok rajtuk. Tegnap felhívtam egy nőt, nagyon nehéz volt elérni, sőt, ő hívott vissza. Annyit tudtam elmondani, hogy ki vagyok, meg a teraszház miatt telefonáltam, erre elkezd velem durrogni, hogy ezért kár volt az időmet pocsékolnom, az nem kiadó, hanem eladó, meg amúgy is és egyébként is... még majdnem nekem kellett bocsánatot kérni, mert érdeklődni mertem a kiadónak meghirdetett lakás után. Na mindegy. (Ő amúgy még a nagyon kedves kategória volt...)

Közben kaptunk egy levelet szombaton, ma jön a főbérlő albéreltje valami nem tudom, kivel, el akarják adni a házat, mint kiderült. Hogy utána mi lesz, azt senki nem tudja. Ezért is aggódom kicsit a Schwalben weg-i lakás miatt, eléggé szimpatikus lenne, de Evangelische Gemainsam van ráfestve, márpedig ezek a szépségek itt alattunk is a "szekta" (mert itt állítólag az sajna, amúgy nem az evangelikusokkal van bajom, isten mentsen meg ettől!) oszlopos tagjai, fenének hiányzik, hogy egyszer az ő kocsijukkal találjuk magunkat szembe az udvaron. De erre rá kell majd kérdezni, ma úgyis felhívom a markert, hogy hogy s mint lehetne akkor a hétvégén találkozni. Na de mindegy is, szóval ma jönnek a Tóbiásék, kíváncsi leszek..

Tegnap voltam dokinál, a kicsikkel legalább minden rendben, tarkóredő tökéletes, ma vagy holnap be is sétálok az eredményekért, de nem hinném, hogy bármit fognak találni :)

Csak ez az albérlet megoldódna már..