fel sem igazán tudtam dolgozni agyilag, hogy volt egyáltalán...
Pénteken megnéztünk egy lakást Königshofenben, nekem már csak a hely
miatt is szimpi lett volna. Hát, egy hodály volt, az tény. Viszont
nagyon le volt lakva, elég sok meló lett volna, a hapsi nagyon elégedett
volt, hogy einbau-küchen, de hát az ragadt a mocsoktól, a mosogatógép
és a tűzhely használhatatlanná vált a kosz miatt, a gyerekszobákban
kézmosó (kinek lehet ilyen agyament, elmebeteg ötlete, hogy kézmosót
tesz a gyerekszobába????), a főbérlő bunkó, tárolóhely 0. Eléggé nagyot
csalódtam, az az igazság.
Este még Bandesz megnézte a belvárosi Schmückchent, elmondása
szerint tényleg az. Gyönyörű, rendben tartott lakás, tüchtig konyha, a
tulaj a szembeni fodrászat tulajdonosa. Nos, a srác kicsit... szóval...
hogy is mondjam... izé... nehéz megmondani, melyik nemhez vonzódik, de
"férfi" létére nőiesebb, mint én. Tehát innen a nagy pedancia, de sajnos
a lakás túl kicsi ahhoz képest, amennyire drága. Esélytelen a
gyerekeket is elpakolni, a nappalit is meg magunkat is. 100nm-nek
hirdették, de nincs annyi :( Még szombat este is volt róla szó, hogy
hááááááát... pályázzuk meg azért, de végül vasárnapra csak nyomtunk egy
"cancelt" neki.
Szombaton kicsorogtunk Wachbachba, megnézni a házat. Én nem sokat
láttam belőle, mert Samu hisztirohamot kapott, egyszerűen ki kellett
vinnem, mert sivalkodott, mint akit nyúznak. Persze kinn is ezt
csinálta, de legalább senkit nem zavart. Én megértem, szegény fél órát
tudott aludni... Szóval a házról nem tudok mit mondani, mert nem láttam
csak kintről, hát, amennyi előnye van, annyi hátránya is. Wachbachból
nem egy mutatvány bemenni Mergentheimba, még talán én is képes lennék
rá, viszont elég hosszan visz fel lépcső már csak a pincéig is, nem
tudom, a 20-22 kilós kocsit az ikrekkel hogyan tudnám oda felvonszolni,
főleg ha tudunk testvérfellépőt és ülést szerezni Samunak és Hédinek...
Plusz meredeken visz fel az út a házhoz, és nincs a kert előre
lekerítve, balesetveszélyes, de ha nem nagyon sz*rrágóak, lekerítjük mi,
akkor játszhatnak a gyerekek. Elvitathatatlan előnye viszont, hogy
különálló ház és március egytől költözhető... Azt mondták, e hét
péntekig szólnak, de tegnap már telefonáltak, csak Bandesznak ki volt
kapcsolva a telefonja, így ma visszahívja őket, de bevallom, én nem sok
esélyt látok a házra sajna, mert már ott nagyon mondták, hogy áááááááá,
ez két gyereknek kicsi :( (az ikrekről nyilván nem tudnak). No mindegy,
ma elválik.
Aztán kimentünk Löffelstelzenbe, oda már a hátam közepe nem
kívánkozott, a gyerekek szenvedtek, meg annyira amúgy sem érdekelt az a
lakás, mert nem lehet olyan jó, ha ennyire ki akarják adni. Tévedtem.
Szerelem volt első látásra. Egy hodály az is, de maisonette, azaz
kétszintes. Lenn egy nagy konyha (sajna nem beépített, így azt venni
kellene, de üsse kő, legalább olyan lenne, amilyet én akarok), mellette
egy hatalmas étkező, onnan nyílik egy hatalmas erkély (mát láttam a kis
medencék illetve homokozó helyét) onnan egy nappali, a mosógép/szárító
helye fenn van, és van egy hatalmas tároló is, ami spájznak remek (most a
szemetes funkcióját tölti be). Az emeleten egy baromi nagy füri
sarokkáddal és zuhanyzóval (külön), egy valamekkora hálószoba (nem
hatalmas, de nagyon világos), egy kisebb "sötétszoba" (most épp lomos),
meg a gyerekszoba. Az is nagy és világos. Csodaszép lakás, tényleg! Nem
is lenne olyan drága, a város gyalog 30 perc, a szomszédok állítólag
normálisak és szintén nagycsaládosok. De hogy ne legyen mindegy sunshine
és happy, május egytől költözhető, tehát ha megkapjuk, sajnos ki kell
kuncsorogni, hogy egy hónapot még maradhassunk. Mivel az alattunk lakók
mentálisan eléggé erősen sérültek, így ennek annyira nem örülök, de
Bandesz elvben júniusig biztosan hajnalra fog járni, tehát mindent meg
tudunk végül is oldani... a május sem lenne gond szerintem, mert nem
nagyon törekszik a főbérlő, hogy kiadja a lakásokat.
Tegnap délután voltunk Mártiéknál, szuper volt :) (ha olvasod a
naplóm, köszi mindent még egyszer, remekül éreztük magunkat! :) ) Úton
hazafelé fel is merült, hogy átköltözünk Frankfurtba, lenne ott egy
csomó ismerős, és a reptér is a szánkban volna, de a dolog egyelőre
megbeszélés tárgyát képezi. 1/2 8ra értünk haza, Hédi röpke vacsora után
gyorsan lefeküdt (de 10kor mér kiabált és 4kor is kelt...), de Samu sem
reklamált, hogy miért csak egy anna-peti-gergő volt. 5 perc sem kellett
neki és már aludt. :)
Hát szóval így alakult a hétvégénk, most izgalom és várakozás van :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése