Samu tegnap óta nagyon szépen, tisztán mondja utánam a szavakat. Róka,
gólya, kamion, úthenger. Amit hall, mondja. Ennek nagyon örülök, fény az
alagút végén, bár aggódom kicsit, mert voltak már ilyen időszakai és
aztán mindig kipihente őket. Nem tudom amúgy, mi lelte, de ma megint 1/2
2kor keltünk és nagyjából 5-ig fenn volt (én meg persze vele
virrasztottam), aztán nagy nehezen elaludtam, de 1/2 6kor kelt Hédi, így
jó nagyot aludtam, mondhatni. Bár a kisasszonyhoz nem én keltem, de nem
bírtam visszaaludni, szóval 1/4 7kor csak kivakartam magam az ágyból..
Tudom, hogy telihold lesz, de akkor is ez megy már 3. hete, most a
hétvége után 2 éjszakát átaludt Samu, de úgy fest, kezdődik újra. Azon
gondolkoztam, hogy Pikler is azt írja, hogy egy ekkora gyereknek
napközben már nem kell a 3 óra alvás, de Samu van, hogy 4et is alszik,
hajlok rá, hogy ez a gond.
Ha már úgysem aludtam, ráértem aggódni. Hédin is sokat agyalok az
utóbbi időben. 9 hónapos múlt, 2 hét múlva 10 lesz és se ülni nem tud,
se mászni, se semmi... Pedig nem lehet azt mondani, hogy járókába van
zárva egész napra, mert csak akkor teszem bele, ha nagyon muszáj, amúgy a
szobában vadul, de mégsem. Mozgástere van. Tudom, hogy a
gyerekintenzív, meg hogy nem sírt fel, meg hogy... de akkor is borzalmas
ez a tehetetlenség. A gyerekorvos szerint minden rendben ezzel, vagy ha
még sincs, májusig akkor sem találkozunk. Itt nincs fejlesztés,
gyógytorna, semmi. Nem siettetni akarom, vallom is, hogy nem lehet, de
aggaszt, hogy mi van, ha még 2 évesen sem tud majd járni? (A gyerekorvos
is kérdezte a múltkor, hogy miért nem teszi le a talpát, ha fel akarja
állítani, fáj neki? Nem, csak nem akar állni) Az ikerkocsira jó lenne
kiegészítő buddy-seat, mint amilyen Samunak volt, de ha Hédi 15 hósan
még nem tud ülni, hogyan teszem majd bele? Vagy viszem kenguruba?
Leszakad a hátam... Szóval nem egyszerű, az egyiknek a beszédfejlődése
siralmas, a másiknak a mozgásfejlődése, olyan jó lenne, ha tudnék
segíteni nekik, de a türelmen kívül nincs más a fegyvertáramban :(
Hajnalban, amíg hallottam, hogy mondja a fiam a magáét az ágyában, azon
gondolkoztam, hogy lehet, hogy éhes (én az voltam). Milyen jó lenne, ha
azt mondaná: anya, éhes vagyok. Anya, fáj a lábam. Anya, nem vagyok
álmos, olvass egy mesét! Hát, egyszer majd talán lehet, hogy ilyen is
lesz, remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése