Jó néhány nehéz nap még nehezebb éjszakája...

A fiúk hasfájósak, Hédi fogzik, Samu zaklatott. Konkrétan négy gyerekből négy virraszt éjszakáról éjszakára. Meg persze mi. Igen mi, Bandesz és én.

A kör körbe jár, éjjel nem alszanak, napközben nyűgösek, kimerültek, kezelhetetlenek. A fiúk vég nélkül sírnak, mindegy, hogy éjjel van, vagy nappal. Én pedig zombiként dülöngélek egyik faltól a másikig. De a legnehezebb a türelem. Venni egy nagy levegőt és elmondani újra, meg újra, hogy nem szabad, ne csináld, nem szép dolog, pedig tudom jól (ez tartja az idegeim utolsó szálait), hogy legalább ugyanúgy, ha nem jobban szenvednek ők is, mint én.

Hédi kb fél órával azt követően, hogy felkeltek, nagyjából 5 perccel a reggeli előtt már nyűgös, hisztis, rajtam csüng állandóan. Nyafog, sír, tépi a ruháimat, hogy vegyem fel. A reggelit alig tudom beletölteni, mert már az etetőszékben elalszik (nem, ébredés után 2 perccel még nem éhesek).

Samu hisztis, agresszív, türelmetlen. Mindent eldob, földhöz vág, ami nem úgy sikerül, vagy egyáltalán nem sikerül. Magát is sűrűn vágja a padlóhoz és tehetetlen dühében rúg, vág, csapkod. Nem egy szép látvány....

A fiúk meg... sírnak. Sírnak hason, háton, az oldalukon, ölben, ágyban, cumisüvegen, cumival, cumi nélkül, hálózsákban, vagy csak sima ruhában, mindegy. Daninak mindig beakad a levegő, vagy a nagy C-ben reked meg valahol, és akkor sok órás kínlódás, sírás és tekergés után csak kijön, vagy beszorul a bordái alá, ami a legrosszabb a világon (tapasztalat), és ezen a fejhangon sivalkodás persze csak tovább ront. Beni még mindig (vagyis már megint) mekóniumot kakil, erre egyetlen ember volt képes a családban rajta kívül, mármint hogy születés után ezt ilyen sokáig kihúzza, és ez én voltam. Anyu elmondása szerint szenvedtem, mint 3 kutya egy láncon, szóval megértem a gyerekem, és ezen speciel végképp semmiképp nem tudok segíteni. Talán ez az egészben a legrosszabb.

Szóval kimerült, hangos időszakunkat éljük, de tartja bennem a lelket, hogy egyszer ennek is vége lesz...

Káosz képsor - Nappali #3

Kissé megkésve, ámbár törve nem, íme a képek. Szerintem tűrhető lett, a tálaló teteje egy káosz még, azt majd le kell pakolni, illetve a játékost kell rendbe szedni. A gyertyatartókat is el kellene valahová tenni, de még nem tudom, hóvá, illetve van még pár mütyűr, amit most vettem észre, hogy ott maradt.

A következő a hálónk lesz, képek coming soon...

Káosz képsor - Nappali #2

Kicsit megcsúsztam a képekkel, mea culpa, a hetet egyedül nyomtam végig késő estig + az éjszaka is az enyém volt, két nyűglődő, enni nem hajlandó babával érthető, azt hiszem (és a nagyokat még nem számoltam)

Szóval alakulunk, TV feletti polcokat megcsináltam, mellette levő nagy Billy majdnem kész, a tálaló is alakul, a járóka csak pillanatkép, reggel én is meglepődtem rajta, este nem így hagytam, már csak a matracot lenne jó elrakni :-/

Káosz-képsor Nr. 1 - Nappali

Hát, evvan most. Szemét, rumli, kupi, játékhegyek, stb. A képek magukért beszélnek, bár állítólag lehetne rosszabb is. Nem lenne jó.

Kritikus pontok:

- polcok: remek helyet kínálnak a "nem gyereknek" való, illetve a "kiesett a kezemből", valamint a "majd még előveszem egyszer" jellegű dolgok tárolására. Csak az a baj, hogy ezek a dolgok egy idő után felgyűlnek és folynak le a padlóra, illetve mindenfelé (ráadásul eléggé rondává teszik az összképet)

- szekrény teteje: ölni tudnék érte. Bandesz kedvenc "szeméttároló" helye, MINDENT ide pakol (tegnap a Duplós doboz is majdnem felköltözött büntibe, de egyrészt a sok egyéb szeméttől már nem fért, másrészt az már tényleg a jéghegy alja volt, így felbőgtem, mint egy felturbózott Harley-Davidson, szóval a végén se szekrény teteje nem lett, se bünti :D )

- padló: "Ha padlón vagy, legalább szedj fel onnan valamit!" Nálunk lehet. Alapvetően enni lehet a szőnyegekről... na nem a tisztaság miatt. A gyerekek körberohangálják a lakást a szendvicsekkel, rágcsákkal, gyümölcsökkel (a vezérhangya akkor indul hosszú útjára az agyam tekervényes bugyraiban, amikor látom, hogy a lányom komoly elszántsággal passzírozza a banánt a kanapé letakarójába. De vannak még elmebomlasztó ötleteik, a kicsik kreatívsága határtalan). A másik a sok traktor, autó, billencs, stb. Jó, hogy este kijönnek büntibe, de kérdem én: reggel miért nem mennek vissza a helyükre? Ja, mert nem pakolom el. Na, ezen is változtatunk!

- játékos szekrény: nem kommentálnám. SEMMIT nem találunk meg soha, sehol. Így a játékokat is rendszerezem, muszáj, aztán imádkozom valami felsőbbrendűhöz, hogy a rend maradjon is meg, legalább 3 hétig :D

- egyéb: fel kell címkézni a mappákat, kiválogatni a magazinokat, kidobálni a koszos zsepiket, átrendezni a polcokat, kitalálni valamit a könyveimre az alsó polcon...

Hajrá! :)

Kihívás #1 - Káosz képsor

Elkezdtem kihívásokat kitalálni, elsősorban magamnak, de aki kedvet kap, csatlakozzon, örülnék :) A kellékek:

-egy fényképezésre alkalmas eszköz

- egy blog, vagy picasa, facebook, twitter, teljesen mindegy, csak képeket lehessen rá feltölteni és megosztani

- egy nagy adag lelkesedés

- csipetnyi elszántság

- sok-sok kitartás

Ennyi :)

A Káosz képsor lényege, hogy hetente más területén a lakásnak készítek fényképeket (ezáltal mindenki betekintést nyerhet egy négy gyerekes család otthonába, de szerintem az "Előtte" képek senkit nem fognak meglepni), ezeket "Előtte" felirattal feltöltöm, hogy mindenki lássa, honnan indultam, és írok hozzá egy velős kielemzést, mik a gyenge pontok. Hét közepén, szerdán vagy csütörtökön hozok egy "Közben" képsort, majd vasárnap (vagy szombaton) egy "Utána" képsort.

Miért jó?

Ha rajtam a világ szeme, tuti, végigcsinálom. Igen, igen, tudom, egy IGAZI anyukának ragad a gyereke, meg boldog a szomszédja, vagy mi a fene, de nekem van egy igényszintem, ami elég alacsony, pl hogy a nappali polcról leomló szemét ne üsse agyon a járókában nézelődő ikreket. Nem nagy elvárás, azt hiszem.

Hogyan csatlakozz?

Baromi egyszerű. Fotózz, töltsd fel valahová, és linkeld ide kommentbe, hogy mindenki lássa (én is :P ), hol tartasz :)

FIGYELEM!!!!! A játék nem az ablak porszemmentesítéséről és a matt polc szorgos törölgetéssel való felpolírozásáról szól! Aki erre vágyik, hajrá :D De most nem takarítunk (csak amit nagyon kell), hanem rendszerezünk, szortírozunk, lomtalanítunk, rendet rakunk. Én mindenképp. :)

Szóval várok minden lelkes "káoszlakót", pakoljunk együtt :)

Vissza a jövőbe

Szóval valahol ott hagytam abba, hogy kórházban voltunk. Hétfőn bekerültünk, szerdán hazajöttünk. Mi baja volt Beninek? Senki nem tudja. Tenyésztés rendben, vérkép rendben, UH rendben... kérdeztem, hogy a tápszer nem lehet? A doki szerint nem, mert szabvány a tápszer előállítás mindenhol, mindegy, melyiket adom, ugyanazt tudja. Hát jó. Azért mi váltottunk Bebára, mert azt mintha jobban ette volna a gyerek. Eredmény: láss csodát, egy hét múlva a hányás is, hasmenés is megszűnt. Sőt, azóta a gyerek 170 miliket eszik egy kajálásra, ennek folyományaként lassan 4 kiló lesz :)

De hogy írjak kicsit a mindennapokról is. Samu kutyarossz, nehéz vele nagyon, állandóan Hédit szekálja, hiába kérem, magyarázom, büntetem, semmit nem ér. Hogy miért csinálja, nem tudom. Van, aki azt mondja, a figyelem középpontjában szeretne lenni, más azt, hogy a húgán vezeti le a frusztráltságát, megint más azt, hogy gyerek és kész. Én meg egyszerűen már nem tudok mit csinálni. Mióta májusban felfogadtam a bébiszitterünket, egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni, és egyre rosszabb a helyzet. Pedig olyan büszke voltam rá, hogy SOHA nem bántotta a húgát. Közben készülünk az ovira is, lassan nekiállok beszerezni a hiányzó dolgokat, esőnadrág, benti cipő, stb. Októberben majd valamikor még elvben be kellene mennem egyeztetni, meg ideadják a papírt is, amit kitöltve elkezdik vonni az ovidíjat. Hát, hamar eljött ez is, vérzik a lelkem, hogy az én csepp manóm novembertől ovis lesz, de Bandesznak van igaza, örökké nem lehet itthon. Félek is a dologtól, a szoktatás, hogy fogadja majd, tetszik-e neki vagy nem, szeretni fogja-e vagy csak kínlódunk majd... Legújabb heppje, hogy fél a gyerekektől, ez külön aggaszt, mert az oviban elég sok van belőlük, de csak megoldódik közösségben talán ez is. Remélem...

Hédi elindult, így most meg van az egész napos program. Mindenféle játék nélkül elvan, jön, megy, rendezkedik. Nagyon tetszik neki, hogy "nagylány" lett. A beszédfejlődése viszont, amilyen nagy lendülettel indult, úgy meg is rekedt, sőt, most talán mintha visszafelé lépkednénk, egyre kevesebb dolgot mond. Nem mintha izgatna a dolog, Samu is sokáig ezt csinálta, aztán csak megtanult beszélni. Alsó két szemfog kinn, a felső kettőt várjuk éppen. Remélem, hamarosan átpattan, és vége az álmatlan éjszakáknak. Szegénykémet sajnálom amúgy, Samu mindig bántja, a fiúkkal nem tud úgy játszani, nekem meg nincs rá annyi időm, amennyit szeretném, hogy legyen. Igyekszem rengeteget foglalkozni vele, de ettől még sokszor érzem, hogy ez is nagyon kevés neki.

A fiúkkal minden rendben, nőnek, gyarapodnak, esznek, alszanak. Kivéve délutánonként, mert akkor kiböjtöljük a pocakfájást, de nem panaszkodom, éjjel alszunk. Amit nem szeretek, hogy a babakocsit utálják, szóval nehéz sétálni menni velük. Ha megállunk bárhol (mondjuk játszótér), 10 perccel később kezdődik a visítás. Ezt leszámítva nem sok gondom van velük. Segítségem nincs, egy hónapig lett volna, de a kassza addig töketlenkedett, hogy az egy hónapból 4 nap lett. Remek. De mindegy, megoldom, kimerítő kicsit, de nem lehetetlen. Csak szervezés kérdése az egész. Így szerencsére mindenre van időm, mindig van tiszta ruha, ebéd, játék, meseolvasás, és a fiúk sincsenek elhanyagolva. Igaz, este teli lisztes zsákként dőlök az ágyba, de 4 gyerekes anyukaként nagyra tudom értékelni, hogy legalább napközben nem akarok idegösszeomlást kapni.

...és ha minden jól megy, jövőhétre lesz autónk is...