Ma teljesen felboldogultam :)

Kis szösszenet az életemből:

Ma sétáltunk Samuval, csak rövidet, mert be van borulva. Oda felé egy idősebb házaspár elkezdett udvarolni Samunak, majd visszafelé is találkoztunk velük. Akkor már teljes volt a szerelem, gyerekem úgy örült neki, mint maki a farkának :D Velem is szóba elegyedtek, nem igazán árultam zsákbamacskát azzal, hogy nem vagyok német :D Kérdezték, honnan jöttünk, mondtam, hogy Magyarországról. Na, innen már nagy volt a boldogság, kiderült, hogy járnak Magyarországra nyaralni, sőt, nyaralójuk is van a Balatonon. Jól elbeszélgettünk, én is meglepődtem. Ezek szerint csak ér valamit az, hogy harcolok a némettel :)))) Nagyon jó élmény volt, első sorban, hogy ennyire örültek neki, hogy magyar vagyok, másodsorban meg, hogy nagyon jól megértettem őket, és megértettem magam :)

FlyLady első nap :)

Meg volt az első nap kihívása, kimostam a mosogatót. Jobban haladtam, mint vártam, bár azt is hozzátenném, hogy a Cillit Bang hatékonyabb, mint a Cif és a kés :D Rendszeresítek a mosogatóhoz egy ecetet, meg egy mosogatótakarító szivacsot, hasznos lesz. De valóban, igaza volt Viának, az embert eltölti a jó érzés, ha belenéz a mosogatójába :) Már azt is tudom, hogy mit fogok még ehhez hozzávenni, de egyelőre csak mosogató törölgetés van, tényleg, haladjunk szépen rendesen :)

Közben tegnap volt egy kis időm, szétnéztem még az oldalon, és nagyon sok tök jópofa kihívást és feladatokat találtam, meg nagyon jó nyomtatható sablonokat, így el is határoztam, hogy elkezdek kézzel is vezetni egy naplót :) Párom ma hoz hozzá mappát :)))

Ez pedig

a ciklámen. Remélem, bírni fogja, ha legközelebb a Toomban járok, úgy, hogy több időm lesz, szerzek ciklámen tápot. Vagy megnézem e-bay-en, lehet, még olcsóbban is jön ki :)

Végül itt volt a gép

szóval, ha már úgyis, akkor felteszem a képeket :) Ez a begónia, nem nagyon látszik, de hátul is tele van bimbóval :)

Nekem miért

nincs soha hétvége? Ma reggel (hajnalban), 6kor szám szerint megint arra keltem, hogy "babababababababa" meg "tetetetetetetetete" (igen, családunk ifjabbik tagja velünk alszik egy szobában). Ez nem lett volna baj, csak hát 1) este 8kor feküdtem 2) egész éjjel nem aludtunk (én és Samu, apuka békésen durmolt, néha még horkolt is), mivel 12kor nagyban szörpös csőrös keresés folyt (azt tudtam, hogy behoztam, de nem tudtam, hol esett ki a kezemből), aztán meglett, megtöltöttem, először a csőröst, aztán a gyereket, de akkor Samu kellően éberre üvöltötte magát,és hát, én is felébredtem. Nagyjából kettőig hallgattam, ahogy a fiam kaparássza a kiságyat (egyikőnk sem tudott elaludni), majd mire nagy nehezen visszaaludtunk, Samu 5kor megint égető szomjúságtól kezdett szenvedni. Remek. 6kor pedig a fentebb már említett módon igyekezett a tudtomra adni, hogy ő köszöni, kipihente magát. Persze mire felkeltem, összeraktam a mosogatást, hogy legalább a mikróhoz hozzáférjek, elkészítettem a reggelit (+ mai különleges programként még a kis zabpehely darabokat is ki kellett bányászni a tejpépből), addigra a fiatal úr visszaaludt. Én meg úgy érzem magam, mint a kakkantyú, amit jó sokszor, lehetőleg zacskó nélkül átmostak...

Tegnap reggel voltam a Normába, mert elfogyott a szörpi szörpje, és nagyon jót röhögtem magamban. Ugyanis szinte csak babakocsit tologató anyukák és apukák voltak lenn, akik velünk együtt hosszú, tömött sorokban kígyóztak az almaleves polc előtt :DDD Ezek szerint máshol is száraz a levegő :) Voltunk délután Edeka-Kik-T€dy körúton is, vettünk végre babér levelet, akartunk nézni kabátot is, de drága volt és ocsmány, így megszavaztam a 82-t, a Tedyben meg vettem lefűzős mappát genotermmel, lemosós filcet a flylady-hez, meg mécsest a "töklámpásaimhoz" :) Azokat ma be is fejezem, még délelőtt szerintem felteszem a virágokról a képeket, és akkor este, vagy holnap reggel hozok a kész lámpákról is fotót :)

Akartam hozni...

... egy képet az álomszép begóniámról, páromtól kaptam... csak úgy :) Egyszer régen, időszámításunk előtt valamikor a dínók korában kaptam egy könyvet karácsonyra, Gary Chapman Egymásra hangolva c. könyvét, amit egy ültő helyemben ki is olvastam. Érthető, olvasható, megfogadható. Nem kell nagy dolgokat tenni, csak kicsit változtatni az embereknek a dolgokhoz való hozzáállásán, kicsit odafigyelni a másikra, kicsit törődni a társunkkal. De hogyan csináljuk jól? Na, ezt írja le a könyv :)

Na de nem is ez a lényeg, elkanyarodtam, hanem kiderült, a sok olvasgatás alatt, hogy az én szeretetnyelvem az ajándék. De hiába ám az olvasgatás, ha semmit nem ültetünk át a valóságba. Így hát semmi nem történt, ugyanolyan elhanyagolt, semmibe vett rabszolgának éreztem magam :( Aztán beszéltünk erről, amikor otthon voltam Samuval másfél hónapot, és talán megérteni látszott a drágám, miről beszélek. Mikor hazajöttünk, pár napra rá kaptam ezt a csodálatos virágot, amire azóta is gondosan vigyázok :) Meg is lepődne sok, egyébként velejéig rosszindulatú ember, milyen gyönyörűen virágzik :) Ha megtalálom róla a képet, menten felteszem :)

(Megjegyzem, azóta megkaptam a cikláment is, amire annyira vágytam, remélem, hasonló sikereket fogok nála is elérni :D )

FlyLady

Megvan az életem új értelme, ami reményeim szerint pont olyan rendszert fog vinni az életembe, amilyenre már előző életemben is vágytam :DDDD

Erről bővebben itt, az alkotónak tényleg rengeteg munkája van benne, tiszteletben tartom a kérését, akit érdekel, itt el tudja olvasni:

http://www.urban-eve.hu/bejegyzesgyujtemenyek/flylady-program/

Hétfőn kezdem, yupppiiiiiii :)))))

A telefon...

Nem, nem új telefont vettünk, csak tegnap, életemben először egy idegen szám keresett a német mobilomon. Először nem vettem fel, akartam, de ép WC-n voltam, mire végeztem meg pont letette... Aztán este újra hívtak, mondtam páromnak vegye fel, mert én úgysem beszélek németül, meg amúgy is, mosogatok. Azt mondta a hapsi, hogy nagy szerencse ért, én nyertem, de csak nekem mondhatja el, hogy mi van. Mondta párom, hogy 10 perc múlva hívjon vissza, most nem értek rá. Na, 3x10 perc múlva visszahívott, mit ne mondjak, nem sokat értettem. Én nyertem. Egyeztessük az adatokat. Lediktálta a címem, a születési dátumom, passzolt. Mondtam neki, hogy nem értem, miről beszél, nem nagyon beszélek németül. De csak azt hajtogatta, hogy "ein Auto!!!" "viel glück!!!" "ein Mini Cooper!!!" Ha jól vettem ki a szavaiból, megnyertem azt a Mini Coopert, amire a múltkor kitöltöttem egy szelvényt Aalen főterén, félig rohanva a sivalkodó gyerekemmel... Azért én még bízom benne, hogy legalább egy levelet küldenek majd, hogy mi van, mert azért lássuk be, annak az esélye, hogy akár csak több száz névből pont az enyémet húzták ki... elég kicsi... De lehet, hogy csak én vagyok paranoiás. Majd kiderül... :)

Nyuszi ül a fűben :D

Templomos kép :D

Hazaút :)

Még egy ici :)

Ez is :)

Kocher a Quellenweg-en

Nagykupacbiri

Gém a birik között

Fotogén fiú Samuka :D

Itt is :)

Csodaszép az őszi táj :)

Útelágazódáshoz érkeztünk :DDD

És még mindig képek!

Hoztam a restanciámat (egy részét). Most egy valag képet fogok feltölteni, úgy döntöttem, mert sok sok minden kimaradt innen, pedig ez a mi életünk :)

A többi kép majd jön...

...szerintem még ma szerét ejtem :)

Ez és az előző kép május 19-én készültek!!!

Májusi hó aranyat ér?

Út hazafelé :)

Glashütte, reload :D

Ez is :)

Kocherursprung :)

Tavasz :) És Glashütte :)

És akkor a képek :)

Sok minden lemaradt

Erre jutottam. Főleg képek. Azt még nem is tettem fel... Szóval most rakok fel pár képet arról, mikor kijöttünk. Aztán ha megtalálom a fényképezőgépet, teszek fel néhányat, ami tegnap készült :) Eszméletlenül hihetetlen amúgy, hogy pár nap múlva elmondhatjuk, fél éve itt élünk. Tudom, van, aki 10-20 éve kinn él, de úgy már talán valahogy nincs meg az újdonság varázsa. Csak ahogy tegnap sétáltunk Samuval, és láttam a letarolt kukorica töveket, akkor merengtem el, hogy akkor szántották fel ezt a földet, és vetették bele a kukoricát, amikor jöttünk. A kukorica kikelt, csövet bontott, beérett, learatták, és én mindezt végigélhettem, itt, Unterkochenben :) Sajnálom, hogy el kell innen mennünk :(

Ha megnyerte... :D

Miénk a mergentheimi lakás :))) El sem hiszem :))) Egy kupac gondunk megoldódott ezzel (és egy kupac keletkezett mellette), mert itt azért van konyha legalább :))) Kell venni hűtőt, lámpa búrákat, izzókat, WC ülőkét, egyelőre ennyi. A festés/tapétázás ráér tavasszal. Csak hát közben ugye kellene venni téligumi szettet, ki kellene valamiből fizetni a kauciót, az első lakbért... Nagyon össze kell húzni a nadrágszíjat. A másik: nagy szerencsém van, itt még él a kézimunka szeretete, a boltokat elárasztották a fonalak, meg a kötő-, horgolótűk, tegnap ki is szaladtunk a Lidlbe beszerző körútra :) Vettünk két készlet horgolótűt, igazán vastag fonalakat, kötőtűket :) Samu pulcsija is készülget, de csak módjával (hétvégén tudok jobban kötögetni), mert ugye németet is tanulni kell.

Lakásnézőben

Talán nem is meglepő, hogy a tegnapi nap megint nem azt hozta, amit vártam... :( Vártunk. Sok lakást megnéztünk, vagyis én személy szerint csak 4et, utána az alvó törpre felügyeltem, de mint kiderült, talán jobban is jártam...

Az első lakás nem volt olyan rossz. A legnagyobb baja az volt, hogy Edelfingenben volt. A másik nagy gondja, hogy nincs konyhája (és kérdés, hogy honnan pattintunk elő most 1000€-t rá, mert mondta a csaj, hogy azt nekünk kell fizetni, a cég nem állja.) A szomszédok törökök, a kendős fajtából, a szemük sem áll jól. Emellett első emelet és a földszint is magas, de lehet bérelni garázst, oda be tudom tenni a babakocsit is. Viszont közel a város, és nem olyan drága az albérleti díj.

A második lakás már Mergentheimban volt, elég csendes környéken, egy 3 lakásos társasház középső szintje. A falak rémes színűek, a szegőléc feltépkedve, a hűtő tönkre ment. De legalább volt konyha. Mosókonyha a pincében, oda lehet teregetni is, kert van. Az alsó szomszéd egy kétgyerekes család. Több szempontból is jó lenne, de ki kell újra festetni, mert tényleg borzalom, meg hát a mosókonyha... meg ugye, garázs nincs, és az alsó szomszéd is babakocsis... egyelőre kérdés, hová is tenném a kocsit. Viszont gyalog max. 15 perc lenne a belváros.

A harmadik lakás valahol Mucsaröcsöge és Karakószörcsög határán volt a puszta kellős közepén. Egy kis közért van, egy óvoda és ennyi. Se iskola, se semmi. Második emeleti tetőtéri lyuk, lőrésszerű ablakokkal. Sötét és gyanítom, télen hideg. A falak csupaszak, saját költségen nekünk kellene kitapétáztatni, konyha nincs. Egy garázs van, jóval a ház mellett, és ennyi. Város 25km.

A negyedik lakás már közelebb volt, valahol Bivalybasznád határában, természetesen a vasútállomás mellett közvetlenül. Babakocsit nem lehet bevinni, mert a lépcsőházban a szőnyeg!!! De legalább voltak dugaljak, kapcsolók, tapéta. Konyha nem volt. Első emeleti lakás, sok gyerekes szomszéddal. Edeka Mini a közelben, már az sem olyan rossz. Viszont a vonat csak Laudába megy... :S

A két utolsó lakás nagyon olcsó volt a néni felfogása szerint... Nézzük csak. A mucsai lakásnak 330 a hideg költsége + 100 a fűtés, ami a meleg költség (szó szerint), de a villanyt, vizet, szemetet, mindent nekünk kell fizetni. Ajjvé. Az indulásnak 3x330= közel 1000€ + még ennyi a lakhatóvá tétel (konnektorok, kapcsolók beszerelése, tapéta) + 1000€ a konyha... az nagyjából... mennyi is? 3000€. Zsebből, máris... (és akkor még a províziót nem fizettem ki, + kocsival kell bejárni, ami 2 hetente 1 tank benzin)

A másik "szuperolcsó" lakás 360-at kóstált, amit szorozva 3-mal szintén 1000€ körül van. Itt csak 1000€-s ráfordítás kell a konyhára, az még bele is férne, de ez is eszement messze van, és a garázs, ami létszükség, mert a babakocsit nem lehet bevinni, nagyon drága (130/hó). Szóval felejtős... Most lefoglaltuk az edelfindenit meg a mergentheimit, aztán majd meglátjuk, melyik jön össze...

Lauda-Königshofen?

Na, most már ez is felmerült. Mert ugyan Mergentheimban eszméletlenül sok albérlet van szerencsére, csak pont most pont egyet sem találnak. Ilyen a mi szerencsénk. Ez amúgy egy olyan város, ami két részből áll, csak hogy igazán jó legyen, Laudából és Königshofenből. Mindenesetre a Kaufda szerint ott is akad néhány bolt, Penny, ilyesmi, szóval mégsem kell lemennem a térképről, ha akarok valamit. Bár bevallom, jobban örültem volna, ha Mergentheimba költözünk, akkor nem 10km-et kellene a férjemnek minden nap utaznia. Na mindegy, hát így is jó, lakni kell valahol, ahogy mondani szokás... Jövő szerdán megyünk albérlet nézőbe, kíváncsi leszek. Utána ha minden igaz, lesz még egy hetünk itthon kettesben a törppel, aztán költözünk is :D