Fáklyás menet?

Lepődjünk meg 3ra... lehet, hogy megint költözünk... Bandesz kollégája ugyanis elment. Messzire. Coesfeldbe. Vinné a zuram is. A baj, hogy pl a zuramat nem oda akarják felvenni. Hanem Kölnbe. A másik baj, hogy nem akarják igazán megadni azt az összeget sem, amit kért Bandesz. Kevesebbért meg ki menne el egy drágább környékre?!

Cserébe ott a kontra, hogy azért csak Köln... ez itt Mucsaröcsögealsófelső és Bivalybasznád között egy... izé... tanya. Autó nélkül halál, busz nincs, vonat pláne, város a közelben végképp. Jó, Mergentheim... (az irónia nem biztos, hogy kihallatszott a kattogásból...). Nincs posta, nincs patika, nincs egy normális orvos... nincs semmi.

Lenne kertes ház (de nem lenne mindegy), talán több lehetőség a gyerekeknek (lehetne esetleg foglalkzásokra hordani őket, Hédi járhatna balettre pl), talán az ikreket is hamarab felvennék valami intézménybe, mert itt jelenleg a szeptember is kétséges... ok, schweigerniek vagyunk, sok a gyerek, dolgozom is, de pl itthon, az ugye "nem számít",mert valahogy itt is az a buta él az emberk fejében, hogy ha valaki nem ül 8 órát minimum egy irodában, az nem dolgozik. Márpedig az ikrektől kegyetlen nehéz bármit is csinálni... :/

Szóval ez van most, gondolkozunk, aztán valami majd lesz. 2 hetet adtunk magunknak, addig körbenézünk és kitaláljuk, bár én azért a fizetési igényből nem adnék lentebb...

KonMari vagy amit akartok! :)

Hogy honnan jött az ötlet eredetileg, már nem is tudom. Többször jött velem szembe Marie Kondo könyve és módszere, én valahogy mégis ellenálltam. Aztán eljött a pillanat, amikor megrendeltem a könyvet és belevetettem magam egy csodálatos kalandba, ami - ha lehet a szerzőnek hinni - megváltoztatja az egész életemet majd :D

Az egész nagyjából onnan indult, hogy ellepett a szemét és emiatt a legkevésbé sem éreztem jól magam már. Nem, konkrétan tényleg, papírhulladék, kajamaradék, műanyag bizbarhátok mindenfelé. Megőrültem tőlük és önmagába forduló, soha véget nem érő küzdelem volt a rendrakás. Semminek nem volt helye, mert a szekrényből folytak a ruhák, a polcokról folytak a papírok és az egyéb szemét, mindenhol nyúlt minden, én meg folyamatosan azon agyaltam, hogy "el kéne tenni, de hová". Talán ott kattant be, mennyi felesleges szemetet őrizgetünk, amikor kiselejteztem "Narniát" (azért hívom így, mert egy szekrény mögé van rejtve és mindig hideg van :D ). Eszméletlen szemét kijött, alig győztem levinni. A padról is kidobtam vagy 5 doboz felesleges, "majd jó lesz még valamire" lomot, és a lakásból is kiszórtam eddig 8 szemetes zsáknyi (240l-es zsákokról beszélünk) felesleges cuccot. Ha belegondolok, mennyi dolgot őrizgettem, teljesen feleslegesen...

Előtte-utána képeket hozok folyamatosan majd. Szeretném megmutatni, hogy igenis, 4 gyerek mellett is lehet rendet tartani! Még ha kicsit 4 gyerekeset is :D

Karácsonyi rendteremtés

Minden évben megfogadom, és minden évben bebukom, hogy na majd most időben készülök a karácsonyra. Idén felszívtam magam, és tényleg nekiestem. A káoszképsor sajnos szünetel, nátha/fogzás/hasmenés/hasfájás és más egyéb nyalánkságok miatt. Majd ha egyszer lesz lelki energiám, felteszem az előtte képeket, hogy mindenki értse, bozótvágó híján miért nem álltam neki a dzsungelnek...

Az inspiráció innen származik:

Rendteremtő Karácsony

mivel az agyhalál ezen stádiumában ha nem mondja meg valaki, mit csináljak, akkor én nem csinálok semmit, isten engem úgy segéljen. Persze aztán az egész ünnep a boldog készülődés, ajándékcsomagolás, fahéj illatú konyha és vidáman csengő karácsonyi dalok helyett nem marad más, csak az idegösszeomlás a mocskos, lomos, szemetes lakás láttán.

...és ha már takarítás, végre, VÉGRE sikerült szőnyegtisztítót találni, mármint céget, csak írni kellene nekik... ami késik, még nem jött el, ugye :D

Szóval, bár a tervek így is sokszor csúsznak, de legalább kezd emberi formátumot ölteni a lakás, éljen éljen :)

Lakásnézőben

Talán nem is meglepő, hogy a tegnapi nap megint nem azt hozta, amit vártam... :( Vártunk. Sok lakást megnéztünk, vagyis én személy szerint csak 4et, utána az alvó törpre felügyeltem, de mint kiderült, talán jobban is jártam...

Az első lakás nem volt olyan rossz. A legnagyobb baja az volt, hogy Edelfingenben volt. A másik nagy gondja, hogy nincs konyhája (és kérdés, hogy honnan pattintunk elő most 1000€-t rá, mert mondta a csaj, hogy azt nekünk kell fizetni, a cég nem állja.) A szomszédok törökök, a kendős fajtából, a szemük sem áll jól. Emellett első emelet és a földszint is magas, de lehet bérelni garázst, oda be tudom tenni a babakocsit is. Viszont közel a város, és nem olyan drága az albérleti díj.

A második lakás már Mergentheimban volt, elég csendes környéken, egy 3 lakásos társasház középső szintje. A falak rémes színűek, a szegőléc feltépkedve, a hűtő tönkre ment. De legalább volt konyha. Mosókonyha a pincében, oda lehet teregetni is, kert van. Az alsó szomszéd egy kétgyerekes család. Több szempontból is jó lenne, de ki kell újra festetni, mert tényleg borzalom, meg hát a mosókonyha... meg ugye, garázs nincs, és az alsó szomszéd is babakocsis... egyelőre kérdés, hová is tenném a kocsit. Viszont gyalog max. 15 perc lenne a belváros.

A harmadik lakás valahol Mucsaröcsöge és Karakószörcsög határán volt a puszta kellős közepén. Egy kis közért van, egy óvoda és ennyi. Se iskola, se semmi. Második emeleti tetőtéri lyuk, lőrésszerű ablakokkal. Sötét és gyanítom, télen hideg. A falak csupaszak, saját költségen nekünk kellene kitapétáztatni, konyha nincs. Egy garázs van, jóval a ház mellett, és ennyi. Város 25km.

A negyedik lakás már közelebb volt, valahol Bivalybasznád határában, természetesen a vasútállomás mellett közvetlenül. Babakocsit nem lehet bevinni, mert a lépcsőházban a szőnyeg!!! De legalább voltak dugaljak, kapcsolók, tapéta. Konyha nem volt. Első emeleti lakás, sok gyerekes szomszéddal. Edeka Mini a közelben, már az sem olyan rossz. Viszont a vonat csak Laudába megy... :S

A két utolsó lakás nagyon olcsó volt a néni felfogása szerint... Nézzük csak. A mucsai lakásnak 330 a hideg költsége + 100 a fűtés, ami a meleg költség (szó szerint), de a villanyt, vizet, szemetet, mindent nekünk kell fizetni. Ajjvé. Az indulásnak 3x330= közel 1000€ + még ennyi a lakhatóvá tétel (konnektorok, kapcsolók beszerelése, tapéta) + 1000€ a konyha... az nagyjából... mennyi is? 3000€. Zsebből, máris... (és akkor még a províziót nem fizettem ki, + kocsival kell bejárni, ami 2 hetente 1 tank benzin)

A másik "szuperolcsó" lakás 360-at kóstált, amit szorozva 3-mal szintén 1000€ körül van. Itt csak 1000€-s ráfordítás kell a konyhára, az még bele is férne, de ez is eszement messze van, és a garázs, ami létszükség, mert a babakocsit nem lehet bevinni, nagyon drága (130/hó). Szóval felejtős... Most lefoglaltuk az edelfindenit meg a mergentheimit, aztán majd meglátjuk, melyik jön össze...

Lauda-Königshofen?

Na, most már ez is felmerült. Mert ugyan Mergentheimban eszméletlenül sok albérlet van szerencsére, csak pont most pont egyet sem találnak. Ilyen a mi szerencsénk. Ez amúgy egy olyan város, ami két részből áll, csak hogy igazán jó legyen, Laudából és Königshofenből. Mindenesetre a Kaufda szerint ott is akad néhány bolt, Penny, ilyesmi, szóval mégsem kell lemennem a térképről, ha akarok valamit. Bár bevallom, jobban örültem volna, ha Mergentheimba költözünk, akkor nem 10km-et kellene a férjemnek minden nap utaznia. Na mindegy, hát így is jó, lakni kell valahol, ahogy mondani szokás... Jövő szerdán megyünk albérlet nézőbe, kíváncsi leszek. Utána ha minden igaz, lesz még egy hetünk itthon kettesben a törppel, aztán költözünk is :D

Megjöttünk

Annyira nem volt gyatra az út, mint amennyire lehetett volna. Samu elég jól tűrte, és mivel egész úton szórakoztatni kellett, így az nagyon rövidnek tűnt.

Itthon kellemes hűvös van, ennek borzasztóan örülök :) Már a várost is megjártuk, valamikor a hét elején (hétfőn talán), vettem futócipőt, hajrá futás! (Bővebben a Csokoládé-vanília naplómban, ezt nem ezért vezetem :D )

Tegnap kellemetlen hírt közölt a férjem, lehet, hogy költöznünk kell, persze nem most rögtön, az egész majd valamikor októberben derül ki, vagyis akkor meg egy hétre a drága próbamunkára, hogy tetszik-e neki, meg ilyenek, aztán pakolunk és megyünk, hacsak addig fel nem vesznek oda valakit. Én ennek szurkolok nagyon, mert megszerettem itt lakni, meg a lakást, a szomszédokat és az unterkochenieket is, sajnálnám, ha megint menni kellene.

Az alsó szomszéd, Julia felcsengetett a minap, kezében egy cetlivel, hogy van a közelben játszókör, minden szerdán, ha van kedvem, menjek el egyszer velük :) Kedvem lenne, csak ugye Samu nagyon rossz korszakában van, és én sem beszélek németül, de végül meggyőztek (és én is magam), hogy hogyha legközelebb találkozom Juliával (most született nemrég a kisfia, nem akarom zavarni), akkor megkérdezem angolul (hogy értsem is, hogy mit mond), hogy hogyan is van ez pontosan és ha még áll az ajánlata, szívesen megyek :) (vagy ha ők most nem is járnak, akkor is jó lenne tudni, hogyan lehet oda bekeveredni, vagy csak úgy egyáltalán...) De azért a gesztus is nagyon jól esett :))))))

Úton hazafelé

Holnap megint indulunk. Nagyon utálom már. Samu nagyon nehezen viseli az utat (megértem), és már előre rosszul vagyok, ha arra a hosszú, 10-11 órás kínlódásra gondolok... meg hát, most nagyon sokáig leszünk otthon, kettesben, ami pláne rossz. A legrosszabb az viszont, hogy ilyenkor hazamenni nem akaródzik, ha letelik a "kiküldetés", akkor meg visszajönni. Érdekes, hogy nekem soha nem akkor van honvágyam, amikor itt vagyok, hanem amikor otthon.

A múltkor nagyon mellbevágott a ház képe. Végül is, majdnem 3 évig ott éltünk. Minden úgy volt, ahogy hagytam, és valahogy sorban törtek rám az emlékek. Amikor pici hintázott, miközben vasaltam, amikor még a bölcsőben szundikált mellettem, amikor éjszakákon át ringattam, miközben az Emma trilógiát olvastam kínomban, hogy el ne aludjak, az első mosolyok, a legszebb időszakok. Talán azért is olyan nehéz ez, mikor otthon vagyok, mert egyelőre oda köt több emlék (bár azért itt is gyűlik szép számmal).

Meg a nincs kedvemben talán az is benne van, hogy vizsgázni megyek haza... brrr....

Kész a csempe :)

Most kijött a bácsi, gyorsan megcsinálta a fugázást. Már megy is a mosógép, én meg húzok vasalni. Végre valami, ami flottul ment :D Ma még nem érheti víz (majd kimosom jól a kádat és mi is fürdünk), de holnap már igen :)

Jó régen nem írtam...

Bár most össze is jöttek a dolgok rendesen. Voltunk otthon múlt héten, húgom ballagására mentünk haza, jó volt, csak szervezetlen... :S senki nem tudta, hová kell menni, mit kell csinálni, mit nem, stb :S Ez a része azért gáz volt. Vizsgáztam is, talán sikerrel, ez majd kiderül..

Kiderült, hogy a szomszéd alattunk beázott, kicsit sem voltam ideges, csütörtökön indultunk haza és szerdán ezzel csengetett fel a szomszéd csaj, hogy beáztak. Szép, mondhatom, mondtam is neki, hogy mi elmegyünk, de valahogy majd megpróbáljuk ezt megoldani. Közben Frau Sokatbeszélős néni volt fenn egy vízvezeték szerelővel, amíg mi nem voltunk itthon, hogy akkor megnézik, mi van, kiderült, hogy nem a mosógép szivárgott, hogy gondoltuk, hanem a kád melletti fugázásból hiányzott a fuga, eredményképpen ott szivárgott le a víz... szólhatott volna az előző lakó is, mikor kiköltözött, akkor erre jobban odafigyelünk + befugázzuk, vagy fugáztatja a templom. Mert most is ez a felállás, csak a fugázómester nem ért még ide... :S Már ott tartunk, hogy hogyha nem ér ki jövő hét elejéig, akkor a hét második felében mi megcsináljuk.

Német ügyintézés am, már itt élünk másfél hónapja és nem viszik el a kukánkat az istenért sem.. majd talán jövő pénteken, lehet... de még ez sem biztos, csak talán... eléggé szomorú, mert a koszos pelusok elég nagy helyet foglalnak. Ahogy Fokhagyma Atya is mondta, lassan nekünk is a GOA istenéhez kell majd imádkoznunk megváltásért...

A mosogatógép sem jött még meg, mindegy végül is, mert nem égető, csak annak is már 2 hete itt kellene lennie... ebből kiindulva szerintem a festést is megrendelem még novemberben, hátha jövő júliusra kiérnek... :S

Ma költözünk...

... át a házba, tiszta izgi :) Remélem, lesz net, és le tudom írni, hogyan zajlott a kaland :)))

Miénk az albi!!!!!!! :)

Az iraki család visszamondta, így megkaptuk az unterkocheni paplakot :DDDD Kedden költözünk!!!! :)

Visszaszóltak!

Mind a 3 megpályázott helyről, vagyis az öregék visszaszóltak, hogy nem, de ez várható volt, a néni meg nem szólt vissza, de úgy is lett megbeszélve, hogy ha nem szól vissza, akkor nem nekünk adja az albit. Mindkettőre lehetett számítani, meg annyira mi sem akartuk. A papok még csütörtökig gondolkoznak...

Albérlet

Albi ügy, hát a nem egyszerű. Albit csak hosszú távra adnak ki, ez nagyon fain is lenne nekünk, mert tuti lenne a lakhatásunk, igen ám, csak mindenki azt hiszi, hogy mivel mi magyarok vagyunk, így pár hónap után kivágják a férjemet a klinikáról, és akkor megint kezdhetnek kínlódni a kiadással. Az egyik öreg ipse így konkrétan megmondta, hogy ő azért nem szívesen adná ki a lakást nekünk, mert én nem beszélek németül, így nem fogok tudni elhelyezkedni, és ha pár hónap után kirúgják a párom, akkor nem lesz, aki fenntartsa a családot, és nem fogjuk tudni fizetni az albit... hiába mondta a kolléga, hogy nem fogják kirúgni, az öreg hajthatatlan maradt. Mindegy, végül megpályáztak 4 lakást, az egyik ezek az öregék, nekik a felső szint lenne kiadó, alattunk laknának, nem szimpi a dolog, de nekik sem... a második egy egyházi társasház egyik lakása, ez eléggé jónak tűnik, 90nm, 4 szoba, alacsony lakbér, még alacsonyabb rezsi, hátránya, hogy Unterkochenben van, ami nagyon messze van a kórháztól, de a férjemnek van kocsi, a vasút meg 2 perc onnan gyalog, állítólag... A harmadik egy olyan lakás, ahol minden tele van üvegajtókkal, ez is főbérlős albérlet, 0 magánélettel. Diákoknak akarta először kiadni a néni, de lelkes volt irántunk is, hát, majd meglátjuk... nem tetszik igazán a dolog, de sajna nagyon válogatni nem tudunk. A harmadik lakás egy 70nmes kis tetőtéri, kedves, a baj vele, hogy nyitánynak le kell tenni 3000€-t, amiből 1000€ a provision, ami a közvetítői díj, tehát helloszia pénz, többé nem látjuk viszont... azt viszont nem kellett pályázni, ha jól értettem, hanem csak letenni a pénzt és kapjuk a kulcsot. Ma vagy holnap szólnak vissza az első 3 helyről, aztán agyalunk tovább attól függően, hogy mit mondtak...

Már csak 3 nap!

És kiderül, hogy megkapjuk-e az albérletet... izgulok, bevallom. Ezen áll vagy bukik egy csomó minden :(