Hogy honnan jött az ötlet eredetileg, már nem is tudom. Többször jött velem szembe Marie Kondo könyve és módszere, én valahogy mégis ellenálltam. Aztán eljött a pillanat, amikor megrendeltem a könyvet és belevetettem magam egy csodálatos kalandba, ami - ha lehet a szerzőnek hinni - megváltoztatja az egész életemet majd :D
Az egész nagyjából onnan indult, hogy ellepett a szemét és emiatt a legkevésbé sem éreztem jól magam már. Nem, konkrétan tényleg, papírhulladék, kajamaradék, műanyag bizbarhátok mindenfelé. Megőrültem tőlük és önmagába forduló, soha véget nem érő küzdelem volt a rendrakás. Semminek nem volt helye, mert a szekrényből folytak a ruhák, a polcokról folytak a papírok és az egyéb szemét, mindenhol nyúlt minden, én meg folyamatosan azon agyaltam, hogy "el kéne tenni, de hová". Talán ott kattant be, mennyi felesleges szemetet őrizgetünk, amikor kiselejteztem "Narniát" (azért hívom így, mert egy szekrény mögé van rejtve és mindig hideg van :D ). Eszméletlen szemét kijött, alig győztem levinni. A padról is kidobtam vagy 5 doboz felesleges, "majd jó lesz még valamire" lomot, és a lakásból is kiszórtam eddig 8 szemetes zsáknyi (240l-es zsákokról beszélünk) felesleges cuccot. Ha belegondolok, mennyi dolgot őrizgettem, teljesen feleslegesen...
Előtte-utána képeket hozok folyamatosan majd. Szeretném megmutatni, hogy igenis, 4 gyerek mellett is lehet rendet tartani! Még ha kicsit 4 gyerekeset is :D
Én is mindig olyan rosszul vagyok ezekkel a "jó lesz még valamire" dolgoktól. Utálom, gyűlölöm őket. A párom meg anyósom is folyamatosan rakná el pl az üres üdítős üvegeket, fagyis dobozokat, meg mindenféle kacatot, még azt is ami törött vagy rossz. Én meg dobálom ki őket, mert minek? Tele velük a padlás is, de azt egyedül nem tudom rendbe tenni. Úgysem fognak kelleni soha, csak a helyet foglalják én meg rosszul vagyok tőlük. A fotók jöhetnek. Kíváncsi vagyok rájuk.:)
VálaszTörlésNa ezert nem gyujtogettem en soha....:)
VálaszTörlés