2015. október 13., kedd

Ilyet még nem éltem...

Elvittem tegnap a megbeszéltek alapján a fiamat kontrollra a fülével. Maga a doki mondta, hogy menjünk vissza, meg kell néznie, hogy meggyógyult-e vagy szúrni kell. Reggel telefonáltam, 1/4 11re kaptam időpontot, hát összeszedtem nagy nehezen a bandát és elindultunk. Gondoltam, ha már ott vagyunk, megmutatom Hédit is, aki 4. napja fulladt és Benit, aki szintén csúnyán köhögött.

Már nekem az is fura volt, amikor beértünk a rendelőbe, a fiam odament a dokihoz, hogy köszönjön neki, az meg fellökte (?), aztán leb*szta az asszisztensét valamiért és elviharzott. Na mindegy, bementünk a váróba, a kicsik elvoltak, a nagyok rajzoltak, építettek, közben megjelent a doki, hogy menjünk be. Samu elkezdett hisztizni valamin, nem tudtam lecsillapítani, közben a doki nekem szegezte a kérdést, hogy kinek van láza? Néztem kettőt, nem is mondtam, hogy bárki is lázas lenne, de mákom volt, mert Hédi amúgy is lázas volt, mondtam hát, hogy neki. Erre nekem esik, hogy egyszer és mindenkorra értsem már meg, hogy a rendelő nem játszóház. Nem dívik hetente orvoshoz járni, köhögéssel, meg náthával, hetente 3x főleg nem. Itt Németországban az a szokás, hogy az anyukák megoldják, ha beteg a gyerek*, nem rohangálnak minden nyomorult orrdugulással dokihoz, vagy azért, mert a gyerek köhintett kettőt. Neki most lett belőlem elege, befejezhetném, hogy állandóan a nyakára hordom a kölykeimet. Levegőt sem kaptam, mire végre feleszméltem, közöltem, hogy már ne haragudjon, de ő hívott vissza Samu füle miatt. Erre még dühösebben nekem esik, hogy nézzek rá a gyerekre, makk egészséges**, elég lett volna betelefonálnom, hogy egészséges a gyerek, nem kellett volna az egész branccsal beállítanom. Zavarom a rendelést, nem férünk el a kezelőben, meg amúgy is! Értsem meg, hogy ő nem mérges, de már egyszerűen nem állapot, amit csinálok.

Megmondom őszintén, úgy felhúzott, hogy miután lefektettem a gyerekeket, egy jó fél óráig sírtam. Hédi azért fulladt be, mert köptetőt adtam neki a köhögésére, az általa istenített Contramutan meg annyira alkoholos, hogy amikor egyszer próbaként beadtam a gyerekeknek az előírt adag FELÉT!!!!, egész éjjel hánytak tőle. Hát ennyit erről. Már régóta kilógott a szekérrúd, mert mivel nagyon zavarjuk, ezért sosem nézte meg rendesen a gyerekeket, de ez volt az utolsó utáni csepp! Szerintem már oltásra is Bad Mergentheimbe kérek időpontot.

*na igen, remekül megoldják, nem orvoshoz, óvodába viszik a beteg gyereket. *tapstapstaps*

**végül kiderült, hogy fel kell szúrni a fülét Samunak. Ez a makk egészséges gyerek ismérve, hogy felszúrják a fülét...

6 megjegyzés:

  1. Ez most komoly? nem hiszem el! Nem tudom mennyire megy a német - de én ezt nem hagytam volna szó nélkül (bár tudom, idegen nyelven sokkal nehezebb kifejezni azt amit érzünk), De könyörgöm - ő orvos! pontosan ezért tette le azt az esküt, hogy betegeket gyógyitson! Szerintem is, ha lehet kerüld el Őt a jövőben.

    VálaszTörlés
  2. Sajnos lehetosegem sem volt, a szavamba vagott, majd ram csapta az ajtot..

    VálaszTörlés
  3. Bakker... Ez egy balfek, tudtok valtani valami normalisra?

    VálaszTörlés
  4. Nem, sajnos sehol nem fogadnak minket, mert ide tartozunk helyileg... :-\ ugyelet meg csak hetvegen van... :-(

    VálaszTörlés
  5. Szia
    Az utolsó írásod alapján találtam Rád, ez nem semmi, micsoda hozzáállás ez egy gyermek(!)orvostól. Nem találok szavakat, hogy lehet ilyen tuskó valaki, azt gondolja unatkozol otthon, és ez a hepped? Marha.
    Elolvastam a blogot, és hát nem semmi, amit csinálsz, le a kalappal előtted!!
    Jó egészséget kívánok Nektek, micsoda egy idióta, komolyan, nehezen térek magamhoz.
    :-(

    VálaszTörlés
  6. Most tegnap megint menni kellett, akkor meg normális volt... ahogy vesszük... nehéz ez :/

    VálaszTörlés