... egy képet az álomszép begóniámról, páromtól kaptam... csak úgy :)
Egyszer régen, időszámításunk előtt valamikor a dínók korában kaptam egy
könyvet karácsonyra, Gary Chapman Egymásra hangolva c. könyvét, amit
egy ültő helyemben ki is olvastam. Érthető, olvasható, megfogadható. Nem
kell nagy dolgokat tenni, csak kicsit változtatni az embereknek a
dolgokhoz való hozzáállásán, kicsit odafigyelni a másikra, kicsit
törődni a társunkkal. De hogyan csináljuk jól? Na, ezt írja le a könyv
:)
Na de nem is ez a lényeg, elkanyarodtam, hanem kiderült, a sok
olvasgatás alatt, hogy az én szeretetnyelvem az ajándék. De hiába ám az
olvasgatás, ha semmit nem ültetünk át a valóságba. Így hát semmi nem
történt, ugyanolyan elhanyagolt, semmibe vett rabszolgának éreztem magam
:( Aztán beszéltünk erről, amikor otthon voltam Samuval másfél hónapot,
és talán megérteni látszott a drágám, miről beszélek. Mikor
hazajöttünk, pár napra rá kaptam ezt a csodálatos virágot, amire azóta
is gondosan vigyázok :) Meg is lepődne sok, egyébként velejéig
rosszindulatú ember, milyen gyönyörűen virágzik :) Ha megtalálom róla a
képet, menten felteszem :)
(Megjegyzem, azóta megkaptam a cikláment is, amire annyira vágytam, remélem, hasonló sikereket fogok nála is elérni :D )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése