Kis szösszenet az életemből:
Ma sétáltunk Samuval, csak rövidet, mert be van borulva. Oda felé
egy idősebb házaspár elkezdett udvarolni Samunak, majd visszafelé is
találkoztunk velük. Akkor már teljes volt a szerelem, gyerekem úgy örült
neki, mint maki a farkának :D Velem is szóba elegyedtek, nem igazán
árultam zsákbamacskát azzal, hogy nem vagyok német :D Kérdezték, honnan
jöttünk, mondtam, hogy Magyarországról. Na, innen már nagy volt a
boldogság, kiderült, hogy járnak Magyarországra nyaralni, sőt,
nyaralójuk is van a Balatonon. Jól elbeszélgettünk, én is meglepődtem.
Ezek szerint csak ér valamit az, hogy harcolok a némettel :)))) Nagyon
jó élmény volt, első sorban, hogy ennyire örültek neki, hogy magyar
vagyok, másodsorban meg, hogy nagyon jól megértettem őket, és
megértettem magam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése