Megeshetik, hogy a kínai, indián stb naptárakban nem, nálunk mégis mindenképp. Igazából az egész már novemberben kezdődött, amikor is Daninak valami baja lett. Aztán melegedett, de nem mondtam volna, hogy lázas. Megmértük a lázás, 38.2. Semmi. Adtam neki nurofent, de semmit nem ért. 4 órával később adtam neki panadolt, 5 percre rá Bandesz szólt, hogy menjek azonnal, segítsek, miközben jött ki elém - Dani élettelen testével a kezében. Mire találkoztunk a végtelennek ható folyosó közepén, a gyerek már ébredezett. Megmostam az arcát, hűtöttem a tarkóját, amitől eléggé magához tért azért, de a biztonság kedvéért hívtunk egy mentőt. A kórházban azzal nyitottak, hogy Dani hányt egy nagyot és innentől minden problémáját elfújták: lázgörcs.
Ezt könnyen, gyorsan megúsztuk, ezt követően Hédi fulladt be. Este meginhaláltattam, de nem sokat ért. Éjjel küzdöttünk, de sikertelenül, végül 2kor, amikor már kattant minden beszívott levegőre a hörgője, adtam neki egy infectokruppot. Innentől kb 5ig imádkoztam, hogy hasson a kúp. Azt végül olcsón megúsztuk, de hétfőre begyulladt a lány füle, így újabb kört futottunk az orvosnál.
Mint kiderült kettőt is, mert ahogy rohantam be Hédi sapkájáért, elcsúsztam egy duplón és hanyatt estem. Reflexből kitámasztottam a karommal magam - rosszul - így akkorát roppant a könyököm, hogy biztos voltam benne, eltörött. Tehát az orvosnál már azzal nyitottam, hogy lenne egy ilyen probléma is. Megnézte, megforgatta, ne legyen igaza, de szerinte sing-csont repedés. Beküldött röntgenre.
Sikerült is nagyjából csütörtökön eljutnom (hétfőn volt a baleset), de addigra már annyira fájt, hogy muszáj volt bemennem (nem mertem hamarabb, bár lehetőségem sem volt, de nem akartam gipszet. Két karral is kevés vagyok néha, nem még eggyel). A doki először is kifejezetten unkomfortosan érezte magát, mert megzavartam a délutáni szeanszát, vagy nem is tudom. Aztán lecseszett, hogy miért most jövök, ha hétfőn volt a baleset. Végül meg azért, hogy miért mondom, hogy a könyököm fáj, ha ott nem érzékeny a csont, ellenben a csuklómmal (hát azért basszus, mert a könyököm fájt...). Csinált egy röntgent a csuklómról, nincs eltörve, éljen. Mehetek a sunyiba.
Pénteken Samut vittem orvoshoz, elmondása alapján nagyon fáj neki pisilni, kapott antibiotikumot, eddig hatástalan. Vasárnap Beni volt az ügyeleten, a fütyijén most már akkorára nőttek a göbök és annyi sok kiütés lett rajta, hogy eluntam a kísérletezést (kb fél éve vettem észre, hogy érzékenyebb a legkisebbünk altája, elvittem dokihoz, először fogadni sem akartak minket, mondván [látatlanban], hogy ez balanitisz, kenjem rivanollal. Mondtam, hogy eddig ezt tettem, nem használt. Akkor néztek egy pisit, negatív, kenjem tovább rivanollal. Kentem, semmi. Kaptunk antibiotikumot, semmi. Kaptunk antibiotikumos krémet, semmi. Kiírattam még egy tubusnyit, elkentük, semmi. Visszamentünk, kenjem benn is, meg napi 3x + kaptunk antibiotikumot, nem használt, sőt. Így jutottam el oda, fél évre rá, hogy elegem lett. Az ügyeleten megállapították, hogy gomba, kaptunk cinkoxidos gombaülőt, a gyerek azóta már majdnem teljesen rendbejött).
Ma szerda van. Beni 1 egész napja hány, Hédi, sőt már Dani is csatlakozott, és még csak december 7 van... remek hónapnak nézünk elébe...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerekkel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyerekkel. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. december 7., szerda
2015. október 12., hétfő
xXx :D
Extra méretűvé váltam a mai napon, beleléptem a 3X-be :D ha belegondolok, mekkora tortát pusztítottam el tegnap, meglep, hogy a sok x mégis csak a koromra volt hatással, egyéb méreteimre szerencsére nem :D
Na de, ez egy szép kerek szám (mivel 0 van a végén), és ha már Isten is úgy akarta, hogy épp hétfőre essen, hát gondoltam, hátsón billentem magam és most már tényleg, de igazán és rendesen rendbeszedem magam meg az életemet.
Miket is tervezek a hátralevő évekre? (vagy legalábbis időszakra)
Rövid távú tervem rendbeszedni a lakást, hosszú távú ezt az állapotot fenntartani. Megvettem a KonMari könyvet (reszekess lom!) és elkezdem a FlyLadyt is, a magam megfontolt, 4 gyerekes módján, figyelembe véve, hogy olyan vagyok, mint az elefánt (lassan tanulok, de gyorsan felejtek).
Rövid távú tervem életmódot váltani, lefogyni, hosszú távú ezt fenntartani. A spirálnak hála sajnos egyre több problémám van a cukrommal, amit eddig a viszonylag működő hormonjaim tartottak úgy ahogy szinten, most, hogy ezek össze lettek kavarva teljesen, senki nincs, aki feleljen érte, csak én. Arról nem is beszélve, hogy ilyen zsírosan nem is érzem magam valami jól.
Rövid távú tervem kialakítani valami rendszert, aminek a segítségével anélkül tudok több időt tölteni a gyerekeimmel, hogy belerokkanjak, hosszú távú pedig addig finomítani a módszert, amíg tökéletesen nem működik. Sajnos eléggé ellaposodott a gyerekekkel a kapcsolatom, gondolom azért is, mert néha már egy kicsit sok belőlük és kijött rajtam valamiféle "4-fal-effektus". Erről nem ők tehetnek, tehát ideje túllépnem rajta.
Rövid távú terv, hogy elkezdek naplózni, hosszú távú, hogy ennek segítségével megpróbálok valamiféle keretet adni az életemnek és a vágyaimnak, hátha kiderül végre számomra is, hogy mi a jó fenét akarok kezdeni magammal az életben.
Rövid távú terv kialakítani valami spórolási rendszert, hogy ne folyjon el a pénz olyan zabolátlanul, ahogy jelenleg teszi. Hosszú távú pedig, növelni a megtakarításunkat. Jó lenne az a ház...
...és végül, de nem utolsó sorban:
Welcome 30! Ennél már csak több lesz :D
Na de, ez egy szép kerek szám (mivel 0 van a végén), és ha már Isten is úgy akarta, hogy épp hétfőre essen, hát gondoltam, hátsón billentem magam és most már tényleg, de igazán és rendesen rendbeszedem magam meg az életemet.
Miket is tervezek a hátralevő évekre? (vagy legalábbis időszakra)
Rövid távú tervem rendbeszedni a lakást, hosszú távú ezt az állapotot fenntartani. Megvettem a KonMari könyvet (reszekess lom!) és elkezdem a FlyLadyt is, a magam megfontolt, 4 gyerekes módján, figyelembe véve, hogy olyan vagyok, mint az elefánt (lassan tanulok, de gyorsan felejtek).
Rövid távú tervem életmódot váltani, lefogyni, hosszú távú ezt fenntartani. A spirálnak hála sajnos egyre több problémám van a cukrommal, amit eddig a viszonylag működő hormonjaim tartottak úgy ahogy szinten, most, hogy ezek össze lettek kavarva teljesen, senki nincs, aki feleljen érte, csak én. Arról nem is beszélve, hogy ilyen zsírosan nem is érzem magam valami jól.
Rövid távú tervem kialakítani valami rendszert, aminek a segítségével anélkül tudok több időt tölteni a gyerekeimmel, hogy belerokkanjak, hosszú távú pedig addig finomítani a módszert, amíg tökéletesen nem működik. Sajnos eléggé ellaposodott a gyerekekkel a kapcsolatom, gondolom azért is, mert néha már egy kicsit sok belőlük és kijött rajtam valamiféle "4-fal-effektus". Erről nem ők tehetnek, tehát ideje túllépnem rajta.
Rövid távú terv, hogy elkezdek naplózni, hosszú távú, hogy ennek segítségével megpróbálok valamiféle keretet adni az életemnek és a vágyaimnak, hátha kiderül végre számomra is, hogy mi a jó fenét akarok kezdeni magammal az életben.
Rövid távú terv kialakítani valami spórolási rendszert, hogy ne folyjon el a pénz olyan zabolátlanul, ahogy jelenleg teszi. Hosszú távú pedig, növelni a megtakarításunkat. Jó lenne az a ház...
...és végül, de nem utolsó sorban:
Welcome 30! Ennél már csak több lesz :D
2015. október 9., péntek
Csöbörből vödörbe
Szóval volt ez a fülgyulladásos móka. Mire mindenki kijött belőle és kezdtünk feleszmélni, visszaestünk. Na nem a fülgyulladásba...
Szerdán együtt mentünk Samuért az oviba (Bandesszal). Ennek annyi az apropója, hogy a gyerek aznap nem mosott kezet evés előtt (elmaradt a nagy izgalomban). Másnap úgy kelt, hogy fáj a hasa, dörzsöljem meg. Dörzsöltem, dörzsöltem, de nem lett jobb. Aztán reggeli után nem emlegette a hasfájást, hát mondom, biztosan jobban van. Már fel volt öltöztetve, amikor megint felmerült, hogy fáj a hasa. Gondoltam, szél vagy ilyesmi. Elmentünk az oviba, hát kifelé jövet látom, hogy ki van írva, hogy több gyerek maradt otthon magas lázzal és hasfájással. Remek. Kérdezném az óvónőt, hogy mi legyen, hát épp akkor pakoltak haza egy gyereket vödörrel a kezében. Csúcs. De mindegy, hagyjam ott a gyereket, meglátjuk, ha nincs jól, telefonálnak. El is szaladtam a főbérlőnkhöz, mert a szomszédasszony nem volt otthon, hogy ha mennem kellene, rá tudna-e nézni a gyerekekre. Végül azonban nem kellett mennem.
Samu kutya rosszul volt, hazafelé a babakocsiban jött, megpróbált bicajjal hazaevickélni, de nem sikerült. Otthon lefeküdt, nem is nagyon evett. Másnap hányt, ez ment 2 napig, majd következett a hasmenés, az már jobb volt. A doki azt mondta, rota. Szombaton Hédi kezdett rá, hányt, f*sott felváltva, hétfőtől a fiúk.
Közben, hogy ne unatkozzunk, Samunak a pangó cucc, amit egy héttel korábban nem tudtam kiszívni sehogysem a füléről, feljutott, lejutott, szétterült és úgy begyulladt a gyereknek mindene, hogy nem tudta kinyitni a jobb szemét. Egyik percről a másikra, mert este 8kor még semmi baja nem volt, hajnal 2kor már visított, fáj a füle, de akkor már a szemét sem tudta használni. Hétfőn doki (Bandesz is elkapta a rotát, így ő is ment), mint kiderült, olyan középfül gyulladása lett a gyereknek, hogy ihajj, az ráhúzódott az arcára, majd a szemére. Ítélet: egy hét antibiotikum kúra, majd fülszúrás, mert ez menthetetlen. Nem önfényezés, de komoly küzdelem árán csak összekalapáltam a gyereket, mára látszólag semmi baja. Most Hédi lázas folyamatosan és persze a fiúk is taknyosak. Ősz, én így szeretlek!
Szerdán együtt mentünk Samuért az oviba (Bandesszal). Ennek annyi az apropója, hogy a gyerek aznap nem mosott kezet evés előtt (elmaradt a nagy izgalomban). Másnap úgy kelt, hogy fáj a hasa, dörzsöljem meg. Dörzsöltem, dörzsöltem, de nem lett jobb. Aztán reggeli után nem emlegette a hasfájást, hát mondom, biztosan jobban van. Már fel volt öltöztetve, amikor megint felmerült, hogy fáj a hasa. Gondoltam, szél vagy ilyesmi. Elmentünk az oviba, hát kifelé jövet látom, hogy ki van írva, hogy több gyerek maradt otthon magas lázzal és hasfájással. Remek. Kérdezném az óvónőt, hogy mi legyen, hát épp akkor pakoltak haza egy gyereket vödörrel a kezében. Csúcs. De mindegy, hagyjam ott a gyereket, meglátjuk, ha nincs jól, telefonálnak. El is szaladtam a főbérlőnkhöz, mert a szomszédasszony nem volt otthon, hogy ha mennem kellene, rá tudna-e nézni a gyerekekre. Végül azonban nem kellett mennem.
Samu kutya rosszul volt, hazafelé a babakocsiban jött, megpróbált bicajjal hazaevickélni, de nem sikerült. Otthon lefeküdt, nem is nagyon evett. Másnap hányt, ez ment 2 napig, majd következett a hasmenés, az már jobb volt. A doki azt mondta, rota. Szombaton Hédi kezdett rá, hányt, f*sott felváltva, hétfőtől a fiúk.
Közben, hogy ne unatkozzunk, Samunak a pangó cucc, amit egy héttel korábban nem tudtam kiszívni sehogysem a füléről, feljutott, lejutott, szétterült és úgy begyulladt a gyereknek mindene, hogy nem tudta kinyitni a jobb szemét. Egyik percről a másikra, mert este 8kor még semmi baja nem volt, hajnal 2kor már visított, fáj a füle, de akkor már a szemét sem tudta használni. Hétfőn doki (Bandesz is elkapta a rotát, így ő is ment), mint kiderült, olyan középfül gyulladása lett a gyereknek, hogy ihajj, az ráhúzódott az arcára, majd a szemére. Ítélet: egy hét antibiotikum kúra, majd fülszúrás, mert ez menthetetlen. Nem önfényezés, de komoly küzdelem árán csak összekalapáltam a gyereket, mára látszólag semmi baja. Most Hédi lázas folyamatosan és persze a fiúk is taknyosak. Ősz, én így szeretlek!
2015. szeptember 18., péntek
Egy évesek lettek
Bizony. Már több, mint egy hónapja :D
A szülinap nagyon jól sikerült, meg is lepett a dolog, mert általában az első szülinapok még nem szoktak olyan nagy durranások lenni. Nálunk semmiképp. De beszéljenek inkább a képek! :D
A szülinap nagyon jól sikerült, meg is lepett a dolog, mert általában az első szülinapok még nem szoktak olyan nagy durranások lenni. Nálunk semmiképp. De beszéljenek inkább a képek! :D
2015. augusztus 7., péntek
Nyaraltunk
Végre, először 6osban (vagy csak egyáltalán a gyerekekkel) elmentünk nyaralni. Wernigerode volt a kiszemelt célpont, soha jobban nem választhattam volna :)
Vasárnap reggel, hosszas szenvedések árán (pedig előre csomagoltam már szombaton) bepakoltunk és minden rekordot megdöntve, csupán másfél órás csúszással 1/2 12kor sikerült elindulni. A gyerekek az út végét kicsit nyűglődve viselték, és a megérkezés sem volt zökkenőmentes, mindenki elfáradt, kimerült, nyűgös volt. Beni nem akart a babasátorban aludni, így szerezni kellett végül egy utazóágyat, de veszett ennél több is Mohácsnál.
Hétfőn a délelőttöt a játszóházban töltöttük, legnagyobb meglepetésemre mindenki legnagyobb örömére :D a fiúkat beraktam a labdakádba (vagy hogy hívják ezt magyarul), hatalmasat hancúroztak, a nagyok pedig kedvükre kibobby-kározhatták magukat.
Délután szó esett róla, hogy repülőgép múzeum, de annyit hisztiztek Samuék (Samu), hogy az aztán végül érdeklődés hiányában annyiban maradt.. Elmentünk helyette a Kleiner Harzba, majd a Bürgerparkba (tulajdonképp egyben van a kettő, egy kerítés választja el őket). A Kleiner Harz fantasztikus volt. A modell vasutak gombnyomásra működtek, de ott volt az összes épület, működő vízimalom modell, a felvonók makettjei, de még a Brockenbahn-t is megtaláltuk, egészen az időjárás előrejelző állomás makettjéig felment :D Megcsinálták a kocsitoló vonatokat, a főiskolához még rockerpunk diákokat is raktak, zseniális volt :D
A Bürgerpark tulajdonképp egy nagy szabadidős központ sok-sok játszótérrel, egy botanikus kerttel, egy kis állatkerttel, a gyerekek nagyon élvezték :)
Kedden végül csak eljutottunk a repülőgép múzeumba, hát az valami fantasztikus volt. A hatalmas gépek, rotorok, motorok, propellerek, repülős bábuk annyira lenyűgözték Samut, hogy még rosszalkodni is elfelejtett :D
Délután kipróbáltuk a Brockenbad-ot, ha már ott voltunk mellette és ingyen belépő is járt az apartmanhoz, de azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a gyerekek jobban élvezték a fürdőt, mint mi :D
A szerda ment a levesbe, későn keltünk, későn indultunk, sokáig ettünk, aztán lementünk az átkelőbe gőzöst nézni, 11 volt, mire visszaértünk a szálláshoz. Még bementünk a városba Samunak pulcsiért, ezzel alá is írtam a nap halálos ítéletét, aztán elhatároztuk, hogy vonatozunk egyet, ha olyan gyönyörű úgyis az idő. Már korábban eldöntöttük, hogy Drei Annen Hohnénál szállunk fel, onnan bő 30-40 perc a Brocken, azt még a gyerekek is kibírják, egy órával később jön vissza a gőzös, azzal lejövünk és csókolom, 7re a szálláson vagyunk. Erwin ezt nem így gondolta, először a város másik felére irányított át minket, aztán meg egy szállodához. Mire megtaláltuk az állomást (5 percre volt a szállástól kocsival, marha bosszantó volt), addigra már benn állt a vonat, így Bandesz azt mondta, hagyjuk, majd holnap. Marha mérges voltam magamra, a GPS-re, meg az egész szituációra (samu már teljesen ráizgult, hogy gőzösözünk). Cserébe, hogy mégse vesszen a szép napos délután, kirándultunk egyet a Märchen Weg-en (nem tudtuk végigcsinálni, nem bírtam szusszal...)
Csütörtökön semmi nem szeghette kedvünk, elautókáztunk Drei Annen Hohne-ig, majd felszálltunk a gőzösre. Remek volt, amint felértünk a Brockenbe (bele egy felhő közepébe) nekikezdett szakadni az eső, a gyerekek fáradtak voltak és nyűgösek (a sok élmény), így annak örömére, hogy leszálltunk, némi tanakodás, tökölés és ronggyá ázás után az utolsó utáni pillanatban csak visszaszálltunk a vonatra és hazamentünk. Lenn már sütött a nap. :)
Este, bízva a jó időben (nem jól tettük) bebuszoztunk a városba (tekintve, hogy a lakáshoz turistabérlet is tartozott), és jól szétnéztünk. Fagyiztunk is egyet, aminek Samu részéről egy nagyszerű torokgyulladás, a magam részéről egy remek nátha lett a vége, de nem ez a lényeg :D Ha az esőt leszámítjuk, nagyon jól telt az este :)
A péntek délelőtt ismét a játszóházban telt, a gyerekek legnagyobb örömére, a kicsik így tudtak aludni, a nagyok pedig kiugrálták magukat. Délután elmentünk Ascheslebenbe állatkertbe. Nem kell nagy állatkertre gondolni, egy óra alatt végigjártuk, bár érdemesebb lett volna korábban menni, de majd talán egyszer, ha a gyerekek már nagyobbak lesznek. Samuék összehaverkodtak egy "elfelejtettemanevét"-tel, nagyon hajazott Pumbára, csak nem volt disznó :D de jó barátságot kötöttünk a pónikkal, a tevékkel, nagy sikert arattak a nagymacskák (a gyerekek sosem láttak még élőben tigrist, jaguárt vagy párducot), és néhány majmocska is előbukkant a zajongásra :)
Szombaton délelőtt elmentünk vásárolni a hazaútra, majd ismét a játszóházban kötöttünk ki, délután pedig elmentünk pocskolni, most már szervezettebben. Jobban is éreztük magunkat :D A gyerekek nagyon jót játszottak, a picik kidőltek kb egy óra után (mert az igazi nehézség ez volt, futni a 4 különböző irányba szaladó kishangya után), mi is eljutottunk a felnőtt medencébe, még ha váltásba is, szóval végre tényleg mi is élveztük az egészet :)
Vasárnap pedig irány haza. Úgy döntöttem végül, hogy a vasútmodell kiállítást hagyjuk ki, útba esett volna, de Samunak nagyon sok élmény lett volna a több hektárnyi modellvasút :D majd ha nagyobb lesz.
Mindent egybevetve nagyon jó volt az egész, a gyerekek még sokáig emlegették a napocskás házikót, mi pedig izgatottan, élményekkel telve tervezgetjük, hová menjünk jövőre :)
Vasárnap reggel, hosszas szenvedések árán (pedig előre csomagoltam már szombaton) bepakoltunk és minden rekordot megdöntve, csupán másfél órás csúszással 1/2 12kor sikerült elindulni. A gyerekek az út végét kicsit nyűglődve viselték, és a megérkezés sem volt zökkenőmentes, mindenki elfáradt, kimerült, nyűgös volt. Beni nem akart a babasátorban aludni, így szerezni kellett végül egy utazóágyat, de veszett ennél több is Mohácsnál.
Hétfőn a délelőttöt a játszóházban töltöttük, legnagyobb meglepetésemre mindenki legnagyobb örömére :D a fiúkat beraktam a labdakádba (vagy hogy hívják ezt magyarul), hatalmasat hancúroztak, a nagyok pedig kedvükre kibobby-kározhatták magukat.
Délután szó esett róla, hogy repülőgép múzeum, de annyit hisztiztek Samuék (Samu), hogy az aztán végül érdeklődés hiányában annyiban maradt.. Elmentünk helyette a Kleiner Harzba, majd a Bürgerparkba (tulajdonképp egyben van a kettő, egy kerítés választja el őket). A Kleiner Harz fantasztikus volt. A modell vasutak gombnyomásra működtek, de ott volt az összes épület, működő vízimalom modell, a felvonók makettjei, de még a Brockenbahn-t is megtaláltuk, egészen az időjárás előrejelző állomás makettjéig felment :D Megcsinálták a kocsitoló vonatokat, a főiskolához még rockerpunk diákokat is raktak, zseniális volt :D
A Bürgerpark tulajdonképp egy nagy szabadidős központ sok-sok játszótérrel, egy botanikus kerttel, egy kis állatkerttel, a gyerekek nagyon élvezték :)
Kedden végül csak eljutottunk a repülőgép múzeumba, hát az valami fantasztikus volt. A hatalmas gépek, rotorok, motorok, propellerek, repülős bábuk annyira lenyűgözték Samut, hogy még rosszalkodni is elfelejtett :D
Délután kipróbáltuk a Brockenbad-ot, ha már ott voltunk mellette és ingyen belépő is járt az apartmanhoz, de azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a gyerekek jobban élvezték a fürdőt, mint mi :D
A szerda ment a levesbe, későn keltünk, későn indultunk, sokáig ettünk, aztán lementünk az átkelőbe gőzöst nézni, 11 volt, mire visszaértünk a szálláshoz. Még bementünk a városba Samunak pulcsiért, ezzel alá is írtam a nap halálos ítéletét, aztán elhatároztuk, hogy vonatozunk egyet, ha olyan gyönyörű úgyis az idő. Már korábban eldöntöttük, hogy Drei Annen Hohnénál szállunk fel, onnan bő 30-40 perc a Brocken, azt még a gyerekek is kibírják, egy órával később jön vissza a gőzös, azzal lejövünk és csókolom, 7re a szálláson vagyunk. Erwin ezt nem így gondolta, először a város másik felére irányított át minket, aztán meg egy szállodához. Mire megtaláltuk az állomást (5 percre volt a szállástól kocsival, marha bosszantó volt), addigra már benn állt a vonat, így Bandesz azt mondta, hagyjuk, majd holnap. Marha mérges voltam magamra, a GPS-re, meg az egész szituációra (samu már teljesen ráizgult, hogy gőzösözünk). Cserébe, hogy mégse vesszen a szép napos délután, kirándultunk egyet a Märchen Weg-en (nem tudtuk végigcsinálni, nem bírtam szusszal...)
Csütörtökön semmi nem szeghette kedvünk, elautókáztunk Drei Annen Hohne-ig, majd felszálltunk a gőzösre. Remek volt, amint felértünk a Brockenbe (bele egy felhő közepébe) nekikezdett szakadni az eső, a gyerekek fáradtak voltak és nyűgösek (a sok élmény), így annak örömére, hogy leszálltunk, némi tanakodás, tökölés és ronggyá ázás után az utolsó utáni pillanatban csak visszaszálltunk a vonatra és hazamentünk. Lenn már sütött a nap. :)
Este, bízva a jó időben (nem jól tettük) bebuszoztunk a városba (tekintve, hogy a lakáshoz turistabérlet is tartozott), és jól szétnéztünk. Fagyiztunk is egyet, aminek Samu részéről egy nagyszerű torokgyulladás, a magam részéről egy remek nátha lett a vége, de nem ez a lényeg :D Ha az esőt leszámítjuk, nagyon jól telt az este :)
A péntek délelőtt ismét a játszóházban telt, a gyerekek legnagyobb örömére, a kicsik így tudtak aludni, a nagyok pedig kiugrálták magukat. Délután elmentünk Ascheslebenbe állatkertbe. Nem kell nagy állatkertre gondolni, egy óra alatt végigjártuk, bár érdemesebb lett volna korábban menni, de majd talán egyszer, ha a gyerekek már nagyobbak lesznek. Samuék összehaverkodtak egy "elfelejtettemanevét"-tel, nagyon hajazott Pumbára, csak nem volt disznó :D de jó barátságot kötöttünk a pónikkal, a tevékkel, nagy sikert arattak a nagymacskák (a gyerekek sosem láttak még élőben tigrist, jaguárt vagy párducot), és néhány majmocska is előbukkant a zajongásra :)
Szombaton délelőtt elmentünk vásárolni a hazaútra, majd ismét a játszóházban kötöttünk ki, délután pedig elmentünk pocskolni, most már szervezettebben. Jobban is éreztük magunkat :D A gyerekek nagyon jót játszottak, a picik kidőltek kb egy óra után (mert az igazi nehézség ez volt, futni a 4 különböző irányba szaladó kishangya után), mi is eljutottunk a felnőtt medencébe, még ha váltásba is, szóval végre tényleg mi is élveztük az egészet :)
Vasárnap pedig irány haza. Úgy döntöttem végül, hogy a vasútmodell kiállítást hagyjuk ki, útba esett volna, de Samunak nagyon sok élmény lett volna a több hektárnyi modellvasút :D majd ha nagyobb lesz.
Mindent egybevetve nagyon jó volt az egész, a gyerekek még sokáig emlegették a napocskás házikót, mi pedig izgatottan, élményekkel telve tervezgetjük, hová menjünk jövőre :)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)