Idejét sem tudom, mikor írtam ulojára

Ennek is oka van. A gyerekek sajnos sokat betegek, vagy ha nem, a kicsik elindultak és jajj nekem.

Tegnap a nyaralás kapcsán kerestem magyarul lehetőségeket, és meglepett, hogy 3.-nak ezt a blogot dobta ki a kereső, ejjha! Nagyon jó vagyok :D

A pótlással igyekszem, mert félek, hogy az emlékek elhalványodnak, a képek megfakulnak és aztán megint az egészet megette a fene, pedig milyen jó időnként visszaolvasni, honnan indultunk, mire ideértünk...

A nosztalgikus hangulat oka talán az, hogy 2 hét választ el attól, hogy elmondhassam, 2 éve Schweigernben lakunk és másfél hónap múlva 4 éve lesz, hogy egy napsütéses kedd hajnalban beültünk az autóba és elindultunk. Hihetetlen, hogy 4 év eltelt, mintha tegnap lett volna, amikor kényelmetlen pózba görnyedve kuporogtam hátul Samuval, és imádkoztam, hogy csak ne legyen nagyon nyűgös. Amikor először átléptem a határt (életemben, erre felé legalábbis), amikor beköltöztünk az első, "saját", közös otthonunkba. Pedig 4 éve... mennyi minden történt azóta és mégis, mitha csak tegnap lett volna az egész...

Mindenesetre most mennem kell, Samu nagyon lázas és már ébren...

Az első hó

Tegnap éjjelről mára virradóra leesett, sőt, napközben is havazott :) Nagyon drukkolok neki, hogy normális mennyiség essen dec. 6-ra, akkor végre 22 év után először megint szánnal és nem görkorcsolyával jönne a télapó. :)

Szerdán megyek szülőire... megint. Hédi hétfőn kezdi az ovit - el sem hiszem. Úgy elszaladt ez a 2,5 év, mintha nem is lett volna. Samu szülőije egy hónapja volt, sajna nem sok előrelépésről számoltak be, így hát végül csináltatni kell egy fejlettségi tesztet és az eredménytől függően kell valamerre lépni. De mindegy, már legalább lépünk.

A műtétre is lett időpont, sok tökölés után végül dec. 11 lett a megállapodás. Kiderült, nem az orrmanduláját veszik ki Samunak, csak egy polipot csippentenek le valahonnan hátulról, ami elzárja a hallójáratok orr felől eső részét. Meg hát a fülét is szúrják, ki kell pucolni az egészet, mert nem nagyon hall szegény gyerek, be van az egész rakodva. Várom is, meg nem is.

Jövőhéten jön a miki az oviba, és már Hédinek is vihettem zoknit, nagyon izgi!!!! :) Kíváncsi leszek, Törpilla hogy fogja venni az akadályt, és vajon mennyire tetszik neki az ovi majd, ha már élesben megy..

Egy évesek lettek

Bizony. Már több, mint egy hónapja :D

A szülinap nagyon jól sikerült, meg is lepett a dolog, mert általában az első szülinapok még nem szoktak olyan nagy durranások lenni. Nálunk semmiképp. De beszéljenek inkább a képek! :D

Anyák napja

Itt egy héttel később van. Ünnepség is volt az oviban. Persze megint én voltam az, aki elkésett. Apuka egyszerűen benn felejtette magát a munkahelyén, és senki nincs a házban rajtunk kívül :(

Mindegy, végül hála az égnek (és a biciklimnek) odaértem. Jól is jött ki, Samu nagyon örült nekem. Gondolom, neki is rosszul esett, hogy (majdnem) mindenki anyukája ott volt, csak az övé nem. Na, ezután kezdődött csak az igazi vesszőfutás, a fiam ugyanis nem bír magával. Rohangált, kiabált, eléggé szégyelltem magam miatta... mire azonban a műsor kezdődött odakommandóztam mögé és megbeszéltük, hogy nem kiabál és végképp nem rohangál. A gyerekek nem azért készültek műsorral, hogy ő elrontsa az egészet. Így aztán szépen, ügyesen végignézte végül.

Kaptam képet is, nagyon szép :) El is raktam, majd kirakom valami gyerekmentes helyre :)

Végül pedig a futóbicajon büszkén feszítve, hogy a ő anyukájának igazi bicaja van (!!!), okosan, ügyesen hazakerekeztünk (vagyis én csak toltam a sajátomat). Szóval, minden jó, ha a vége jó

Szülinapolunk!

Pénteken. Tűkön ülök :) (na jó szerencsére nem, csak a forgószéken). Minden ajándék becsomagolásra készen, torta alapanyagok majdnem hiánytalanul a hűtőben (tojás még kell!). Lufik készenlétben, héliumos palack nyitáskészen, már csak ünnepelni kell :D

Ajándék:

A kiindulás egy marha nagy kutya volt. Hatalmas, nagyobb, mint Hédi :) Várom az arcát, ha meglátja :) Nagy kutya-fan a lány, biztosan imádni fogja. (Bár ebből a szempontból eléggé kiszámíthatatlan is, mindig másnak örül, mint amire én gondolok). A másik nagy ajándék egy babakocsi, mély, lila, szép. Tologathatja :) Kapott egy hajasbabát is. Gyönyörű. Nehéz volt rátalálni, manapság valahogy nem vagyok elégedett a babákkal, olyan... hagyjuk. Szóval ez csodaszép baba, csini ruhában, best of Bayer, 46 centi, alvós, minden, amire egy kislány vágyhat :D A többi dolog már csak apróság, egy Nici póló, egy babaruha a másik babájának, talán ennyi is.

Dekor:

Vettünk jóóóóóóóóóóóóóóóóó nagy fólialufikat meg héliumot és indulhat a mandula :D hogy fognak örülni a gyerekek, véleményem szerint, mind a 4 :)

Torta:

Na, ez volt a legnehezebb. Először azt gondoltam, csinálok csokitortát mogyorókrémmel, de végül leszavaztam magam. Aztán maradt a csokitorta, csak citromkrémmel, de végül ezt is elvetettem. Azt tudtam, hogy valami kutyát akarok a torta tetejére, de kutyás szülinapi figura errefelé nem sok van. Végül álmodtam egy merészet: tegyünk plüsst a tortára! Nézegettem kulcstartókat, végül egyértelműen a nicik nyertek. Nem csak azért, mert nagy nici fan vagyok, hanem mert azok voltak a legaranyosabbak. Közben már támadt olyan ötlet is, hogy egy kutya meg egy macska, és találtam egy Elsát is. Végül nem tudtunk dönteni, így megkérdeztem az augusztusi babásokat, mit gondolnak. Toronymagasan Elsa nyert. Na jó, kiindulásnak nem rossz, de akkor hogyan tovább. Először is kellett szerezni egy Elsát. Utána felmerült a probléma, hogy OLCSÓN kellene szerezni egy Elsát, mert jó skót módjára sajnáltam rá 20€-t... végül ebay lett a barátom, ugyan áron felül, de így is olcsón, 7,95€-ért sikerült egy újat vennem. De ha már Elsa, kell egy Gustav is. Akkor már nem tágítottam. Így azt is vettem, szerencsére jóval áron alul. De ha már Elsa füle mögött/felett van egy pillangó, Hédi tortáján is lehetne. Kis kerülőkkel végül sikerült venni egy doboz tortába tűzhető pillangót. Gyönyörűek! De ha már rózsaszín pillangó, meg Elsa és Gustav, akkor valaminek a tortában is rózsaszínnek kellene lennie... a krémet gondoltam először, de a tavaly előtti muffinos malőröm után nem mertem a krémet befesteni (szétfolyt az egész :( ), így nem maradt más: fessük a piskótát. A vanilia íz meg innen már adta magát. Vaniliás fondant-t kaptam is szerencsére (isteni finom!), de mi legyen a krémmel? Mascarponéval kezdtem, de végül véletlenül ráakadtam egy Dr Oetker féle tortakrémre. Kell bele vaj, tej meg a por. Viszont nincs margariníze, hidegen sem, hófehér és olyan, mint a finoman cukrozott frissen felvert tejszínhab. Óóóóóóóóóó, isteni finom :) Szóval ő nyert. Hogy azzal a sok mascarponéval mi lesz, még nem tudom, szerintem megcsinálom tiramisunak :D Pontos, végleges elképzelés még mindig nincs rugalmas vagyok. :D

Ami viszont biztos: pénteken bulizunk!!!!!!!!!! :D

Köszi Nyuszi!

Kellemes húsvétot varázsolt nekünk idén Nyuszi pajtás. Kezdtem Hédivel, középfül gyulladás. Ez volt a keddi program. Nagypéntek előtt, csütörtök délután még volt egy köröm Samuval a dokinál: kötőhártya gyulladás, aztán szombaton irány az ügyelet, Hédi - fülgyulladás második felvonás. Utána Beni lázasodott be, kedden őt vitte az apja, ja, meg Hédit, csak nem múlt a láza, így végre antibiotikumot is kapott. Közben minket is levert a takony, apjok kötőhártya-, én középfül- és torokgyulladást kaptam, jajj, hát remek volt :D Mindegy, most már csak az orrom folyik, szóval megmaradunk.

A húsvét amúgy jól telt, hozott a nyuszi minden félét, szirénázós autót, cuppogós babát, zenélő kockát, beszélő építő tornyot. Teletojta ügyesen a fészket is, volt abban minden, csokibogár, piros csokitojás, kinder... húsvét végére csokimérgezést kaptam. Én csináltam fasírtot, az volt a biztos pont, a többi kialakult lassan :D volt kókuszgolyó, tényleg nagyon jó vajaskekszből is (szegény Bandesz azt darálta 3 napig), aprító remekül meg is őrli, bár kicsit homokfúvott lett az oldala. Nem baj, ennyit megért.

Terveim is vannak a jövőre nézve, egyrészt lelkes blogfejlesztésbe akarok kezdeni (ideje lesz), másrészt sokkal sűrűbben akarok írni, tekintve, hogy itt mindig történik valami. :)