Nyelvkönyv és valóság

Amikor kicsi voltam, nekem azt tanították, hogy a Fräulein, mint Kisasszony már nincs használatban Németországban, mert túl feminista, én mégis fültanúja voltam, amikor az egyik anyuka enyhe, düh izzította pírrel az arcán ezzel a megszólítással kezdte az alig 3 éves, kislánynak álcázott ördögfiókájának szánt mondatot, ami vélhetően azt hivatott ecsetelni, milyen sors vár rá, ha továbbra sem hallja, amit anyuka mond (" Na idefigyelj, kisasszony...!" Ugye, így már milyen ismerősen cseng?)

Azt is tanították, hogy a Tschüss csak Ausztria északi és keleti részén honos, itt mégis mindenki igy köszön. Aalenben is ezt használták. De azt pl sosem tanították, hogy meddig illik Halloval köszönni, és mikor érdemes Grüss Gottra váltani, illetve, hogy melyik az a réteg, akit ez a köszönési forma taszít és jobban örül, ha egy Guten Tag kíséretében emelem felé a kalapom. A Guten Morgen praktikus, de hány óráig is van "Morgen"? Erről sem ír egy tankönyv sem.

S végül, ami a mai napig mosolyt csal az arcomra: Szegeden 3as voltam nemétből, mert rettenetes volt a kiejtésem. Farkas tanárnő, gyanítom, sosem beszélgetett még némettel, vagy ha mégis, az csakis fiatal lehetett :D (engem a minap megállított egy idős néni. Jót beszélgettünk, csak gyanítom, a téma nem passzolt. Bevallom töredelmesen, hogy egy kukkot nem értettem, abba az egy mondatba kapaszkodtam, amit ki tudtam hámozni: "nem gondoltam, hogy mind a három gyerek magához tartozik")

Anyák napja

Itt egy héttel később van. Ünnepség is volt az oviban. Persze megint én voltam az, aki elkésett. Apuka egyszerűen benn felejtette magát a munkahelyén, és senki nincs a házban rajtunk kívül :(

Mindegy, végül hála az égnek (és a biciklimnek) odaértem. Jól is jött ki, Samu nagyon örült nekem. Gondolom, neki is rosszul esett, hogy (majdnem) mindenki anyukája ott volt, csak az övé nem. Na, ezután kezdődött csak az igazi vesszőfutás, a fiam ugyanis nem bír magával. Rohangált, kiabált, eléggé szégyelltem magam miatta... mire azonban a műsor kezdődött odakommandóztam mögé és megbeszéltük, hogy nem kiabál és végképp nem rohangál. A gyerekek nem azért készültek műsorral, hogy ő elrontsa az egészet. Így aztán szépen, ügyesen végignézte végül.

Kaptam képet is, nagyon szép :) El is raktam, majd kirakom valami gyerekmentes helyre :)

Végül pedig a futóbicajon büszkén feszítve, hogy a ő anyukájának igazi bicaja van (!!!), okosan, ügyesen hazakerekeztünk (vagyis én csak toltam a sajátomat). Szóval, minden jó, ha a vége jó

-_-"

40€ volt a cipő- és ruhamatrica* (itt nincs jelük a gyerekeknek, mint otthon, mindenbe a nevüket kell beírni, de szerintem csak én vagyok lelkes, elmondások alapján a többi szülő letojja magasról) együtt, erre hétfőn jön elém a Békák óvónője, hogy melyik a gyerek cipője, és a kezében két pár vadidegen cipőt tart. Pedig ott van a cipőnkben a matrica. Pedig szóltam is, hogy MINDEN (lassan a gyerek is) matricázva van, keressék a nevét a holmijaiban, ha nincs, akkor nem az övé. Vagy ők nem beszélnek németül, vagy én, vagy egyikőnk sem...




* az elmúlt 2 hétben 3x indultunk el másvalaki cipőjében haza...

Ovi-gondok

Nem Samuval van baj az oviban, az ovival van a gond úgy önmagában.

Az egész úgy kezdődött, hogy Hédit be kellett íratnom idén októbertől, de ezt már írtam. Közben kiderült, hogy mindenki 2013 májusában született, így mégsem volt hely. Mondtam, hogy nem baj, akkor tegyük már át júniusra, akkor már elvben sok hely van és a gyerek is csak egynek számít (a 2,5 éves két gyereknek számol), és ő is itthon van velem 3 éves koráig, tök jó lenne. Doszt nem, egy hónapja kaptam az értesítőt, hogy idén decembertől felvették, részletek majd nyáron. Remek. Nem vertem ki a balhét, mert Hédi is nagyon menne az oviba, hát nem játszom el a szuperanyut, hogy de csakazértis, ha menne, hagy menjen.

Aztán arra már ne kanyarodjunk rá, hogy január óta járvány van. Hol ilyen, hol olyan, hol kiírják, hol nem. Samu persze mindent elkap. Meg Hédi is. Az ikrek pláne. Most 40 fokos lázzal feküdt itthon a gyerekem egy hetet, erre persze Dani is lázas. Jupi.

A múltkor olyan koszosan küldték haza a gyereket, hogy én szégyeltem. Azt mondja az óvónő, amikor a múltkor rákérdeztem, hogy nem vette észre. Mit? Hogy bokáig f*sos Samu? Nehéz lehetett nem észrevenni... Emellé külön feszíti az idegeimet, hogy bekérték a gumicsizmát meg az esőnadrágot, de ha mennek kirándulni, richtig nem adják a gyerekre. Akkor minek?!?

Februárban lett volna egy féléves (vagy hogy) elszámolás arról, mit csinál a gyerek benn stb, kérdezem a múltkor, hogy lehetne-e jövőhéten, mert itthon lesz apuka, nekem könnyebb lenne, válasz: hát nem tudják, mert Samu annyit nem volt óvodában stb stb... Wáááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Pedig bevallom, már marha kíváncsi lennék, mit csinálnak egész nap, mert azt a jó magyar ovi fílinget nagyon hiányolom...

Német szokások - magyar köntösben

Nem, a Bori felfedezése nem az én érdemem. Márti barátnőm mondta az okosságot, és döcögve is indult a dolog, de végül Samunak is megtetszett, így most már non-stop Borit nézünk.

Az eredetije a Meine Freundin, Conni fut itt a KiKa-n is reggel 9-től. Végtelenül aranyos mese, egy 4-5 éves kislányról szól és a családjáról, barátairól. Mivel a könyv eredetileg 3-12 éves korig szól gyerekeknek (Conni több korosztályként is szerepel), ezért a rajzfilmek oktató jellegűek. Én is sok hasznosat megtudtam belőle pl:

- miért gyújtanak a németek tüzet húsvétkor (mert gyújtanak, bizony :) )
- mire való a tekerős kar a mixeren
- hogyan kell repülőgéppel utazni (ciki, még sosem ültem repülőn)
- hogyan fűzzük fel a tojásokat egy madzagra

Ami nekem már nem volt új, de mindenképp hasznos:
- hogyan működik az óvodarendszer (szépen lehet látni)
- mit kell tenni, ha elveszítjük a gyereket
- mi történik az orvosnál egy U-vizsgálat alatt (vicces, mert az U, mint Untersuchung maga is vizsgálatot jelent :D )
- mit tegyünk, ha szereztünk egy kisállatot

Ami baromira tetszik benne:
- tele van jó ötletekkel, miket lehet csinálni a gyerekekkel közösen
- sok mindenre megtanít, Samu pl már félprofin ismeri az órát :D
- nagyon sok olyan gyerekprogramot (tánctanulás, ritmusfejlesztés, lovaglás stb) bemutat, amit esetleg a mi csemeténk is szívesen kipróbálna
- nagyon kedvesek és valósághűek a szereplők (Bori egy akaratos 4 éves, Jakab kicsit butácska 2-3 éves, aki mindent kérdezés nélkül elvesz, anyuka határozott, nem mézes mázas, apuka következetes, ő sem a "szuperapu", "nekedmindentlehetkislányom" típus, a gyerekek sokszor vannak leszidva, ha rosszat csinálnak, nincs az a "műanyag íze", mint sok más mesének, ahol anyuka mosolyogva takarítja a mocskot a gyerekek után, mondván, nem baj, gyerekek)

Egy szó, mint száz: SZUPER! :)

Ja, és +1 pont: az olasz kisfiút a magyar mesében Samunak hívják :) (az eredetiben Simon, nem is értem, miért fordították le...)