Ovi-gondok

Nem Samuval van baj az oviban, az ovival van a gond úgy önmagában.

Az egész úgy kezdődött, hogy Hédit be kellett íratnom idén októbertől, de ezt már írtam. Közben kiderült, hogy mindenki 2013 májusában született, így mégsem volt hely. Mondtam, hogy nem baj, akkor tegyük már át júniusra, akkor már elvben sok hely van és a gyerek is csak egynek számít (a 2,5 éves két gyereknek számol), és ő is itthon van velem 3 éves koráig, tök jó lenne. Doszt nem, egy hónapja kaptam az értesítőt, hogy idén decembertől felvették, részletek majd nyáron. Remek. Nem vertem ki a balhét, mert Hédi is nagyon menne az oviba, hát nem játszom el a szuperanyut, hogy de csakazértis, ha menne, hagy menjen.

Aztán arra már ne kanyarodjunk rá, hogy január óta járvány van. Hol ilyen, hol olyan, hol kiírják, hol nem. Samu persze mindent elkap. Meg Hédi is. Az ikrek pláne. Most 40 fokos lázzal feküdt itthon a gyerekem egy hetet, erre persze Dani is lázas. Jupi.

A múltkor olyan koszosan küldték haza a gyereket, hogy én szégyeltem. Azt mondja az óvónő, amikor a múltkor rákérdeztem, hogy nem vette észre. Mit? Hogy bokáig f*sos Samu? Nehéz lehetett nem észrevenni... Emellé külön feszíti az idegeimet, hogy bekérték a gumicsizmát meg az esőnadrágot, de ha mennek kirándulni, richtig nem adják a gyerekre. Akkor minek?!?

Februárban lett volna egy féléves (vagy hogy) elszámolás arról, mit csinál a gyerek benn stb, kérdezem a múltkor, hogy lehetne-e jövőhéten, mert itthon lesz apuka, nekem könnyebb lenne, válasz: hát nem tudják, mert Samu annyit nem volt óvodában stb stb... Wáááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Pedig bevallom, már marha kíváncsi lennék, mit csinálnak egész nap, mert azt a jó magyar ovi fílinget nagyon hiányolom...