és talán pont ezért (is) a legnehezebb. A szomszéd agya, a szokásos
koreográfia szerint, elkezdett begyulladni, tegnap már azt hittem,
szétverik a padlót a fiam ágya alatt. Ugye ez a tehén óvodát nyitott itt
nekem, vagy 6-7 gyerek őrjöngött 15 nm-en, nem kívánom azt az élményt
senkinek. Bömbölt a technozene, nem tudtam megkérdezni a gyerektől, mit
rajzoljunk, mert nem hallottam a saját gondoltaimat sem, aztán szegény
Samunak megint egy óra alvás lett kimérve, se több, se kevesebb.
Délután átvettük a kulcsot, tehát kapukulcsunk már van :D az elég, a
bejárati ajtó kulcsa az ajtóban, még valaki majd jön majd valamikor és
majd valamit csinál, egyszer :D kaputelefon nincs még, majd szombaton,
de nem is várok senkit, meg postaláda sincs (van, csak nem a falon),
arra is várni kell. Mondta a néni, hogy októberben mondta a Maestro,
hogy karácsonyra minden kész lesz, nem akartam megkérdezni, hogy melyik
karácsonyra? :D De a mi lakásunk nagyjából tényleg készen van, a
kaputelefon az, ami, meg majd lenn a földszintet fugázzák még, vagy mi,
de az olyan már csak, hogy ne tapossunk rá - evidens.
Tegnap elbontottuk a bútorokat, mármint egy részét, mert még az
íróasztalnál ülök, de nem baj, majd segít Samu, ezekben úgyis jó, nincs
már sok, egy franciaágy, egy pelenkázó, két ruhásszekrény, a
gyerekszobaszekrények (2 db), egy TV szekrény (komolytalan), egy
tálalókomód... ja, meg a fürdőszobai Molger. Szóval ezek már
gyerekjátékok, azt tekintve, hogy tegnap a két Billy-vel a nappaliban
mit szenvedtünk, mire lepattintottuk a hátulját, a 40-esnél már majdnem
sírtam :D
Kicsit elszomorított, hogy nincs transzporter péntekre, csak
szombatra (remélem, van még), azt mondja nekem tegnap Bandesz, hogy
szombatra nem veszi ki, mert az 7€ (húúúúú), és nem biztos, hogy lesz
segítsége. Mondom, kiscsillag, és az ágyunkat, meg a 2m magas
szekrényeket hogyan akarod áthozni? Hát az öööööö, izé, szóval... szóval
ma elmegy és bérel szombatra egy transzportert, de a kolléganő amúgy is
nagyon ajánlgatta a segítséget, csak ráérnek egy órára, de szerintem
annyi sem kell, csak bedobni a hűtőt, átvágni a hegyen, kidobni a hűtőt,
Michael meg Bandesz kb fél óra alatt megoldják.
Öröm az ürömben, hogy ma 3kor keltünk, Samu megijedt, mert nem
világított az éjjeli fény, sikítva kelt (szegénynek mi mehet végbe a
lelkébe), alig tudtam megnyugtatni, fény ide vagy oda, nem is aludt
vissza, úgyhogy mindhárman (naná, hogy az apja is felébredt) számoltuk
1/2 5ig a pókokat a mennyezeten... Én aztán kimentem reggelizni, 5kor
visszafeküdtem, 6ra elaludtam, 1/2 7kor megint sikítva ébredt Samu,
úgyhogy inkább feladtam és felkeltem. Az új lakásba sok anyuka együttes
tanácsának hatására kezdettől egy szobában lakik majd a két gyerek,
aggódom kicsit Samu alvászavara miatt, de akárhogy is osztok, szorzok,
biztosan jót fog tenni a kis bóci lelkének, hogy nem egyedül van a
szobában. Lehet, hogy helyre is jönne szegényke (csak azt tudnám, mitől
fél...)
Tegnap este azt hittem, megzabálom, Hédi már hálózsákban, Samu
fürdik épp, bevittem a kisasszonyt, mondom Samunak, hogy adjon egy jóéjt
puszit a húgának és megyünk aludni. Odaúszik, mint egy minicápa, lenyom
egy nagy cuppanósat Hédinek, aztán ment a dolgára :D Imádom őket,
bevallom, kb 7 hónapja még el sem tudtam volna képzelni, hogy ezt a nagy
szeretetet kettejük között valaha megérem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése