És indulunk vissza Németországba. Előre gyomoridegem van a nagy meleg
miatt... Nem magam miatt aggódok, csak attól félek, hogy Samu nehezen
viseli majd. Bár a meteorológia hűvössel kecsegtet Linztől, addig
valahogy el kellene érni még a nagy kánikula előtt. Majd fagyasztok le
neki vizet, vagy gyümölcslevet, hátha azt szívesebben inná. Utána már
nem lesz gond, kinn a jó hűvösben biztosan ő is jobban fogja érezni
magát.
Amikor jöttünk, Linztől ordított, 6, azaz hat kerek órát, azt
hittem, megőszülök. Se enni, se inni nem volt hajlandó, annyira
prücsögött, hogy párszor azt hittem, megfullad. Szörnyű volt, nagyon
félek, hogy megint ez lesz. Augusztusban már repülővel megyünk, ha esik,
ha fúj. Ha nincs repülő, nem jövünk. Én 50 fokban biztosan nem húzom
végig szegény gyereket még egyszer 3 országon...
Jó lesz végre a férjemet is újra látni, másfél hónapja lassan, hogy
elbúcsúztunk, és 3 hete, hogy nem hallottam a hangját. Sajnos itthon
felejtette a töltőjét a magyar telefojának, így nem tudunk beszélni,
mivel ennyi idő az a teló álltában lemerült (ki volt kapcsolva és
mégis). Szóval jó lesz újra együtt lenni.
Kíváncsi leszek, milyen lesz az út, mennyire lehet elviselni, meddig
tart majd, stb. Ha hazaértünk, és lesz alkalmam, jelentkezem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése