Énekelte anno MC Hawer, és nekem minduntalan eszembe villan ez a kedves nóta, ahányszor kinézek az ablakunkon. Kaptam/vettem ugyanis egy bicajt, ami történetesen piros (bordó).
3 sebessége van, nem egy Mountain Bike, de megy. Városi bicikli tipikusan, az a bevásárlós, rohangálós, de ha azt nézem, hogy 20 perc helyett 7 perc hegynek föl is az út, hazafelé pedig csak 5, az nem mindegy. Persze a városban ugyanúgy gyalogos vagyok, az autósok nem nagyon tolerálják a biciklist, a járda a gyalogosé, felfestett bicikliút nincs, én meg jól nevelt paraszt vagyok, így leszállok és tolom a cangát, de még így is fél óra az, ami máskor másfél volt. Nem mindegy.
Lámpa, csomagtartó szériatartozék, sőt, az első kosár levehető, hordozható, imádom :) Tehát most már mobil lettem én, csak épp nem csörgök. :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kikapcsolódás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kikapcsolódás. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. április 16., csütörtök
2014. október 14., kedd
Egy vidám hétvége emlékére
Csak keveset veszekedtünk, ez már önmagában vidám. Bandesz lerobbant szombatra teljesen, én viszont betegeskedésre fordítható idő hiányában meggyógyultam péntek délutánra. Ettől még jórészt egyedül vittem a boltot, bár szegény nagy betegem így is rengeteget segített, de azért igyekeztem kikímélni, levest főztem neki, ápoltam stb. De 4 gyerek az betegen is 4 gyerek...
Szombat délután bementünk Mergentheimbe. Muszáj volt, mert Samu cipőjének nem volt már orra, és Hédinek is igen nyomta a körmeit a kiscipő. A MyShoes - szégyen szemre - ki volt fosztva. Vagy csak rosszkor mentünk. Abból a szempontból nem, hogy a tavaszi/nyári kollekciót árusították ki, nekünk pont az kellett, mert idén megfogadtam, hótaposót csak az első hó után fogok venni. Viszont mivel kiárusítás volt, így - persze - nem lehetett kapni méretet semmiből. A Hédi féle cipőkből volt 18-19 vagy 23-25 (nagy nehezen azért találtam egy 20-asat, nem az igazi, de legalább nem löki le a lábujjkörmeit :S ), ami a Samura valókból tetszett volna, abból pedig 28 alatt SEMMI nem volt. Végül kényszermegoldás gyanánt vettünk neki egy adidast, nem szép, de legalább magasított a bokája, hogy az ne fázzon neki. Valamit valamiért. Neki sem tetszik annyira, de azért viselte. Szerencsére a fiamat nem zavarja, hogy a lyukas a cipője, ha egyszer megszokta, körömszakadtáig ragaszkodik hozzá.
A fiúk persze nagyon rendesek voltak. Üvöltöttek kb 2 órán keresztül, de nem volt mit tenni, nekem muszáj volt bemennem az EDEKAba. A hűtőnkben ugyanis csak néhány molypille aludta 1000 éves álmát, és kenyerünk sem volt. (A falu átka...) De végül is túléltük a kiruccanást pár apró idegösszeomlással, és Hédiből kiindulva a dolog napról napra jobb lesz majd.
Vasárnap szülinapoltunk. Ennek örömére Bandesz felébresztett éjfél után 2 perccel és odaadta az ajándékom. Nagyon örültem neki, egy spéci varródobozt kaptam, régi álmom volt már, de bevallom, részemről várhatott volna a dolog reggelig, tekintve, hogy az ikrek a takonytól 2-kor keltek (ma már 5ig aludtak!!!!), de mindegy. Szép hét volt amúgy, minden nap kaptam valamit :) Mivel nekem az ajándék a szeretetnyelvem, vasárnapra már nagyon szeretettnek éreztem magam :D
Hétfőn egy baglyos képeslapot kaptam, kedden 2 csík Ferrero Küsschent, szerdán most hirtelen nem tudom, mit kaptam, csütörtökön baglyos akasztóst, pénteken illatgyertyát potpurival, szombaton baglyos dekorszalvétát, vasárnap pedig a varródobozt :) Szóval klassz volt nagyon :)
Meglett az orrcsepp is, kiderült, hogy mégsem a Vologok* javítottak vele a Pángalaktikus Gégepukkasztó* állagán, bár Niki barátnőm elméletéből kiindulva szegény orrcseppet ettől csak egy hajszál választotta el, ugyanis...
Történt, hogy ha már szülinap, rendeztem egy szülinapi porszívózást. Fura volt már korábban, hogy nehezen szív a porszívó, és az 5. perc után rettenetes hangja lett. Azt hittem, a sok haj okozza, ami a szűrőre tekeredett, így hát lecsatoltam a tartályt, és látom ám, hogy a berakodott por alól egy kék foltocska kacsingat rám. Felkeltette az érdeklődésemet a dolog, megpiszkáltam, érzetre a sok portól olyan volt, mintha legalább Tutanhamon sírját találtam volna meg, és láss csodát, a kis kékből egy hosszú kék lett, majd további nyaggatás hatására előkeveredett valami rózsaszín is. Az orrcsepp. Hogy került oda? Agyas Samuka és Eszes Hédike teledobálták a csövet. Mert ez ám nem a vége még, komoly közelharc árán, amit a fizika - sokak szerint kőbe vésett - törvényei ellen vívtam, melyek kimondják, hogy egy merev félkörbe egy merev egyenest nem lehet illeszteni (ilyen hülyeséget! :D ), kiszabadítottam a flasit és porszívóztam volna tovább. Volna. Éktelen sivítás hasított a kellemes, lagymatag vasárnap délelőttbe, de mivel a szívóerő jelentősen feljavult, ezt már végképp a hajnak tudtam be. Bejön az én drága fizikusom, és az első kérdése:
- Mi ez a zaj?
- Hát mi lenne, a porszívó!
- Ez normális, hogy ilyen hangja van?
Itt már csak sóhajtottam, azt hiszem, ez a mondata többet mondott minden szónál (Bandesz nem porszívó kompatibilis). Mondtam, hogy a hajam okozza biztosan. Csak nézi, nézi a tartályt:
- Te Tündérke, ez fordítva van összerakva!
Elborult az arcom:
- Már hogy a fészkesbe lenne fordítva összerakva? Teljesen hülyebiztos, annyira csak nem vagyok tán idióta, hogy nem tudom megcsinálni....
Azért levette a tartály. Ahová korábban az orrcsepp ékelődött be, onnan most egy használt papírzsepi vigyorgott ránk.
Szumma szummárum: jó, hogy nem égett le a porszívó...
Már csak egy dolog van hátra: úrrá lenni a motiválatlanságomon :( azt hiszem, ha van tavaszi fáradtság, akkor létezik az őszi motiválatlanság is...
Szombat délután bementünk Mergentheimbe. Muszáj volt, mert Samu cipőjének nem volt már orra, és Hédinek is igen nyomta a körmeit a kiscipő. A MyShoes - szégyen szemre - ki volt fosztva. Vagy csak rosszkor mentünk. Abból a szempontból nem, hogy a tavaszi/nyári kollekciót árusították ki, nekünk pont az kellett, mert idén megfogadtam, hótaposót csak az első hó után fogok venni. Viszont mivel kiárusítás volt, így - persze - nem lehetett kapni méretet semmiből. A Hédi féle cipőkből volt 18-19 vagy 23-25 (nagy nehezen azért találtam egy 20-asat, nem az igazi, de legalább nem löki le a lábujjkörmeit :S ), ami a Samura valókból tetszett volna, abból pedig 28 alatt SEMMI nem volt. Végül kényszermegoldás gyanánt vettünk neki egy adidast, nem szép, de legalább magasított a bokája, hogy az ne fázzon neki. Valamit valamiért. Neki sem tetszik annyira, de azért viselte. Szerencsére a fiamat nem zavarja, hogy a lyukas a cipője, ha egyszer megszokta, körömszakadtáig ragaszkodik hozzá.
A fiúk persze nagyon rendesek voltak. Üvöltöttek kb 2 órán keresztül, de nem volt mit tenni, nekem muszáj volt bemennem az EDEKAba. A hűtőnkben ugyanis csak néhány molypille aludta 1000 éves álmát, és kenyerünk sem volt. (A falu átka...) De végül is túléltük a kiruccanást pár apró idegösszeomlással, és Hédiből kiindulva a dolog napról napra jobb lesz majd.
Vasárnap szülinapoltunk. Ennek örömére Bandesz felébresztett éjfél után 2 perccel és odaadta az ajándékom. Nagyon örültem neki, egy spéci varródobozt kaptam, régi álmom volt már, de bevallom, részemről várhatott volna a dolog reggelig, tekintve, hogy az ikrek a takonytól 2-kor keltek (ma már 5ig aludtak!!!!), de mindegy. Szép hét volt amúgy, minden nap kaptam valamit :) Mivel nekem az ajándék a szeretetnyelvem, vasárnapra már nagyon szeretettnek éreztem magam :D
Hétfőn egy baglyos képeslapot kaptam, kedden 2 csík Ferrero Küsschent, szerdán most hirtelen nem tudom, mit kaptam, csütörtökön baglyos akasztóst, pénteken illatgyertyát potpurival, szombaton baglyos dekorszalvétát, vasárnap pedig a varródobozt :) Szóval klassz volt nagyon :)
Meglett az orrcsepp is, kiderült, hogy mégsem a Vologok* javítottak vele a Pángalaktikus Gégepukkasztó* állagán, bár Niki barátnőm elméletéből kiindulva szegény orrcseppet ettől csak egy hajszál választotta el, ugyanis...
Történt, hogy ha már szülinap, rendeztem egy szülinapi porszívózást. Fura volt már korábban, hogy nehezen szív a porszívó, és az 5. perc után rettenetes hangja lett. Azt hittem, a sok haj okozza, ami a szűrőre tekeredett, így hát lecsatoltam a tartályt, és látom ám, hogy a berakodott por alól egy kék foltocska kacsingat rám. Felkeltette az érdeklődésemet a dolog, megpiszkáltam, érzetre a sok portól olyan volt, mintha legalább Tutanhamon sírját találtam volna meg, és láss csodát, a kis kékből egy hosszú kék lett, majd további nyaggatás hatására előkeveredett valami rózsaszín is. Az orrcsepp. Hogy került oda? Agyas Samuka és Eszes Hédike teledobálták a csövet. Mert ez ám nem a vége még, komoly közelharc árán, amit a fizika - sokak szerint kőbe vésett - törvényei ellen vívtam, melyek kimondják, hogy egy merev félkörbe egy merev egyenest nem lehet illeszteni (ilyen hülyeséget! :D ), kiszabadítottam a flasit és porszívóztam volna tovább. Volna. Éktelen sivítás hasított a kellemes, lagymatag vasárnap délelőttbe, de mivel a szívóerő jelentősen feljavult, ezt már végképp a hajnak tudtam be. Bejön az én drága fizikusom, és az első kérdése:
- Mi ez a zaj?
- Hát mi lenne, a porszívó!
- Ez normális, hogy ilyen hangja van?
Itt már csak sóhajtottam, azt hiszem, ez a mondata többet mondott minden szónál (Bandesz nem porszívó kompatibilis). Mondtam, hogy a hajam okozza biztosan. Csak nézi, nézi a tartályt:
- Te Tündérke, ez fordítva van összerakva!
Elborult az arcom:
- Már hogy a fészkesbe lenne fordítva összerakva? Teljesen hülyebiztos, annyira csak nem vagyok tán idióta, hogy nem tudom megcsinálni....
Azért levette a tartály. Ahová korábban az orrcsepp ékelődött be, onnan most egy használt papírzsepi vigyorgott ránk.
Szumma szummárum: jó, hogy nem égett le a porszívó...
Már csak egy dolog van hátra: úrrá lenni a motiválatlanságomon :( azt hiszem, ha van tavaszi fáradtság, akkor létezik az őszi motiválatlanság is...
2012. augusztus 13., hétfő
Freibad, Wildpark
Strandra mostanság minden vasárnap megyünk, ha süt a nap, már a csak a
törpe miatt is, nagyon szereti :) Meg hát, jól el is fárad utána,
nyugodtabban alszik :) Na meg, visszaemlékezve a gyerekkoromra, van
annál jobb, mint amikor az ember egy kiadós strand után befekszik az
ágyba és élvezi, ahogy ringatják a hullámok? (Szerintem már mindenkinek
volt része ebben az érzéki csalódásban, aki járt valaha is strandon,
vagy csak víz közelben). A gyerekektől fél ugyan Samu, de attól még
nagyon jól érzi magát állandóan :) Ami kicsit ledöbbentett, hogy a
gyerekekre nem adnak úszópelust, eddig még csak a sajátomon láttam, így
többször előfordult már, hogy fekália darabkák úszkáltak a vízben :SSS
Pffejjjj.... :SSSS
Na meg, voltunk vadasparkban szombaton :))) Fúúúúúú, na az eszméletlen jó volt :))) Lementünk Heidenheimbe, ott van egy nagy elkerített terület, igazából kórházi levegőző, nordic walking pálya, vadaspark :D Megnéztük az őzeket, szarvasokat, baglyokat, sasokat :) A kőszáli rezidenciánál meg a zergéknél még Samu is működött, utána elkezdett recsegni, ezen az etetés sem segített. Gondolom, kifáradt a sok látnivalóban. Láttunk még vaddisznót, még az elején, az is tetszett neki, nagyon érdeklődött :) Aztán visszafelé már csak mi, az apjával láttuk a szarvasokat, sajnos a Rothirsche részen csak a teheneket, viszont a Sikahirsche pont egy fa tövében hűsölt, így simán láthattuk :))) Aztán volt két bohócmókus, egy fekete meg egy vörös :D A vörös nagy pózer volt, jó sok kép készült róla :DDD Na, aztán még találtunk valami vízikecskét is, azok is azt hitték szerencsétlenek, hogy kajaosztás, de nem :D Egy szó, mint 100, marha jó volt :))) Tervben van, hogy jövő tavasszal vagy nyáron elmegyünk a mergentheimibe is, bár az fizetős, de akkor már Samu is talán érdeklődőbb lesz, vagy nem is tudom... :)
Na meg, voltunk vadasparkban szombaton :))) Fúúúúúú, na az eszméletlen jó volt :))) Lementünk Heidenheimbe, ott van egy nagy elkerített terület, igazából kórházi levegőző, nordic walking pálya, vadaspark :D Megnéztük az őzeket, szarvasokat, baglyokat, sasokat :) A kőszáli rezidenciánál meg a zergéknél még Samu is működött, utána elkezdett recsegni, ezen az etetés sem segített. Gondolom, kifáradt a sok látnivalóban. Láttunk még vaddisznót, még az elején, az is tetszett neki, nagyon érdeklődött :) Aztán visszafelé már csak mi, az apjával láttuk a szarvasokat, sajnos a Rothirsche részen csak a teheneket, viszont a Sikahirsche pont egy fa tövében hűsölt, így simán láthattuk :))) Aztán volt két bohócmókus, egy fekete meg egy vörös :D A vörös nagy pózer volt, jó sok kép készült róla :DDD Na, aztán még találtunk valami vízikecskét is, azok is azt hitték szerencsétlenek, hogy kajaosztás, de nem :D Egy szó, mint 100, marha jó volt :))) Tervben van, hogy jövő tavasszal vagy nyáron elmegyünk a mergentheimibe is, bár az fizetős, de akkor már Samu is talán érdeklődőbb lesz, vagy nem is tudom... :)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)