Csak keveset veszekedtünk, ez már önmagában vidám. Bandesz lerobbant szombatra teljesen, én viszont betegeskedésre fordítható idő hiányában meggyógyultam péntek délutánra. Ettől még jórészt egyedül vittem a boltot, bár szegény nagy betegem így is rengeteget segített, de azért igyekeztem kikímélni, levest főztem neki, ápoltam stb. De 4 gyerek az betegen is 4 gyerek...
Szombat délután bementünk Mergentheimbe. Muszáj volt, mert Samu cipőjének nem volt már orra, és Hédinek is igen nyomta a körmeit a kiscipő. A MyShoes - szégyen szemre - ki volt fosztva. Vagy csak rosszkor mentünk. Abból a szempontból nem, hogy a tavaszi/nyári kollekciót árusították ki, nekünk pont az kellett, mert idén megfogadtam, hótaposót csak az első hó után fogok venni. Viszont mivel kiárusítás volt, így - persze - nem lehetett kapni méretet semmiből. A Hédi féle cipőkből volt 18-19 vagy 23-25 (nagy nehezen azért találtam egy 20-asat, nem az igazi, de legalább nem löki le a lábujjkörmeit :S ), ami a Samura valókból tetszett volna, abból pedig 28 alatt SEMMI nem volt. Végül kényszermegoldás gyanánt vettünk neki egy adidast, nem szép, de legalább magasított a bokája, hogy az ne fázzon neki. Valamit valamiért. Neki sem tetszik annyira, de azért viselte. Szerencsére a fiamat nem zavarja, hogy a lyukas a cipője, ha egyszer megszokta, körömszakadtáig ragaszkodik hozzá.
A fiúk persze nagyon rendesek voltak. Üvöltöttek kb 2 órán keresztül, de nem volt mit tenni, nekem muszáj volt bemennem az EDEKAba. A hűtőnkben ugyanis csak néhány molypille aludta 1000 éves álmát, és kenyerünk sem volt. (A falu átka...) De végül is túléltük a kiruccanást pár apró idegösszeomlással, és Hédiből kiindulva a dolog napról napra jobb lesz majd.
Vasárnap szülinapoltunk. Ennek örömére Bandesz felébresztett éjfél után 2 perccel és odaadta az ajándékom. Nagyon örültem neki, egy spéci varródobozt kaptam, régi álmom volt már, de bevallom, részemről várhatott volna a dolog reggelig, tekintve, hogy az ikrek a takonytól 2-kor keltek (ma már 5ig aludtak!!!!), de mindegy. Szép hét volt amúgy, minden nap kaptam valamit :) Mivel nekem az ajándék a szeretetnyelvem, vasárnapra már nagyon szeretettnek éreztem magam :D
Hétfőn egy baglyos képeslapot kaptam, kedden 2 csík Ferrero Küsschent, szerdán most hirtelen nem tudom, mit kaptam, csütörtökön baglyos akasztóst, pénteken illatgyertyát potpurival, szombaton baglyos dekorszalvétát, vasárnap pedig a varródobozt :) Szóval klassz volt nagyon :)
Meglett az orrcsepp is, kiderült, hogy mégsem a Vologok* javítottak vele a Pángalaktikus Gégepukkasztó* állagán, bár Niki barátnőm elméletéből kiindulva szegény orrcseppet ettől csak egy hajszál választotta el, ugyanis...
Történt, hogy ha már szülinap, rendeztem egy szülinapi porszívózást. Fura volt már korábban, hogy nehezen szív a porszívó, és az 5. perc után rettenetes hangja lett. Azt hittem, a sok haj okozza, ami a szűrőre tekeredett, így hát lecsatoltam a tartályt, és látom ám, hogy a berakodott por alól egy kék foltocska kacsingat rám. Felkeltette az érdeklődésemet a dolog, megpiszkáltam, érzetre a sok portól olyan volt, mintha legalább Tutanhamon sírját találtam volna meg, és láss csodát, a kis kékből egy hosszú kék lett, majd további nyaggatás hatására előkeveredett valami rózsaszín is. Az orrcsepp. Hogy került oda? Agyas Samuka és Eszes Hédike teledobálták a csövet. Mert ez ám nem a vége még, komoly közelharc árán, amit a fizika - sokak szerint kőbe vésett - törvényei ellen vívtam, melyek kimondják, hogy egy merev félkörbe egy merev egyenest nem lehet illeszteni (ilyen hülyeséget! :D ), kiszabadítottam a flasit és porszívóztam volna tovább. Volna. Éktelen sivítás hasított a kellemes, lagymatag vasárnap délelőttbe, de mivel a szívóerő jelentősen feljavult, ezt már végképp a hajnak tudtam be. Bejön az én drága fizikusom, és az első kérdése:
- Mi ez a zaj?
- Hát mi lenne, a porszívó!
- Ez normális, hogy ilyen hangja van?
Itt már csak sóhajtottam, azt hiszem, ez a mondata többet mondott minden szónál (Bandesz nem porszívó kompatibilis). Mondtam, hogy a hajam okozza biztosan. Csak nézi, nézi a tartályt:
- Te Tündérke, ez fordítva van összerakva!
Elborult az arcom:
- Már hogy a fészkesbe lenne fordítva összerakva? Teljesen hülyebiztos, annyira csak nem vagyok tán idióta, hogy nem tudom megcsinálni....
Azért levette a tartály. Ahová korábban az orrcsepp ékelődött be, onnan most egy használt papírzsepi vigyorgott ránk.
Szumma szummárum: jó, hogy nem égett le a porszívó...
Már csak egy dolog van hátra: úrrá lenni a motiválatlanságomon :( azt hiszem, ha van tavaszi fáradtság, akkor létezik az őszi motiválatlanság is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése