Szombaton ugye IKEÁztunk. Hédit jó eséllyel alul öltöztettem, mindenesetre hétfőn térdig érő "jégcsappal" ébredt... Wááááááá, wunderbar. Orrszívás, cseppentés, öröm, hogy más nem szörcsög. Kedden már Samu is szörcsögött, éjjel sírt, fogta a homlokát és hajtogatta, hogy bibis. Persze, mert szegénynek telerakodott. Orrcsepp persze elment kirándulni, hanyag-anyu kinn felejtette a kanapén és nincs az a Fishes-Price, ami felérne egy flasi orrcseppel. Szerda reggelre Beni is rákezdett, Dani köhögött, nekem fájt a fejem, de az orrom még nem volt vészes. Orrcseppet persze elnyelte a nagy univerzális szippantó, mert azóta se lett meg, szerintem valamelyik csillagközi bolygón locsolják vele a talajt, vagy nem is tudom. De kibántam Murphyvel, mert amint "letörtem a jégcsap hegyét" Hédi orráról, bölcsen billentyűzetet és egeret ragadtam, hogy után rendeljek. Szerintem az Otrivin cég belőlünk él, de nem nagyon érdekel, a cucc működik, a lengyel csodával* pedig csak magamat mérgezem, a gyerekeket nem (és itt nem is kapható). Szóval szerdán, pontban 2kor, amikor már minden reményt feladva felhívtam Bandeszt, hogy kikönyörögjem nála a tiszteletkört a patikába, hallom, hogy csapódik egy kocsiajtó. Versenysprintert meghazudtoló tempóval robogtam az ablakhoz és láss csodát! A szívemnek akkor pont legkedvesebb ember csapkodta a kocsiajtót: a Hermes futár.** Megdöntve saját előbbi világrekordomat futottam a kapucsengőhöz, és megelőzve a sofőrt, már nyitottam is az ajtót. Úgy volt, ahogy sejtettem: az orrcseppek jöttek meg.
A délután ezt követően pazar hangulatban telt, csepegtetés, orrszívás, etetés, pelenkázás, csepegtetés, orrszívás, etetés, pelenkázás.... stb. Véget nem érő rítus vette ezzel kezdetét, aminek az lett a boldog végkifejlete, hogy mára többé kevésbé funkcionál a család :)
Na és akkor a bili. Samu kapott új bilit. Lassan nagykert nyithatok, de eddig sajna semmi nem működött. Próbáltam én mindent, épp csak a nemzeti himnuszt nem kapcsoltam be ***. Szóval utolsó próba gyanánt vettem egy kormányos bilit. Igen, kormányosat. Még duda is van rajta. Ilyen, ni:
Kísz autosz kakilunk!
... és bele is ment, aminek kellett! :) Kis lépés ez sokaknak, de nagy lépés nekünk! Már kezdtem feladni, úgy voltam, hogy majd az oviban, de mégsem! (Talán...). Persze ma már pelusba sikerült, meg a tegnap délutáni is (én voltam balf***, a gyerek szólt, én inkább lefektettem :( ), de jó útnak érzem, tekintve, hogy korábban ráülni sem volt hajlandó.
Vasárnap szülinap. Az enyém. A 20. . Hogy hanyadik 20., azt inkább hagyjuk :D Élménybeszámolóval hétfőn jelentkezem :)
*Novorin orrcsepp, gyerekkorunk nosztalgiája, ki ne emlékezne rá...
** Nem, nem csalom a férjemet, de ha valaki volt már összezárva taknyosan 4 még taknyosabb pici gyerekkel, talán megérti, miért vártam ezt a jó embert olyan epekedve orrcseppestől mindenestől :D
*** Nem hinném, hogy sokat ártott volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése