2015. január 8., csütörtök

2014 -> 2015

Hát, elmúlt. 2014 mindenképp. Az ÉvIránytű arra késztetett, hogy kicsit átgondoljam az elmúlt évet, illetve egy kicsit előre tekintsek az ideire. Lássuk csak..

Legnagyobb sikerem:

Egyértelműen a fiúk születése (lassan leírom már azt is, még a diplomaosztó előtt). Az, hogy két babát meg tudtam szülni egyszerre, hüvelyi úton, fájdalom nélkül, úgy, hogy aztán egy öltést sem kellett rajtam ejteni! Ez igazi sikerélménnyel tölt el :)

Legnagyobb kudarcom:

A félbehagyottat is félbehagytam. Hiába kezdtem bele bármibe, egyszerűen semmit nem tudtam befejezni. Tényleg, semmit. Minden próbálkozásom, ami arra irányult, hogy na majd most, hamvába holt. Elég nagy kudarc élmény, meg kell vallani.

Legnagyobb örömöm:

Talán amikor Hédi először aludt 8-ig. Vagy nem is, amikor Samu beszélni kezdett! Vagy inkább amikor Hédi elindult! Vagy amikor Beni először nevetett! Van pár dobogó jelölt, nehéz lenne választani...

Legnagyobb bánatom:

Hogy megint kiköltöztünk falura. Ez volt az év legszerencsétlenebb momentuma. Az emberek rosszindulatúak és ostobák, a buszok nem nagyon járnak erre, vonat nincs, bolt nincs, posta nincs, patika nincs... UTÁLOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Legpozitívabb élményem:

Pfffffffffff... hát, ezért jó mélyre kell nyúlnom az emlékeimbe.. talán a kórházi 3 nap, mindenki nagyon kedves és barátságos volt (egy nővért kivéve), de talán csak az ikrek miatt. Nem nagyon tudok pozitív dolgokat felsorolni, vagy csak túl negatív napom van...

Legrosszabb élményem:

Amikor összetört a Suzuki. Azóta van gyomoridegem, ha Bandesz volán mögé ül, meg hát, a jó öreg szuzit is sajnálom..

Terveim 2015-re:

Nincs sok, hogy ne fulladjak megint kudarcba.

1) Életmódot váltok. Ehhez már be is szereztem a WW kezdőcsomagot (2 éve agyalok rajta, hogy megrendelem, ideje volt). Fogyni is jó lenne (ég a pofám, de 74 kiló vagyok), de az életmódváltás, az egészségesebb étkezés, több mozgás lenne a cél, mert a 4 gyerekhez sok energia kell, és be kellett látnom, a szemétből (zacskós kaják, gyorsfagyasztott félkész ételek) nehéz merítkezni

2) Megtanulok végre rendesen németül, illetve elkezdem végre a többi nyelvet is. Ha mindenki elmegy óvodába/iskolába, nekem meg érik a munkakeresés, szeretnék ezzel foglalkozni. Persze lehet, hogy nem sikerül, de ha csak sajnálom magam a kanapén ülve, hogy nekem úgysem lesz ilyen munkám, és én úgysem tudok tanulni, akkor úgy is lesz...

3) Minden nap, ha van 10-15 percem, előveszem valamelyik hangszerem és gyakorlok kicsit. A gitár biztosan nem fog elhangolódni a tokjában, de sosem fogok úgy játszani, mint apu, ha csak ott eszi a fene, a hegedű vonója sem megy tönkre, ha csak áll a tokban, de én sem fogok megtanulni hegedülni, és a furulya sem ázik fel, de sosem fogom tudni eljátszani a magyar népmeséket újra, ha nem veszem elő néha és nem gyakorolok. Könyvem van annyi, mint a szemét, hát hajrá. Távlati nagy álmom egy elektromos pianínó, ha a fiúk is elég nagyok lesznek már, terveztem beszerezni egyet. Ezer éve nem játszottam, borzasztóan hiányzik már...

4) Megtanulok újra vezetni. Ehhez még a gyávaság elnyomja a motiváltságot, de majd a nyáron... talán... addig is veszek egy biciklit, biztos, ami tuti.

Egyelőre ennyi, aztán még bővülhet a lista, bár az már szerintem kapacitáson felüli lenne. A szokásaim átalakítása (szintén terv), jobbá tétele szerintem most egy hosszú-hosszú időre úgyis leköti majd minden energiámat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése