Január és a pokol maga

Januárban behívtak szülőire. Az óvónő elmondta, hogy Samu súlyosan el van maradva, nem beszél, nem ért, nem tudnak mit kezdeni vele. Felvetette, hogy hívnak szakembert Laudából, a speciális iskolából, aki felmérné a fiamat. Belementem, üsse kavics.

Ki is jött a hölgy valahogy februárban, megnézte Samut, azt mondta, nincs nagy baja, szerinte egy logopéduson kívül sok másra nincs szüksége. De azért csináljunk egy non-verbális intelligencia tesztet, az a biztos. Mondtam, hogy én partner vagyok mindenben, ami meg is lepte rendesen, mivel elmondása szerint a német szülők ennyire azért nem partnerek az ilyen felmérésekben, mondván, az ő gyerekük nem hülye. Mondtam, hogy nekem is, Samunak is az az érdekünk, hogy fény derüljön rá, mi a baja.

Kijött a pszichológus, megcsinálta a tesztet. Elkeserítő lett az eredmény. A fiam nagyjából egy 2 éves szellemi szintjén áll, súlyosan fogyatékos. Azonnal átirányították speciális óvodába, ahogy szellemileg sérült gyerekekkel foglalkoznak, a hölgy, aki egy beszélgetéssel korábban még olyan kedves volt a "feltétlenül muszáj ezt?" kérdésemre enyhén szólva is elküldött a p*csába.

Kaptunk telefonszámokat, el kellett menni Würzburgba, az Uni-Klinikre egy komplett kivizsgálásra, ugyanis felmerült a gyanú, hogy a gyerek emellé még autista is, a logopédusét, biztos, ami tuti, és egy csomó speciális intézményét. Végül senkivel sem sikerült zöldágra vergődni, a mergentheimi nagyon elzárkózott mindentől, az unterbalbachi pedig olyan súlyosan beteg gyerekekkel foglalkozott, hogy egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy oda vigyem a gyereket.

Közben kaptunk időpontot nagy nehezen Würzburgba, elkezdtük a logópédiai kezelést (ami meglepően hamar hozott eredményt, habár a logopédus is az egoterápiát javasolta elsőre, mert az állítása szerint ő nem tud Samuval mit kezdeni, lehetetlen lekötni a figyelmét), illetve az óvónő is megsajnált is intézett Samunak integrációs szakpedagógust. Mondtam, hogy ne haragudjon, de esélyem nincs a gyereket ide-oda hordani, Unterbalbach meg... ezzel ő is egyet értett.

Közben lement az első kör Würzburgban, nem sok jóval kecsegtetett, autizmus, asperger kór és hasonlók szerepeltek a gyanúlistán, "de majd a pszichológus többet mond". Eléggé lelombozódtunk, mert ha papírunk lesz arról, hogy a gyereknek baja van, akkor menni kell, nincs mese.

Eljött a második kör is, ami meglepően jól alakult. A pszichológus újra csinálta a SOL-Rt (non-verbális iq teszt), aminek az eredménye mindenkit meglepett: a gyerek jó egy évvel a kora előtt jár. Azt mondta, aki a télen csinálta, valszeg türelmetlen volt. Nehéz lekötni a gyerek figyelmét, de ha sikerül, vág az esze, mint a borotva. Az EEG eredmény volt az izgalmunk középpontjába ezután, ugyanis enyhe ADHD gyanúja még fenn állt.

Vártunk, vártunk... július 13-án voltak Samuék Würzburgban, eljött az augusztus, eltelt a szeptember, levél sehol. Végül Bandesz telefonált rájuk, kiderült, hogy elfelejtették :/ Az EEG eredménye is negatív lett, így a diagnózis szerint a gyerek makk egészséges, a 2 nyelvűség okozza a nyelvi gondokat és az önkifejezési nehézségek a viselkedészavart. (Ami azóta, mivel logopédushoz jár, illetve az integrációs hölgy is jön heti 3x, jelentősen javult). Summa summárum, lehet, hogy még normál iskolába is járhat majd.

Elképesztő, elszörnyesztő és könnyfacsaró, hogy a mai világban mennyire könnyen alkotnak az emberek, szakemberek véleményt amúgy. Van jól megfelelt, meg kevésbé megfelelt, minden gyerek egy név a papíron, a sorsa egy pecsét a lap alján. Amit mi végigéltünk 10 hónap alatt, azt nem hogy szülőnek, élő embernek nem kívánom, és szerencsénk volt, ennek a történetnek hepiend lett a vége. Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha nem az lesz...

Ni talar om IKEA?

Hát, egyelőre én sem, de dolgozom az ügyön. Mivel megfogadtam, hogy idén végre megtanulok rendesen németül, így hát újra lefertőztem magam Duolingoval*, amit viszont azóta upgrade-eltek. Poénból kezdtem el a svéd tanfolyamot, és beszippantott. Rengeteg szavuk hasonlít az angolra, a nyelvtan viszont üdítően új. Érdekes pl, hogy a határozazlan névelőt kiteszik a szó elé (en kvinna - egy nő), míg a határozottat beépítik ( kvinnan - a nő). Nem ragoznak. Jeg äter, ni äter, hon/han äter, vi äter... - én eszek, te eszel, ő eszik, mi eszünk... No mindegy, szóval csodálatos nyelv, az biztos, és akkor arról nem is beszeltém, mekkora varázsa van, amikor kiderül egy-egy éteri karakterről, amit az ikea éttermében maximum találgattunk, hogyan mondjuk helyesen, majd inkább kértünk egy fasirtos krumplit, minden körítés nélkül, szóval mikor ezekről lehullik a lepel, az valami csodálatos. Még az elején tartok csak, eddig még csak a å, Å betű fedte fel kilétét, de ki a kicsit nem becsüli. Szóval ezt a nyelvet nem lehet nem szeretni... És hogy van időm minderre? Napi 10 perc mindig akad, az pedig pont 10 perccel több aktív idő, mint amit mély önsajnálattal is tölthetnék, hogy négy gyerek mellett semmire nincs időm, mert 10 perc semmire nem elég :)

*ez egy új vírus, ami nem a gépet, hanem az embereket támadja, bár az első lépés a gépre történő feltelepítés, ez tény. Sokan támadják, hogy gagyi, hibás, hülye mondatokat tartalmaz, de szerintem nem rossz. Aki a Goethe, Rigó utca vagy más neves nyelvvizsgára készül, az persze felejtse el, de aki szeretne használható nyelvtudást szerezni, essen neki bátran :-)