Tavasz :) És Glashütte :)

És akkor a képek :)

Sok minden lemaradt

Erre jutottam. Főleg képek. Azt még nem is tettem fel... Szóval most rakok fel pár képet arról, mikor kijöttünk. Aztán ha megtalálom a fényképezőgépet, teszek fel néhányat, ami tegnap készült :) Eszméletlenül hihetetlen amúgy, hogy pár nap múlva elmondhatjuk, fél éve itt élünk. Tudom, van, aki 10-20 éve kinn él, de úgy már talán valahogy nincs meg az újdonság varázsa. Csak ahogy tegnap sétáltunk Samuval, és láttam a letarolt kukorica töveket, akkor merengtem el, hogy akkor szántották fel ezt a földet, és vetették bele a kukoricát, amikor jöttünk. A kukorica kikelt, csövet bontott, beérett, learatták, és én mindezt végigélhettem, itt, Unterkochenben :) Sajnálom, hogy el kell innen mennünk :(

Ha megnyerte... :D

Miénk a mergentheimi lakás :))) El sem hiszem :))) Egy kupac gondunk megoldódott ezzel (és egy kupac keletkezett mellette), mert itt azért van konyha legalább :))) Kell venni hűtőt, lámpa búrákat, izzókat, WC ülőkét, egyelőre ennyi. A festés/tapétázás ráér tavasszal. Csak hát közben ugye kellene venni téligumi szettet, ki kellene valamiből fizetni a kauciót, az első lakbért... Nagyon össze kell húzni a nadrágszíjat. A másik: nagy szerencsém van, itt még él a kézimunka szeretete, a boltokat elárasztották a fonalak, meg a kötő-, horgolótűk, tegnap ki is szaladtunk a Lidlbe beszerző körútra :) Vettünk két készlet horgolótűt, igazán vastag fonalakat, kötőtűket :) Samu pulcsija is készülget, de csak módjával (hétvégén tudok jobban kötögetni), mert ugye németet is tanulni kell.

Lakásnézőben

Talán nem is meglepő, hogy a tegnapi nap megint nem azt hozta, amit vártam... :( Vártunk. Sok lakást megnéztünk, vagyis én személy szerint csak 4et, utána az alvó törpre felügyeltem, de mint kiderült, talán jobban is jártam...

Az első lakás nem volt olyan rossz. A legnagyobb baja az volt, hogy Edelfingenben volt. A másik nagy gondja, hogy nincs konyhája (és kérdés, hogy honnan pattintunk elő most 1000€-t rá, mert mondta a csaj, hogy azt nekünk kell fizetni, a cég nem állja.) A szomszédok törökök, a kendős fajtából, a szemük sem áll jól. Emellett első emelet és a földszint is magas, de lehet bérelni garázst, oda be tudom tenni a babakocsit is. Viszont közel a város, és nem olyan drága az albérleti díj.

A második lakás már Mergentheimban volt, elég csendes környéken, egy 3 lakásos társasház középső szintje. A falak rémes színűek, a szegőléc feltépkedve, a hűtő tönkre ment. De legalább volt konyha. Mosókonyha a pincében, oda lehet teregetni is, kert van. Az alsó szomszéd egy kétgyerekes család. Több szempontból is jó lenne, de ki kell újra festetni, mert tényleg borzalom, meg hát a mosókonyha... meg ugye, garázs nincs, és az alsó szomszéd is babakocsis... egyelőre kérdés, hová is tenném a kocsit. Viszont gyalog max. 15 perc lenne a belváros.

A harmadik lakás valahol Mucsaröcsöge és Karakószörcsög határán volt a puszta kellős közepén. Egy kis közért van, egy óvoda és ennyi. Se iskola, se semmi. Második emeleti tetőtéri lyuk, lőrésszerű ablakokkal. Sötét és gyanítom, télen hideg. A falak csupaszak, saját költségen nekünk kellene kitapétáztatni, konyha nincs. Egy garázs van, jóval a ház mellett, és ennyi. Város 25km.

A negyedik lakás már közelebb volt, valahol Bivalybasznád határában, természetesen a vasútállomás mellett közvetlenül. Babakocsit nem lehet bevinni, mert a lépcsőházban a szőnyeg!!! De legalább voltak dugaljak, kapcsolók, tapéta. Konyha nem volt. Első emeleti lakás, sok gyerekes szomszéddal. Edeka Mini a közelben, már az sem olyan rossz. Viszont a vonat csak Laudába megy... :S

A két utolsó lakás nagyon olcsó volt a néni felfogása szerint... Nézzük csak. A mucsai lakásnak 330 a hideg költsége + 100 a fűtés, ami a meleg költség (szó szerint), de a villanyt, vizet, szemetet, mindent nekünk kell fizetni. Ajjvé. Az indulásnak 3x330= közel 1000€ + még ennyi a lakhatóvá tétel (konnektorok, kapcsolók beszerelése, tapéta) + 1000€ a konyha... az nagyjából... mennyi is? 3000€. Zsebből, máris... (és akkor még a províziót nem fizettem ki, + kocsival kell bejárni, ami 2 hetente 1 tank benzin)

A másik "szuperolcsó" lakás 360-at kóstált, amit szorozva 3-mal szintén 1000€ körül van. Itt csak 1000€-s ráfordítás kell a konyhára, az még bele is férne, de ez is eszement messze van, és a garázs, ami létszükség, mert a babakocsit nem lehet bevinni, nagyon drága (130/hó). Szóval felejtős... Most lefoglaltuk az edelfindenit meg a mergentheimit, aztán majd meglátjuk, melyik jön össze...

Lauda-Königshofen?

Na, most már ez is felmerült. Mert ugyan Mergentheimban eszméletlenül sok albérlet van szerencsére, csak pont most pont egyet sem találnak. Ilyen a mi szerencsénk. Ez amúgy egy olyan város, ami két részből áll, csak hogy igazán jó legyen, Laudából és Königshofenből. Mindenesetre a Kaufda szerint ott is akad néhány bolt, Penny, ilyesmi, szóval mégsem kell lemennem a térképről, ha akarok valamit. Bár bevallom, jobban örültem volna, ha Mergentheimba költözünk, akkor nem 10km-et kellene a férjemnek minden nap utaznia. Na mindegy, hát így is jó, lakni kell valahol, ahogy mondani szokás... Jövő szerdán megyünk albérlet nézőbe, kíváncsi leszek. Utána ha minden igaz, lesz még egy hetünk itthon kettesben a törppel, aztán költözünk is :D

Már megint haza :D

Mondjuk most várom :) Jó lesz. Samu keresztelőjére megyünk, egy hétre, szerdától szerdáig. Úgy beszéltük apjukkal, hogy nagyon hajnalban indulunk oda is, vissza is. A visszával kapcsolatban vannak kétségeim. Az a baj a nyári utazással, hogy dög meleg van. Samu nehezen viseli, így én is. A múltkor egészen jó megoldás volt a végig, egész úton letekert ablak, hátha most is beválna, jobb ötletem nincs. Már egy csomó találkozó meg van beszélve, vasárnaptól meg anyuéknál leszünk :) Ami szomorú, hogy a páromat most csak úgy engedték el egy hétre, hogy szabira legközelebb csak a költözés után mehet. :( Így novemberig valószínűleg már nem jutunk haza (ez nekem a suli miatt is sz*r). Valahogy csak lesz, még a héten be kell mennem az iskolába is, érdeklődni az egyéni tanrendem felől, mert ha nem engedélyezik, le kell adnom az óráimat. Ha le tudom még...