Eltűntem

...megesik :D De hogy felvegyem a történet elejtett fonalát, menjünk sorba. Szóval ott hagytam abba, hogy bementünk Würzburgba...

Szép, napsütéses kora délután volt, a madarak csicseregtek, a hőmérséklet megbízható 25 fokon téblábolt. Kifejezetten ideális egy városnézésre. Ja igen, mert úgy eltévedtem, mint a huzat. Modern városi anyukaként, kezemben a GPS-szel forogtam a Juliuspromenádon, mint körhinta a búcsún, és valahogy úgy éreztem magam, mint Ripley-ék az Alien 2-ben: "-20m... -10m... Itt vannak! (semmi nem történik). Elözönlötték a szobát! (semmi nem történik) Mindenhol ott vannak, úristen! (és ebben a percben leszakad a tető és beözönlenek a szörnyek...)". Ott álltam a Juliuspromenad 7 szám alatt és mégsem láttam a fától az erdőt. Miért is nem? Mert elkövettem egy nagy hibát, miszerint azt feltételeztem, hogy Reproduktionszentrum vélhetően egy marha nagy épületben húzódik (ez még állt is), hatalmas névtáblával hirdetve magát. Na itt buktam be az elméletet, ugyanis egy sikátor kellős közepén találtam egy csapóajtóra kiragasztott fecnit, hogy Reprodiktionszentrum jobbra fel... Nem csoda tehát, hogy 5 percet késtem (a csoda az, hogy csak 5 percet késtem, ugyanis a történet úgy kezdődött, hogy megbeszéltük a drága urammal, Bandesszel, hogy 3kor elindul, de 1/2 4kor még elérhetetlen volt. Felhívtam a praxist, nagy nehezen összeszedték nekem, mire teljes csodálkozással a hangjában felteszi nekem a kérdést: "Miért, mennyi az idő?" Nem tomboltam, áááá...) Legnagyobb félelmemmel ellentétben azonban még fogadtak (a sikátorbeli csapóajtó után kezdett eloszlani minden ehhez kapcsolódó félelmem). Sőt, meglepő módon egész hamar sorra kerültem.

A vizsgálat egészen sokáig tartott, és valami fantasztikus volt. A doki A-tól Z-ig átnézte a fiúkat, agyeret hallgattunk, megnézte a nyaki ütőereiket, az összes sípcsontjukat is lemérte, a pitvar szélességeket, szívkamra térfogatot, az agyi csapokat, mindent. Láttam, hogyan pumpálja a kis négyütemű egyik kamrából a másikba a vért, tényleg, aki még sosem volt ilyenen, annak garantálhatom, életre szóló élmény. Az külön felejthetetlen volt, hogy Beni megfordult, így a szíve pont a köldökömhöz esett (ez azóta sem sokat változott), frenetikus volt, hogy a doki 20 percen keresztül masszírozta a UH fejjel azt a részt, miközben apró, finom homokszemcseszerű anyag vonta be a pocakomat (szerintem üvegszilánkot kevertek az UH zselébe), felemelő volt, tényleg :D De a lényeg, hogy minden rendben. Ami nekem fura volt, hogy 4D-n még 650 illetve 670g-nak mérte a srácokat a gép, itt meg, illetve előtte a nőgyógyászom is 810 és 870g-nak, miligrammra pontosan. Otthon 2/2 4D centrum (2 különböző persze) mérte a srácokat 1 nap eltéréssel 600 valamennyinek, itt 4 nap eltéréssel lettek pontosan ugyanúgy 800 ennyi-mennyik... na mindegy.

Szóval ennyi volt Würzburg, szerencsére teljesen feleslegese mentünk, bár azt megjegyzem, hogy a dokinőm gépén tegnap megint jelentkezett a dupla szívverés. Kíváncsi leszek, mit mondanak rá, ha megszülettek a gyerekek...