Érzem, hogy már túl vagyok azon a ponton, amikor mások egy babával (régen én is) azt mondják: de jó, hogy megszületett! Az éjszakák pocsékok, a gerincemet kb. 3 (+ a többi [magzatvíz, lepény stb] x4) kiló húzza, feküdni nem jó, állni nem tudok, ülni fáj, fulladok, kifáradok, a kicsik fogzanak, zombi vagyok... Szóval ez van a szülésen túl, amikor az ember lánya még csak a 30. hétben jár. (Ez valami olyasmi lehet, mint amikor valaki elérte a 40. hetet, aztán a 43. hetet, a 46.-at, az 50-et.) Aki ikreket várt valaha is, tudja, miről beszélek.
A 4. trimeszter másik oltári nagy átka a vizsgálatok feltornyosulása. Minden hétre van valami móka, most kórház, aztán diabosok, aztán nőgyógyász, majd megint kórház, megint diab... Nem, a diabétesz központ nem kötelező zubehör, azt csak úgy kaptam ajándékba, hogy ne unatkozzak, meg ha túl nyugodt lenne az életem... De erről majd egy kicsit később bővebben...
Sokadik hátránya a 4. trimeszternek, hogy az ember nem halogathatja tovább a teendőket. Vagyis megteheti (mi is ezt tesszük), csak félő, hogy kicsúszik az amúgy is szűkre szabott időből. Én még mindig rendelgetek, mert sok minden hiányzik, de hiába pl a szekrény is, se mosni, se pakolni nem tudok, mert lámpa még nincs, az pedig porol. A felfúrása mindenképp. Az ágyat is át kellene húzni, ugyan a fehér ágybetétet kimostam, de a lámpa miatt az is csupa por lesz, szóval ügyes ötlet volt, gratula magamnak.
Hát, ilyen az élet így, két gyerekkel benn és két gyerekkel kinn. A többiről majd kicsit később, összeszedetten egy másik bejegyzésben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése