Császár kontra természetes - avagy első kórházlátogatás

Hétfőn ezt is megejtettem. Vicces volt, 4-5 szülést végignéztem a CTG monitoron, illetve végighallgattam a műtő mellett :) Nem tudom, mi lehetett, de én is érzem, hogy valami van (front, vagy nem tudom, ez a hülye idő, passz), mert elég trágyán vagyok... Na mindegy. Szóval odaértem 10:45-re, felvettek nagy nehezen (nem működött a kártyám, a gép vagy a kártyám és a gép, nem tudom), aztán 11re fel is jutottam a szülőszobára. Egy nagyon paraszt kedves szülésznőt sikerült kifogni, aki mindennel ellátott, majd mikor közöltem, hogy pipilnék egyet, úgy otthagyott, mint St. Pali a bonyékokat. Na nem baj, szóval ezalatt végignéztem 2 szülést (amíg vártam vissza a nőt) meg bejött egy másik csaj a másik vajúdóba olyan fájásokkal, hogy nem adtam volna neki 20 percet a végéig (van egy nagy monitor minden vajúdóban, ami 6 ablakos, rajta van a 3 szülőszoba, a csaszielőkészítő, meg a két vajúdó). No visszatért a szülésznő, felvettem a kis hasszorítómat, kérdezi, hogy fekszenek a babák. Elmondtam neki, legutóbb hogy hagytam őket, felrakja a CTG-t és elmegy. Furcsálltam, hogy mind a két tappancs a jobbomon van, de nem mertem szólni, mert odamorgás lesz. 20 perc múlva jön a nő, hogy "De hát ez ugyanaz a baba!" Éreztem, ahogy a vízcsepp elindul a halántékomon, nem akartam beszólni, hogy mi a véreres lóf*sznak kérdezte, hol a gyerek, ha a végén Beninek a lábát hallgattuk? Na mindegy, meglett Dani is, így szerencsésen egy órát feküdtem a gépen 30 perc helyett, ajjvé.

Innen át a váróba, a doki épp műtött, aztán előkeveredett az orvos is, pont amikor nekiálltam volna frozenezni, és már mentünk is a vizsgálóba. Mondta, hogy ismerős vagyok neki, nemrég jártam náluk, nem? Mondom, egy éve szültem. "És már megint terhes?" Ejj, de tudtam, hogy ezt a kérdést nem lehetett kihagyni, na nem baj, mondtam neki, hogy nem így terveztük. Kérdezte, hogy hormonkezelés, lombik, más volt-e a dolog hátterében, elmondtam még egyszer, hogy nem, nem akartam több gyereket, ennyi. Aztán feltette a keresztkérdést: "No és, miért jött hozzánk ilyen korán?" Na mondom, azt hittem, legalább ő fogja ezt tudni.. Nem nagyon tudtam erre mit mondani, így feldobtam a cukor történetet,  meg azt, hogy Beni faros és gondolom, most kapok időpontot császárra, vagy megbeszéljük egyáltalán, hogy hogyan tovább. "Nem, nem, nem adok magának időpontot semmire. Beszélgessünk arról, maga mit szeretne!" Na, itt már kerekedtek a szemeim, hát mi a fene? Most mi ez, hogy nekem kell döntenem? Mondtam, hogy én mindenképp a császár mellett voksolnék. "Áááá-áááá, nem eszik azt olyan forrón. Miért akar császárt?" Mondom, mert sok komplikációtól megkímél és nem szeretnék faros gyereket szülni. Elmondta, hogy Dani csinálna Beninek annyi helyet, hogy fel sem tűnne, ha esetleg fenékkel jönne ki a gyerek, meg amúgy is, az ikrek mindig nagyon kicsik. Ráadásul Beninek lenne utána helye megfordulni. Amúgy meg arra sincs garancia, hogy két fejvégű gyerekből mindkettő fejvégű is marad, mert ha lesz hely, a második simán keresztbe fordulhat vagy visszaülhet (de ha jól értettem, úgy is simán kitapossák belőlem, nem gond)  Mondom, és ha a faros jön először? "Hát, gondoljon bele, hogy a kislánya egy éves múlt. Maga szerint mennyire okozna gondot egy faros gyerek? Mert szerintem semennyire, kifér az is, nem gond." Nem győzött meg. Mondta, hogy ha baj van, persze azonnal megcsászároznak, de így nem ajánlja. Mondtam neki, hogy a fiúk hatalmasak, a dokinő azt mondta, egykében sem látott még ekkorát, nem hogy ikerpárban. "Áááá, ezen ne aggódjon, vannak ikrek, akik jobban belehúznak, aztán a végére majd lelassul a növekedési iramuk, ne izguljon emiatt." Azért az UH végén megjegyezte, hogy csatlakozik a doktornőhöz, praktizál már egy ideje, de két ekkora gyereket egy anyaméhben még ő sem látott.

Szóval a döntés rám lett hárítva. Elvben. Aggódom, mert beszélgetve más ikres kismamákkal sokkal jobban aggaszt a sok komplikáció lehetőség, mint az, hogy nehezebben gyógyul a császáros seb. De mi van, ha annyira naturálisak, hogy nem csinálják meg a császárt, hiába kérem? Nagyon félek, mert elvben doki nincs a szülésnél, a szülésznők meg... nem bízom bennük. Hédit is majdnem eltették láb alól. Mindenesetre 17-én megyek vissza a nőgyógyászomhoz, 23-án a kórházba, csak összeokoskodok valamit addigra. Értem én, hogy praktikusabb a hüvelyi szülés, rövid távon mindenképp. De ha baj van? Ki garantálja nekem, hogy nem fog valamelyik gyerekem meghalni a szülés közben, vagy még rosszabb esetben beteg lenni? Kinek van arra szüksége, hogy egy egyébként egészséges babát tegyek egy életre tönkre csak azért, hogy 2 nappal a szülés után hazamehessek? Ááááá... de az is lehet, hogy döntenem sem kell és az élet rendezi, ki tudja. Kicsi babákat csak nem engednek megszülni, bár ahogy magamat ismerem, az én méhem atombiztos, ebből senki nem fog csak úgy előrobbanni, a 36. hét előtt semmiképp. De hogy aztán mit hoz akár a következő fél óra? Majd meglátjuk..