Beütött a kánikula*, szenved mindenki. A kicsik kb. nem alszanak, hiába a medence, nem pancsolnak, ha lehetőség van, ki sem mennek. Van persze légkondi, de ha a halottat szájon csókolom, nagyjából annak is többet ér a művelet, mint a lakásnak a készülék beüzemelése. Gondoltam naivan, hogy majd én okos beállítom a folyosóra és akkor ahogy azt lehűti, befolyik a hideg a gyerekszobába is, ha az összes ajtót becsukom, de nem... Mondjuk ezen sokat segít, hogy a ház fekvése miatt egész délben a kicsik ablakaira tűz a nap. Mi lesz itt júliusban, augusztusban? Hab a tortán, hogy szerdától írja a lehűlést (éljen), vasárnapra már 14 fokot ígér :S Még jó, hogy van egy bontatlan doboz magnerot, kelleni fog, úgy érzem.
Ma megyek az oviba megbeszélésre, nagyon kíváncsi vagyok, hogy tényleg olyan rendes-e az óvónéni, vagy megint csak a kezembe nyomnak majd egy papírt és dögöljek meg. Bár mondtam, hogy először informálódni szeretnék, hogyan is megy itt az ovi, mert olyan dolgokat hallottam, hogy hullik a hajam azóta is. Elvben reggel 8ra kellene vinnem a gyerekemet és délig ott hagyni, ami 4 óra, nélkülem, a legelső pillanattól. Ez szerintem akkor is nehéz, ha rendesen be lehet szoktatni a kicsiket, úgy meg pláne, hogy csak berakom a gyereket én meg eltűzök. Samu egy nagyon érzékeny gyerek, fenének sem hiányzik, hogy emiatt törjön össze, főleg, hogy csak szórakozásképp járna oviba, nem muszájból (nem dolgozom, itthon is maradhatna, de én is fontosnak tartom, hogy ismerje meg a korosztályát, meg hát a német is jobban ragadna). Persze alkati is a dolog, állítólag én is rühelltem oviba járni, de én erre nem emlékszem, csak arra, hogy szerettem. De én egy örök romantikus alkat vagyok, aki hajlamos majdnem mindennel kapcsolatban csak a szépre emlékezni :)
Hogy Hédi se maradjon ki, kijött még egy foga, és láss csodát, nem hogy egyre többet áll önállóan, kapaszkodás nélkül, de tegnap már stabilan járt a függönybe kapaszkodva (aminek én annyira nem örültem, de mea culpa). Kíváncsi leszek, mikor indul el, szerintem már nincs sok addig :)
* A kánikula szavunk a Canis culus nevű csillagképből ered, ami augusztusban tűnik fel az égen, pont akkor, amikor a legmelegebb van (volt). Csak érdekességképpen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése