Ikea túra

Szombaton kiruccantunk az IKEÁba. Nem azért, mert svédül tanulok, hanem mert új ágyat akarunk. Mivel azonban új ágy lenni nem 2 fillér, de csak lehet rendelni, így akarni előtte megnézni :D Hát, nagyon nem tudtunk nézelődni, mert a nép elözönlötte az objektumot, és sajnos púzni sem maradt helyünk. Tehát megnéztük, szép, nagy, nincs csomagolva, csak rendelhető. Mindent megtudtunk. Ami engem aggaszt, hogy a matracot nem tudtuk megnézni, illetve az illesztőt* sem láttam sehol kirakva, így totál lutri lesz, vajon menyire fog passzolni az elképzelésem** és a valóság.

De ha már IKEA, vettünk egy rahedli tappancsos tárolót, így most az egész konyha fel van tappancsolva, de ez a sors vár a fürikre is, csak még rendelni kell ilyen cuccot (mert hogy csak ezért vissza már nem megyünk, az is sicher). Hát szóval szépek is lettünk és helyünk is van. I ♥ IKEA.

De hogy ne legyen minden olyan csodás, bár már pénteken nem engedtem Samut oviba, mert taknyolt és nem kértem még egyszer középfül gyulladást, szombatra jobban festett, mire hazaértünk, mégis belázasodott. Engem meg evett a fene, hogy lehetek ekkora tetv, hogy elrángatom a beteg gyereket*** kukutyinba. De végül szerencsénk lett, a panadol hatott, a láza lement, reggelre pedig kutya baja sem volt. :)

*izé-bizé, amit a két matrac közé kell tenni és elvben olyan lesz tőle az egész, mintha csak egy nagy matrac lenne

** úgy terveztem, hogy a 300€-s böszöm egybematrac helyett, ami hátfájdítóan süppedős amúgy is, veszünk kettőt az olcsóbb, jól beváltból és teszünk közé fentebb említett izé-bizét

*** csak az orra folyt, nem ítéltem halálosnak

Ni talar om IKEA?

Hát, egyelőre én sem, de dolgozom az ügyön. Mivel megfogadtam, hogy idén végre megtanulok rendesen németül, így hát újra lefertőztem magam Duolingoval*, amit viszont azóta upgrade-eltek. Poénból kezdtem el a svéd tanfolyamot, és beszippantott. Rengeteg szavuk hasonlít az angolra, a nyelvtan viszont üdítően új. Érdekes pl, hogy a határozazlan névelőt kiteszik a szó elé (en kvinna - egy nő), míg a határozottat beépítik ( kvinnan - a nő). Nem ragoznak. Jeg äter, ni äter, hon/han äter, vi äter... - én eszek, te eszel, ő eszik, mi eszünk... No mindegy, szóval csodálatos nyelv, az biztos, és akkor arról nem is beszeltém, mekkora varázsa van, amikor kiderül egy-egy éteri karakterről, amit az ikea éttermében maximum találgattunk, hogyan mondjuk helyesen, majd inkább kértünk egy fasirtos krumplit, minden körítés nélkül, szóval mikor ezekről lehullik a lepel, az valami csodálatos. Még az elején tartok csak, eddig még csak a å, Å betű fedte fel kilétét, de ki a kicsit nem becsüli. Szóval ezt a nyelvet nem lehet nem szeretni... És hogy van időm minderre? Napi 10 perc mindig akad, az pedig pont 10 perccel több aktív idő, mint amit mély önsajnálattal is tölthetnék, hogy négy gyerek mellett semmire nincs időm, mert 10 perc semmire nem elég :)

*ez egy új vírus, ami nem a gépet, hanem az embereket támadja, bár az első lépés a gépre történő feltelepítés, ez tény. Sokan támadják, hogy gagyi, hibás, hülye mondatokat tartalmaz, de szerintem nem rossz. Aki a Goethe, Rigó utca vagy más neves nyelvvizsgára készül, az persze felejtse el, de aki szeretne használható nyelvtudást szerezni, essen neki bátran :-)

2014 -> 2015

Hát, elmúlt. 2014 mindenképp. Az ÉvIránytű arra késztetett, hogy kicsit átgondoljam az elmúlt évet, illetve egy kicsit előre tekintsek az ideire. Lássuk csak..

Legnagyobb sikerem:

Egyértelműen a fiúk születése (lassan leírom már azt is, még a diplomaosztó előtt). Az, hogy két babát meg tudtam szülni egyszerre, hüvelyi úton, fájdalom nélkül, úgy, hogy aztán egy öltést sem kellett rajtam ejteni! Ez igazi sikerélménnyel tölt el :)

Legnagyobb kudarcom:

A félbehagyottat is félbehagytam. Hiába kezdtem bele bármibe, egyszerűen semmit nem tudtam befejezni. Tényleg, semmit. Minden próbálkozásom, ami arra irányult, hogy na majd most, hamvába holt. Elég nagy kudarc élmény, meg kell vallani.

Legnagyobb örömöm:

Talán amikor Hédi először aludt 8-ig. Vagy nem is, amikor Samu beszélni kezdett! Vagy inkább amikor Hédi elindult! Vagy amikor Beni először nevetett! Van pár dobogó jelölt, nehéz lenne választani...

Legnagyobb bánatom:

Hogy megint kiköltöztünk falura. Ez volt az év legszerencsétlenebb momentuma. Az emberek rosszindulatúak és ostobák, a buszok nem nagyon járnak erre, vonat nincs, bolt nincs, posta nincs, patika nincs... UTÁLOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Legpozitívabb élményem:

Pfffffffffff... hát, ezért jó mélyre kell nyúlnom az emlékeimbe.. talán a kórházi 3 nap, mindenki nagyon kedves és barátságos volt (egy nővért kivéve), de talán csak az ikrek miatt. Nem nagyon tudok pozitív dolgokat felsorolni, vagy csak túl negatív napom van...

Legrosszabb élményem:

Amikor összetört a Suzuki. Azóta van gyomoridegem, ha Bandesz volán mögé ül, meg hát, a jó öreg szuzit is sajnálom..

Terveim 2015-re:

Nincs sok, hogy ne fulladjak megint kudarcba.

1) Életmódot váltok. Ehhez már be is szereztem a WW kezdőcsomagot (2 éve agyalok rajta, hogy megrendelem, ideje volt). Fogyni is jó lenne (ég a pofám, de 74 kiló vagyok), de az életmódváltás, az egészségesebb étkezés, több mozgás lenne a cél, mert a 4 gyerekhez sok energia kell, és be kellett látnom, a szemétből (zacskós kaják, gyorsfagyasztott félkész ételek) nehéz merítkezni

2) Megtanulok végre rendesen németül, illetve elkezdem végre a többi nyelvet is. Ha mindenki elmegy óvodába/iskolába, nekem meg érik a munkakeresés, szeretnék ezzel foglalkozni. Persze lehet, hogy nem sikerül, de ha csak sajnálom magam a kanapén ülve, hogy nekem úgysem lesz ilyen munkám, és én úgysem tudok tanulni, akkor úgy is lesz...

3) Minden nap, ha van 10-15 percem, előveszem valamelyik hangszerem és gyakorlok kicsit. A gitár biztosan nem fog elhangolódni a tokjában, de sosem fogok úgy játszani, mint apu, ha csak ott eszi a fene, a hegedű vonója sem megy tönkre, ha csak áll a tokban, de én sem fogok megtanulni hegedülni, és a furulya sem ázik fel, de sosem fogom tudni eljátszani a magyar népmeséket újra, ha nem veszem elő néha és nem gyakorolok. Könyvem van annyi, mint a szemét, hát hajrá. Távlati nagy álmom egy elektromos pianínó, ha a fiúk is elég nagyok lesznek már, terveztem beszerezni egyet. Ezer éve nem játszottam, borzasztóan hiányzik már...

4) Megtanulok újra vezetni. Ehhez még a gyávaság elnyomja a motiváltságot, de majd a nyáron... talán... addig is veszek egy biciklit, biztos, ami tuti.

Egyelőre ennyi, aztán még bővülhet a lista, bár az már szerintem kapacitáson felüli lenne. A szokásaim átalakítása (szintén terv), jobbá tétele szerintem most egy hosszú-hosszú időre úgyis leköti majd minden energiámat.