Szétestünk...

... vagyis a blog. Így jár az, aki hülye sablonokat próbálgat, de úgy szeretettem volna valami nagyon szépet... de még nem adom fel, csak ha annyi időm lenne, amennyit szeretnék... időmilliomos lennék :D

Várható volt

...hogy nem ússzuk meg. Hédi is lebetegedett. Érdekesség, hogy neki már középfül gyulladása van. Kapott is rá antibiotikumot (amit elég nehéz beleimádkoznom, de mindegy...)

Samunak még mindig fáj a füle, most már a homloka is és túlfutottunk a fájdalomcsillapítón, szóval mától semmi körülmények között nem adhatok neki. Tegnap/ma 2ig szórakoztatott minket, nem tudom, ma/holnap éjjel mire számíthatok, de gyanítom, semmi jóra. Hédi szerencsére aludt, de nem lettem ki vele a vízből, 5kor kelt...

Középfül gyulladásos vírusos.... mi az isten ez?!?

Tegnap fájlalta Samu a fülét, hát elvittem orvoshoz. Nem gyulladt, csak piros a füle, torka, váladékos a légcsöve. Kapott köptetőt, orrcseppet és egy viszlátot (mind nagyon szívélyes volt)

Éjjel a gyerek tűzforró testtel jött át hozzánk, adtam neki lázcsillapítót, és lefektettem közénk. Végül persze a saját ágyában kötött ki, mert miután hatott a gyógyszer, azt hitte, játszani kell, hát, én ezt hajnal 1kor nem díjaztam...

4kor megint keltünk, Samu hányt, lázas volt, fájt a füle, ramatyul nézett ki. Átmentem a szomszéda, kunyeráltam fülrózsát, vagyis levelet, nyomkodtam a levéből a fülébe, húgomnak is mindig segített, melegítettük a fülét, de délutánra mégis nagyon magasra szökött a láza. Irány az ügyelet. Egy órás várakozás és 2 perces vizsgálat után a konklúzió: a gyereknek SEMMI baja, 3 napos láza van. Remek. Gyorsan hatott a rózsa leve...

Egy évesek lettek

Bizony. Már több, mint egy hónapja :D

A szülinap nagyon jól sikerült, meg is lepett a dolog, mert általában az első szülinapok még nem szoktak olyan nagy durranások lenni. Nálunk semmiképp. De beszéljenek inkább a képek! :D

Folytatás

A nyaralás után hazamentünk Magyarországra. Persze az út jól indult, a gyerekek Bayrischer Waldnál összehányták a kocsit, Ausztria tele volt baleset okozta dugókkal, otthon meg kifogtuk a Repülős napokat. Ezt követően jó későn értünk anyuékhoz is, de mindegy.
Otthon jó volt, csak nagyon meleg, sajnos. Így nehéz volt kiélvezni, bár ettől még sokat játszótereztünk, kirándultunk, a gyerekek nagyon jól érezték magukat. Persze aludni nem akartak sem éjjel, sem napközben, így nem csak ők, mi is nagyon kimerülten indultunk haza.

Hazafelé sem alakult jobban az utunk, Nürnberg után valamivel Dani rosszul lett. Egyszer csak a semmiből fennakadtak a szemei, elkékült és leállt a légzése. Én kikaptam azonnal a gyerekülésből és szóltam Bandesznak, hogy álljon meg MOST, nagy baj van. Így félrehúzódott kivágott a leállósáv melletti füves részre*, kikapta a gyereket a kezemből és csodával határos módon életet vert bele. Utána kihívta a mentőket, akik elvittek minket Erlangenbe, majd ott is ragadtunk vagy 3 napra (élmény volt...). Én "szerencsére" nem távoztam szuvenír nélkül, olyan torokgyulladást kaptam, amit 3 hétig hevertem ki egyfolytában.

Ezzel sincs még vége a mesének, itthon ugyanis kiderült, hogy elszaporodtak a darazsak. Azt mondta a szomszédasszony, leirtotta őket, amíg nem voltunk, de hiába, ugyanannyian voltak, ha nem többen. Még nekifutottunk párszor darázsirtóval, habbal, mindennel, de felesleges volt minden erőfeszítés, a darazsak csak szaporodtak, szaporodtak... kijött a tűzoltóság, tett fel darázshálót, az remek volt, mert legalább kijönni nem tudtak, de megoldották, átrágták magukat egy héten belül. Így nem volt más választás, egy éjjel kijött a tűzoltóság megint, és szétfűrészelték a tetőt. Felvették a vegyvédelmit, úgy néztek ki, mint 2 ufó, és kiszedték a fészket. Méterszer fél méteres fészket építettek a mocskok, a királynő pedig folyamatosan tojta az utánpótlást, azt mondták, tele volt a fészek lárvákkal... Remek. Persze csak gratulálni tudok ezeknek az embereknek, ott állt a tűzoltó autó a ház mellett, de a lakáson kellett átvinni a megvadult darazsakkal teli zsákot, persze... Na mindegy, nagyobb baj nélkül megúsztuk az egészet, hála istennek!

De hogy ne vessek véget ilyen hamar az elbeszélésnek, egyszer mentünk el sétálni a nyáron, annak is majdnem tragédia lett a vége. Hédi hisztizni kezdett és mi történt? Lenyelt egy darazsat, ami légcsövön csípte. Én már csak azt hallottam, hogy sípol, hörög, szörnyű volt. Bandesz beszaladt vele a kórházba, akkorra persze szerencsére már kutya baja nem volt a lánynak, de azért benn tartották megfigyelésre.

Ennyi izgalom, azt hiszem, bőven elég volt az év hátralévő részére!