xXx :D

Extra méretűvé váltam a mai napon, beleléptem a 3X-be :D ha belegondolok, mekkora tortát pusztítottam el tegnap, meglep, hogy a sok x mégis csak a koromra volt hatással, egyéb méreteimre szerencsére nem :D

Na de, ez egy szép kerek szám (mivel 0 van a végén), és ha már Isten is úgy akarta, hogy épp hétfőre essen, hát gondoltam, hátsón billentem magam és most már tényleg, de igazán és rendesen rendbeszedem magam meg az életemet.

Miket is tervezek a hátralevő évekre? (vagy legalábbis időszakra)

Rövid távú tervem rendbeszedni a lakást, hosszú távú ezt az állapotot fenntartani. Megvettem a KonMari könyvet (reszekess lom!) és elkezdem a FlyLadyt is, a magam megfontolt, 4 gyerekes módján, figyelembe véve, hogy olyan vagyok, mint az elefánt (lassan tanulok, de gyorsan felejtek).

Rövid távú tervem életmódot váltani, lefogyni, hosszú távú ezt fenntartani. A spirálnak hála sajnos egyre több problémám van a cukrommal, amit eddig a viszonylag működő hormonjaim tartottak úgy ahogy szinten, most, hogy ezek össze lettek kavarva teljesen, senki nincs, aki feleljen érte, csak én. Arról nem is beszélve, hogy ilyen zsírosan nem is érzem magam valami jól.

Rövid távú tervem kialakítani valami rendszert, aminek a segítségével anélkül tudok több időt tölteni a gyerekeimmel, hogy belerokkanjak, hosszú távú pedig addig finomítani a módszert, amíg tökéletesen nem működik. Sajnos eléggé ellaposodott a gyerekekkel a kapcsolatom, gondolom azért is, mert néha már egy kicsit sok belőlük és kijött rajtam valamiféle "4-fal-effektus". Erről nem ők tehetnek, tehát ideje túllépnem rajta.

Rövid távú terv, hogy elkezdek naplózni, hosszú távú, hogy ennek segítségével megpróbálok valamiféle keretet adni az életemnek és a vágyaimnak, hátha kiderül végre számomra is, hogy mi a jó fenét akarok kezdeni magammal az életben.

Rövid távú terv kialakítani valami spórolási rendszert, hogy ne folyjon el a pénz olyan zabolátlanul, ahogy jelenleg teszi. Hosszú távú pedig, növelni a megtakarításunkat. Jó lenne az a ház...

...és végül, de nem utolsó sorban:

Welcome 30! Ennél már csak több lesz :D

Csöbörből vödörbe

Szóval volt ez a fülgyulladásos móka. Mire mindenki kijött belőle és kezdtünk feleszmélni, visszaestünk. Na nem a fülgyulladásba...

Szerdán együtt mentünk Samuért az oviba (Bandesszal). Ennek annyi az apropója, hogy a gyerek aznap nem mosott kezet evés előtt (elmaradt a nagy izgalomban). Másnap úgy kelt, hogy fáj a hasa, dörzsöljem meg. Dörzsöltem, dörzsöltem, de nem lett jobb. Aztán reggeli után nem emlegette a hasfájást, hát mondom, biztosan jobban van. Már fel volt öltöztetve, amikor megint felmerült, hogy fáj a hasa. Gondoltam, szél vagy ilyesmi. Elmentünk az oviba, hát kifelé jövet látom, hogy ki van írva, hogy több gyerek maradt otthon magas lázzal és hasfájással. Remek. Kérdezném az óvónőt, hogy mi legyen, hát épp akkor pakoltak haza egy gyereket vödörrel a kezében. Csúcs. De mindegy, hagyjam ott a gyereket, meglátjuk, ha nincs jól, telefonálnak. El is szaladtam a főbérlőnkhöz, mert a szomszédasszony nem volt otthon, hogy ha mennem kellene, rá tudna-e nézni a gyerekekre. Végül azonban nem kellett mennem.

Samu kutya rosszul volt, hazafelé a babakocsiban jött, megpróbált bicajjal hazaevickélni, de nem sikerült. Otthon lefeküdt, nem is nagyon evett. Másnap hányt, ez ment 2 napig, majd következett a hasmenés, az már jobb volt. A doki azt mondta, rota. Szombaton Hédi kezdett rá, hányt, f*sott felváltva, hétfőtől a fiúk.

Közben, hogy ne unatkozzunk, Samunak a pangó cucc, amit egy héttel korábban nem tudtam kiszívni sehogysem a füléről, feljutott, lejutott, szétterült és úgy begyulladt a gyereknek mindene, hogy nem tudta kinyitni a jobb szemét. Egyik percről a másikra, mert este 8kor még semmi baja nem volt, hajnal 2kor már visított, fáj a füle, de akkor már a szemét sem tudta használni. Hétfőn doki (Bandesz is elkapta a rotát, így ő is ment), mint kiderült, olyan középfül gyulladása lett a gyereknek, hogy ihajj, az ráhúzódott az arcára, majd a szemére. Ítélet: egy hét antibiotikum kúra, majd fülszúrás, mert ez menthetetlen. Nem önfényezés, de komoly küzdelem árán csak összekalapáltam a gyereket, mára látszólag semmi baja. Most Hédi lázas folyamatosan és persze a fiúk is taknyosak. Ősz, én így szeretlek!

Szétestünk...

... vagyis a blog. Így jár az, aki hülye sablonokat próbálgat, de úgy szeretettem volna valami nagyon szépet... de még nem adom fel, csak ha annyi időm lenne, amennyit szeretnék... időmilliomos lennék :D

Várható volt

...hogy nem ússzuk meg. Hédi is lebetegedett. Érdekesség, hogy neki már középfül gyulladása van. Kapott is rá antibiotikumot (amit elég nehéz beleimádkoznom, de mindegy...)

Samunak még mindig fáj a füle, most már a homloka is és túlfutottunk a fájdalomcsillapítón, szóval mától semmi körülmények között nem adhatok neki. Tegnap/ma 2ig szórakoztatott minket, nem tudom, ma/holnap éjjel mire számíthatok, de gyanítom, semmi jóra. Hédi szerencsére aludt, de nem lettem ki vele a vízből, 5kor kelt...

Középfül gyulladásos vírusos.... mi az isten ez?!?

Tegnap fájlalta Samu a fülét, hát elvittem orvoshoz. Nem gyulladt, csak piros a füle, torka, váladékos a légcsöve. Kapott köptetőt, orrcseppet és egy viszlátot (mind nagyon szívélyes volt)

Éjjel a gyerek tűzforró testtel jött át hozzánk, adtam neki lázcsillapítót, és lefektettem közénk. Végül persze a saját ágyában kötött ki, mert miután hatott a gyógyszer, azt hitte, játszani kell, hát, én ezt hajnal 1kor nem díjaztam...

4kor megint keltünk, Samu hányt, lázas volt, fájt a füle, ramatyul nézett ki. Átmentem a szomszéda, kunyeráltam fülrózsát, vagyis levelet, nyomkodtam a levéből a fülébe, húgomnak is mindig segített, melegítettük a fülét, de délutánra mégis nagyon magasra szökött a láza. Irány az ügyelet. Egy órás várakozás és 2 perces vizsgálat után a konklúzió: a gyereknek SEMMI baja, 3 napos láza van. Remek. Gyorsan hatott a rózsa leve...

Egy évesek lettek

Bizony. Már több, mint egy hónapja :D

A szülinap nagyon jól sikerült, meg is lepett a dolog, mert általában az első szülinapok még nem szoktak olyan nagy durranások lenni. Nálunk semmiképp. De beszéljenek inkább a képek! :D

Folytatás

A nyaralás után hazamentünk Magyarországra. Persze az út jól indult, a gyerekek Bayrischer Waldnál összehányták a kocsit, Ausztria tele volt baleset okozta dugókkal, otthon meg kifogtuk a Repülős napokat. Ezt követően jó későn értünk anyuékhoz is, de mindegy.
Otthon jó volt, csak nagyon meleg, sajnos. Így nehéz volt kiélvezni, bár ettől még sokat játszótereztünk, kirándultunk, a gyerekek nagyon jól érezték magukat. Persze aludni nem akartak sem éjjel, sem napközben, így nem csak ők, mi is nagyon kimerülten indultunk haza.

Hazafelé sem alakult jobban az utunk, Nürnberg után valamivel Dani rosszul lett. Egyszer csak a semmiből fennakadtak a szemei, elkékült és leállt a légzése. Én kikaptam azonnal a gyerekülésből és szóltam Bandesznak, hogy álljon meg MOST, nagy baj van. Így félrehúzódott kivágott a leállósáv melletti füves részre*, kikapta a gyereket a kezemből és csodával határos módon életet vert bele. Utána kihívta a mentőket, akik elvittek minket Erlangenbe, majd ott is ragadtunk vagy 3 napra (élmény volt...). Én "szerencsére" nem távoztam szuvenír nélkül, olyan torokgyulladást kaptam, amit 3 hétig hevertem ki egyfolytában.

Ezzel sincs még vége a mesének, itthon ugyanis kiderült, hogy elszaporodtak a darazsak. Azt mondta a szomszédasszony, leirtotta őket, amíg nem voltunk, de hiába, ugyanannyian voltak, ha nem többen. Még nekifutottunk párszor darázsirtóval, habbal, mindennel, de felesleges volt minden erőfeszítés, a darazsak csak szaporodtak, szaporodtak... kijött a tűzoltóság, tett fel darázshálót, az remek volt, mert legalább kijönni nem tudtak, de megoldották, átrágták magukat egy héten belül. Így nem volt más választás, egy éjjel kijött a tűzoltóság megint, és szétfűrészelték a tetőt. Felvették a vegyvédelmit, úgy néztek ki, mint 2 ufó, és kiszedték a fészket. Méterszer fél méteres fészket építettek a mocskok, a királynő pedig folyamatosan tojta az utánpótlást, azt mondták, tele volt a fészek lárvákkal... Remek. Persze csak gratulálni tudok ezeknek az embereknek, ott állt a tűzoltó autó a ház mellett, de a lakáson kellett átvinni a megvadult darazsakkal teli zsákot, persze... Na mindegy, nagyobb baj nélkül megúsztuk az egészet, hála istennek!

De hogy ne vessek véget ilyen hamar az elbeszélésnek, egyszer mentünk el sétálni a nyáron, annak is majdnem tragédia lett a vége. Hédi hisztizni kezdett és mi történt? Lenyelt egy darazsat, ami légcsövön csípte. Én már csak azt hallottam, hogy sípol, hörög, szörnyű volt. Bandesz beszaladt vele a kórházba, akkorra persze szerencsére már kutya baja nem volt a lánynak, de azért benn tartották megfigyelésre.

Ennyi izgalom, azt hiszem, bőven elég volt az év hátralévő részére!