Szétestünk...

... vagyis a blog. Így jár az, aki hülye sablonokat próbálgat, de úgy szeretettem volna valami nagyon szépet... de még nem adom fel, csak ha annyi időm lenne, amennyit szeretnék... időmilliomos lennék :D

Várható volt

...hogy nem ússzuk meg. Hédi is lebetegedett. Érdekesség, hogy neki már középfül gyulladása van. Kapott is rá antibiotikumot (amit elég nehéz beleimádkoznom, de mindegy...)

Samunak még mindig fáj a füle, most már a homloka is és túlfutottunk a fájdalomcsillapítón, szóval mától semmi körülmények között nem adhatok neki. Tegnap/ma 2ig szórakoztatott minket, nem tudom, ma/holnap éjjel mire számíthatok, de gyanítom, semmi jóra. Hédi szerencsére aludt, de nem lettem ki vele a vízből, 5kor kelt...

Középfül gyulladásos vírusos.... mi az isten ez?!?

Tegnap fájlalta Samu a fülét, hát elvittem orvoshoz. Nem gyulladt, csak piros a füle, torka, váladékos a légcsöve. Kapott köptetőt, orrcseppet és egy viszlátot (mind nagyon szívélyes volt)

Éjjel a gyerek tűzforró testtel jött át hozzánk, adtam neki lázcsillapítót, és lefektettem közénk. Végül persze a saját ágyában kötött ki, mert miután hatott a gyógyszer, azt hitte, játszani kell, hát, én ezt hajnal 1kor nem díjaztam...

4kor megint keltünk, Samu hányt, lázas volt, fájt a füle, ramatyul nézett ki. Átmentem a szomszéda, kunyeráltam fülrózsát, vagyis levelet, nyomkodtam a levéből a fülébe, húgomnak is mindig segített, melegítettük a fülét, de délutánra mégis nagyon magasra szökött a láza. Irány az ügyelet. Egy órás várakozás és 2 perces vizsgálat után a konklúzió: a gyereknek SEMMI baja, 3 napos láza van. Remek. Gyorsan hatott a rózsa leve...

Egy évesek lettek

Bizony. Már több, mint egy hónapja :D

A szülinap nagyon jól sikerült, meg is lepett a dolog, mert általában az első szülinapok még nem szoktak olyan nagy durranások lenni. Nálunk semmiképp. De beszéljenek inkább a képek! :D

Folytatás

A nyaralás után hazamentünk Magyarországra. Persze az út jól indult, a gyerekek Bayrischer Waldnál összehányták a kocsit, Ausztria tele volt baleset okozta dugókkal, otthon meg kifogtuk a Repülős napokat. Ezt követően jó későn értünk anyuékhoz is, de mindegy.
Otthon jó volt, csak nagyon meleg, sajnos. Így nehéz volt kiélvezni, bár ettől még sokat játszótereztünk, kirándultunk, a gyerekek nagyon jól érezték magukat. Persze aludni nem akartak sem éjjel, sem napközben, így nem csak ők, mi is nagyon kimerülten indultunk haza.

Hazafelé sem alakult jobban az utunk, Nürnberg után valamivel Dani rosszul lett. Egyszer csak a semmiből fennakadtak a szemei, elkékült és leállt a légzése. Én kikaptam azonnal a gyerekülésből és szóltam Bandesznak, hogy álljon meg MOST, nagy baj van. Így félrehúzódott kivágott a leállósáv melletti füves részre*, kikapta a gyereket a kezemből és csodával határos módon életet vert bele. Utána kihívta a mentőket, akik elvittek minket Erlangenbe, majd ott is ragadtunk vagy 3 napra (élmény volt...). Én "szerencsére" nem távoztam szuvenír nélkül, olyan torokgyulladást kaptam, amit 3 hétig hevertem ki egyfolytában.

Ezzel sincs még vége a mesének, itthon ugyanis kiderült, hogy elszaporodtak a darazsak. Azt mondta a szomszédasszony, leirtotta őket, amíg nem voltunk, de hiába, ugyanannyian voltak, ha nem többen. Még nekifutottunk párszor darázsirtóval, habbal, mindennel, de felesleges volt minden erőfeszítés, a darazsak csak szaporodtak, szaporodtak... kijött a tűzoltóság, tett fel darázshálót, az remek volt, mert legalább kijönni nem tudtak, de megoldották, átrágták magukat egy héten belül. Így nem volt más választás, egy éjjel kijött a tűzoltóság megint, és szétfűrészelték a tetőt. Felvették a vegyvédelmit, úgy néztek ki, mint 2 ufó, és kiszedték a fészket. Méterszer fél méteres fészket építettek a mocskok, a királynő pedig folyamatosan tojta az utánpótlást, azt mondták, tele volt a fészek lárvákkal... Remek. Persze csak gratulálni tudok ezeknek az embereknek, ott állt a tűzoltó autó a ház mellett, de a lakáson kellett átvinni a megvadult darazsakkal teli zsákot, persze... Na mindegy, nagyobb baj nélkül megúsztuk az egészet, hála istennek!

De hogy ne vessek véget ilyen hamar az elbeszélésnek, egyszer mentünk el sétálni a nyáron, annak is majdnem tragédia lett a vége. Hédi hisztizni kezdett és mi történt? Lenyelt egy darazsat, ami légcsövön csípte. Én már csak azt hallottam, hogy sípol, hörög, szörnyű volt. Bandesz beszaladt vele a kórházba, akkorra persze szerencsére már kutya baja nem volt a lánynak, de azért benn tartották megfigyelésre.

Ennyi izgalom, azt hiszem, bőven elég volt az év hátralévő részére!

Nyaraltunk

Végre, először 6osban (vagy csak egyáltalán a gyerekekkel) elmentünk nyaralni. Wernigerode volt a kiszemelt célpont, soha jobban nem választhattam volna :)

Vasárnap reggel, hosszas szenvedések árán (pedig előre csomagoltam már szombaton) bepakoltunk és minden rekordot megdöntve, csupán másfél órás csúszással 1/2 12kor sikerült elindulni. A gyerekek az út végét kicsit nyűglődve viselték, és a megérkezés sem volt zökkenőmentes, mindenki elfáradt, kimerült, nyűgös volt. Beni nem akart a babasátorban aludni, így szerezni kellett végül egy utazóágyat, de veszett ennél több is Mohácsnál.

Hétfőn a délelőttöt a játszóházban töltöttük, legnagyobb meglepetésemre mindenki legnagyobb örömére :D a fiúkat beraktam a labdakádba (vagy hogy hívják ezt magyarul), hatalmasat hancúroztak, a nagyok pedig kedvükre kibobby-kározhatták magukat.

 

Délután szó esett róla, hogy repülőgép múzeum, de annyit hisztiztek Samuék (Samu), hogy az aztán végül érdeklődés hiányában annyiban maradt.. Elmentünk helyette a Kleiner Harzba, majd a Bürgerparkba (tulajdonképp egyben van a kettő, egy kerítés választja el őket). A Kleiner Harz fantasztikus volt. A modell vasutak gombnyomásra működtek, de ott volt az összes épület, működő vízimalom modell, a felvonók makettjei, de még a Brockenbahn-t is megtaláltuk, egészen az időjárás előrejelző állomás makettjéig felment :D Megcsinálták a kocsitoló vonatokat, a főiskolához még rockerpunk diákokat is raktak, zseniális volt :D

A Bürgerpark tulajdonképp egy nagy szabadidős központ sok-sok játszótérrel, egy botanikus kerttel, egy kis állatkerttel, a gyerekek nagyon élvezték :)

Kedden végül csak eljutottunk a repülőgép múzeumba, hát az valami fantasztikus volt. A hatalmas gépek, rotorok, motorok, propellerek, repülős bábuk annyira lenyűgözték Samut, hogy még rosszalkodni is elfelejtett :D

Délután kipróbáltuk a Brockenbad-ot, ha már ott voltunk mellette és ingyen belépő is járt az apartmanhoz, de azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, a gyerekek jobban élvezték a fürdőt, mint mi :D

A szerda ment a levesbe, későn keltünk, későn indultunk, sokáig ettünk, aztán lementünk az átkelőbe gőzöst nézni, 11 volt, mire visszaértünk a szálláshoz. Még bementünk a városba Samunak pulcsiért, ezzel alá is írtam a nap halálos ítéletét, aztán elhatároztuk, hogy vonatozunk egyet, ha olyan gyönyörű úgyis az idő. Már korábban eldöntöttük, hogy Drei Annen Hohnénál szállunk fel, onnan bő 30-40 perc a Brocken, azt még a gyerekek is kibírják, egy órával később jön vissza a gőzös, azzal lejövünk és csókolom, 7re a szálláson vagyunk. Erwin ezt nem így gondolta, először a város másik felére irányított át minket, aztán meg egy szállodához. Mire megtaláltuk az állomást (5 percre volt a szállástól kocsival, marha bosszantó volt), addigra már benn állt a vonat, így Bandesz azt mondta, hagyjuk, majd holnap. Marha mérges voltam magamra, a GPS-re, meg az egész szituációra (samu már teljesen ráizgult, hogy gőzösözünk). Cserébe, hogy mégse vesszen a szép napos délután, kirándultunk egyet a Märchen Weg-en (nem tudtuk végigcsinálni, nem bírtam szusszal...)

Csütörtökön semmi nem szeghette kedvünk, elautókáztunk Drei Annen Hohne-ig, majd felszálltunk a gőzösre. Remek volt, amint felértünk a Brockenbe (bele egy felhő közepébe) nekikezdett szakadni az eső, a gyerekek fáradtak voltak és nyűgösek (a sok élmény), így annak örömére, hogy leszálltunk, némi tanakodás, tökölés és ronggyá ázás után az utolsó utáni pillanatban csak visszaszálltunk a vonatra és hazamentünk. Lenn már sütött a nap. :)

Este, bízva a jó időben (nem jól tettük) bebuszoztunk a városba (tekintve, hogy a lakáshoz turistabérlet is tartozott), és jól szétnéztünk. Fagyiztunk is egyet, aminek Samu részéről egy nagyszerű torokgyulladás, a magam részéről egy remek nátha lett a vége, de nem ez a lényeg :D Ha az esőt leszámítjuk, nagyon jól telt az este :)

A péntek délelőtt ismét a játszóházban telt, a gyerekek legnagyobb örömére, a kicsik így tudtak aludni, a nagyok pedig kiugrálták magukat. Délután elmentünk Ascheslebenbe állatkertbe. Nem kell nagy állatkertre gondolni, egy óra alatt végigjártuk, bár érdemesebb lett volna korábban menni, de majd talán egyszer, ha a gyerekek már nagyobbak lesznek. Samuék összehaverkodtak egy "elfelejtettemanevét"-tel, nagyon hajazott Pumbára, csak nem volt disznó :D de jó barátságot kötöttünk a pónikkal, a tevékkel, nagy sikert arattak a nagymacskák (a gyerekek sosem láttak még élőben tigrist, jaguárt vagy párducot), és néhány majmocska is előbukkant a zajongásra :)

Szombaton délelőtt elmentünk vásárolni a hazaútra, majd ismét a játszóházban kötöttünk ki, délután pedig elmentünk pocskolni, most már szervezettebben. Jobban is éreztük magunkat :D A gyerekek nagyon jót játszottak, a picik kidőltek kb egy óra után (mert az igazi nehézség ez volt, futni a 4 különböző irányba szaladó kishangya után), mi is eljutottunk a felnőtt medencébe, még ha váltásba is, szóval végre tényleg mi is élveztük az egészet :)

Vasárnap pedig irány haza. Úgy döntöttem végül, hogy a vasútmodell kiállítást hagyjuk ki, útba esett volna, de Samunak nagyon sok élmény lett volna a több hektárnyi modellvasút :D majd ha nagyobb lesz.

Mindent egybevetve nagyon jó volt az egész, a gyerekek még sokáig emlegették a napocskás házikót, mi pedig izgatottan, élményekkel telve tervezgetjük, hová menjünk jövőre :)