Göppingen, spielgruppe, miegymás

Kezdem az elején. Voltunk a hétvégén Göppingenben. Van ott egy, a leírás szerint jó nagy baba bolt. Hát, annyira nem volt nagy, és felét sem kaptuk annak, amit venni akartunk :( A járás segítőt és a csúszásgátlót rendelni kellett, cipőt végül Aalenben vettünk. Viszont lett rács az ajtóra :))) Az is valami már, a konyha Samumentesítve lett :D

Ma voltunk a spiel gruppéba, egész jó volt :) Igaz, a gyerekek idősebbek, mint Samu, jóval, de a montenegrói csaj ikrei jól elszórakoztatták a gyerekem. Mikor hazaértünk, csak beraktam a fiam a kiságyba, és mint akit agyonvágtak, már aludt is :D Ritka szép pillanat :D de főleg ritka :D Velem nem nagyon beszélgettek, mert Julia úgy vezetett fel, hogy inkább angolul beszélek, ami jogos is, de így valahogy egy kicsit olyan kirekesztve éreztem magam, na de sebaj :) MAjd legközelebb, attól még jó volt :)

Bandesz hamarosan hazajön :) Nagyon el van ájulva Mergentheimtől, azt mondja, iszonyú kicsi, de nagyon barátságos. Tulajdonképpen egy gyógyfalu. Hát mindegy, ez van, akár kicsi, akár nagy, előre láthatóan ezt kell szeretni. A kollégák viszont rendesnek tűnnek, már az is valami.

Hétvégén grillparty Schwäbisch Hallban, semmi kedvem menni, de ugye ez is muszáj program, mese nincs, menni kell. Legrosszabb esetben jól érzem majd magam, általános tapasztalat, hogy minél kevésbé van kedvem menni, annál jobb lesz a buli végül :)

Spielgruppe még egy kicsit, nagyon meglepődtem, hogy bár elvben nem sok német anyuka van a közösségben, csak én, és a lengyel csaj beszéltünk anyanyelven a gyerekekhez, mindenki más eleve németül tanította őket... érdekes... Josephina (a montenegrói Bibi kislánya) marha aranyos volt, mindig azt mondogatta csak, hogy Guck Mal! Guck Mal! :D (asszem így kell írni, azt jelenti, hogy Nézd csak!)

Spielplatz - wo?

Na ez az... Hosszas keresgélés után tegnap végre találtam egy listát a neten a környékbeli játszóterekről. Mert hát itt sajna nem úgy van, mint Pesten, hogy minden bokor tövében nő legalább egy pár hinta... Na remek, van játszi, akkor utszu neki, összekaptam a gyereket (ami nagy szó volt, mert át is kellett öltöztetni, ami legalább olyan, mintha oroszlánokkal birkóznék), kocsiba be, és indulás. Mondanom sem kell, hogy a GPS nem talált műholdat (???), így bolyongtunk egy jó darabig, mint a gólya hígabb ürüléke a levegőben, aztán nagy nehezen csak meg lett a Stillerhöhe. Azt sem tenném hozzá, hogy mire odaértünk, az öltözési harcban végképp kifáradt fiam szó szerint beájult. De az elképzelhető legszebb az volt, hogy babakocsit nem vittünk, és olyan hinta sem volt, ami nekünk jó lett volna, szóval tulajdonképpen teljesen feleslegesen mentünk ki a halál aprótalpú valagára... :D Mérgünkben hazafelé jól meg is álltunk a Burger Kingnél és bánatunkat Long chickenbe/Whooperbe fojtottuk :DDDDD

Na, hogy ne csak negatív dolgokat írjak

Azzal kezdeném, hogy most már biztosan költözünk. Azt mondták páromnak, hogy választhat: maradhat Aalenben, nem fogja senki kirúgni, de akkor kevesebb fizetésemelést kap + 2 hetente 1 hetet Mergentheimben kell töltenie ( :( ) vagy elköltözünk, akkor több lesz a fizetése és együtt maradunk. Persze felmerültek problémák, hiszen az egész költözést, kötbéreket, festetést ki sem tudtuk volna fizetni, de azt mondta a cég, hogy ezt is állják, meg albit is keresnek nekünk ott, nekünk csak be kell csomagolni itt és ki kell csomagolni ott. Konkrétumokat augusztus elején fogunk tudni, amikor a férjem visszajön az egy hetes mergentheimi kiküldetésből és a főnökékkel is leül beszélgetni.

Múlt héten kaptam egy nagy cserép begóniát, olyan szép :) Kicsit aggódok, nehogy elpusztuljon, de egyelőre nem kell öntözni, ebben a 20 fokos "nagy melegben" nem szárad ki olyan gyorsan a földlabdája.

Elkezdtem németet tanulni, nagyon hasznos volt megvenni ezt a Begegnungent, nagyon jó kis könyv. Most kezdem majd a második leckét, bár még a munkafüzeti feladatok hátra vannak az elsőből. Hatalmas segítség, hogy van hozzá CD és hallom, mit hogyan kell mondani, illetve tudom ismételni is. Minden nap igyekszem egy órát foglalkozni ezzel, meg majd esténként tanulni a szavakat.

Vettünk tegnap Samunak kedves kis mesekönyveket, egy oldal egy mese, neki egyelőre még nem jó (én azt hittem, versikék vannak benne), de nekem igen, majd lefordítgatom őket, abból is tanulok, meg az Elternt is olvasgatom, amikor ráérek, nagyon jó kis szófordulatok vannak benne. TV is van, de azt már tényleg végképp nincs időm bekapcsolni sajnos. Na majd egyszer :)

Megjöttünk

Annyira nem volt gyatra az út, mint amennyire lehetett volna. Samu elég jól tűrte, és mivel egész úton szórakoztatni kellett, így az nagyon rövidnek tűnt.

Itthon kellemes hűvös van, ennek borzasztóan örülök :) Már a várost is megjártuk, valamikor a hét elején (hétfőn talán), vettem futócipőt, hajrá futás! (Bővebben a Csokoládé-vanília naplómban, ezt nem ezért vezetem :D )

Tegnap kellemetlen hírt közölt a férjem, lehet, hogy költöznünk kell, persze nem most rögtön, az egész majd valamikor októberben derül ki, vagyis akkor meg egy hétre a drága próbamunkára, hogy tetszik-e neki, meg ilyenek, aztán pakolunk és megyünk, hacsak addig fel nem vesznek oda valakit. Én ennek szurkolok nagyon, mert megszerettem itt lakni, meg a lakást, a szomszédokat és az unterkochenieket is, sajnálnám, ha megint menni kellene.

Az alsó szomszéd, Julia felcsengetett a minap, kezében egy cetlivel, hogy van a közelben játszókör, minden szerdán, ha van kedvem, menjek el egyszer velük :) Kedvem lenne, csak ugye Samu nagyon rossz korszakában van, és én sem beszélek németül, de végül meggyőztek (és én is magam), hogy hogyha legközelebb találkozom Juliával (most született nemrég a kisfia, nem akarom zavarni), akkor megkérdezem angolul (hogy értsem is, hogy mit mond), hogy hogyan is van ez pontosan és ha még áll az ajánlata, szívesen megyek :) (vagy ha ők most nem is járnak, akkor is jó lenne tudni, hogyan lehet oda bekeveredni, vagy csak úgy egyáltalán...) De azért a gesztus is nagyon jól esett :))))))

Kevesebb, mint pár nap :D

És indulunk vissza Németországba. Előre gyomoridegem van a nagy meleg miatt... Nem magam miatt aggódok, csak attól félek, hogy Samu nehezen viseli majd. Bár a meteorológia hűvössel kecsegtet Linztől, addig valahogy el kellene érni még a nagy kánikula előtt. Majd fagyasztok le neki vizet, vagy gyümölcslevet, hátha azt szívesebben inná. Utána már nem lesz gond, kinn a jó hűvösben biztosan ő is jobban fogja érezni magát.

Amikor jöttünk, Linztől ordított, 6, azaz hat kerek órát, azt hittem, megőszülök. Se enni, se inni nem volt hajlandó, annyira prücsögött, hogy párszor azt hittem, megfullad. Szörnyű volt, nagyon félek, hogy megint ez lesz. Augusztusban már repülővel megyünk, ha esik, ha fúj. Ha nincs repülő, nem jövünk. Én 50 fokban biztosan nem húzom végig szegény gyereket még egyszer 3 országon...

Jó lesz végre a férjemet is újra látni, másfél hónapja lassan, hogy elbúcsúztunk, és 3 hete, hogy nem hallottam a hangját. Sajnos itthon felejtette a töltőjét a magyar telefojának, így nem tudunk beszélni, mivel ennyi idő az a teló álltában lemerült (ki volt kapcsolva és mégis). Szóval jó lesz újra együtt lenni.

Kíváncsi leszek, milyen lesz az út, mennyire lehet elviselni, meddig tart majd, stb. Ha hazaértünk, és lesz alkalmam, jelentkezem :)