Három a magyar igazság * alapon megyünk még egyszer.
Egyszer már volt időpontunk, azt elfelejtettem. Kaptam újat, de Samu beteg lett. Mandulagyulladás, bronchitis. Tekintve, hogy rosszalkodni volt energiája a fiatal úrnak és "csak" köhögött (meg hányt egy picit, de azt az erőltetett köhögésnek tudtam be), hát nekivágtunk. Alig parkolt le Bandesz Mergentheimben, épp kiszálltam, hogy magamra manducázom Benit, látom, hogy Samuból, mint egy kitörő vulkánból buzog elő a hányás, kb 3 mp-es ritmusos pulzálással. Olyan lett a gyerek, teljes terjedelmében, az autósülés, a kocsi.... annyi időm maradt, hogy beszaladtam a DM-be törlőkendőért és kajáért Daninak (az elfogyott, de nagyon fontos volt) és kiváltottam a gyógyszerét Samunak (kapott antibiotikumot a bronchitisre). Aztán kivakartuk a gyereket a nagyja hányásból, az apja közben átöltöztette, majd irány haza. El sem tudom mondani, mekkora jó volt ezt követően 3/4 órát dugózni (500m-es szakaszon....) az összehányt kocsiban, miközben kint 30 fokkal tombolt a tavasz. Ilyenkor kicsit mérges vagyok a gyerekemre, mert ha veszi a fáradtságot, hogy szóljon, hogy rosszul van, el sem indulunk.... Nem baj, a doki nyert egy újratáblát, 13-án nekifutunk ennek még egyszer.
* +1 a ráadás, de ezt inkább hagyjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése