BBG

Már lemaradtam a bikini formáról, a 12 hét ugyanis augusztusra telik le, de nem baj, az edzés nem csak 3 hónapra szól :D

Magam sem tudom, miért, vettem egy Shape-et. Sosem olvasok ilyet, most mégis arra csábított, hogy megvegyem. Ebben olvastam a cikket: egy fiatal hölgy tesztelte a Bikini-Body-Guide 12-weeks módszerét a magazinnak, majd beszámolt az eredményekről. Már a fényképek is megdöbbentőek voltak. Én ezután kezdtem lázas keresésbe. Képes lettem volna megvenni is a könyvet, amit igen borsos áron, 85€-ért kínáltak (ok, ebben már a nutriotion guide is benne van), de szerencsére erre semmi szükség nem volt. Kalóz verzióban ugyan, de fenn vannak a könyvek a neten. Persze angolul. Amíg valaki kétségbe nem esik minden gyakorlat képekkel van illusztrálva, szóval ha valaki egy betűt sem tud angolul, akkor is tud valamit kezdeni magával. :)

Én megcsináltam az előtte képeket, ahogy kérte. Egy hónap múlva kell újra fotóznom :) Jajj, de izgi! 12 hét, ma kezdem! :D

Challenge accepted!

Nyelvkönyv és valóság

Amikor kicsi voltam, nekem azt tanították, hogy a Fräulein, mint Kisasszony már nincs használatban Németországban, mert túl feminista, én mégis fültanúja voltam, amikor az egyik anyuka enyhe, düh izzította pírrel az arcán ezzel a megszólítással kezdte az alig 3 éves, kislánynak álcázott ördögfiókájának szánt mondatot, ami vélhetően azt hivatott ecsetelni, milyen sors vár rá, ha továbbra sem hallja, amit anyuka mond (" Na idefigyelj, kisasszony...!" Ugye, így már milyen ismerősen cseng?)

Azt is tanították, hogy a Tschüss csak Ausztria északi és keleti részén honos, itt mégis mindenki igy köszön. Aalenben is ezt használták. De azt pl sosem tanították, hogy meddig illik Halloval köszönni, és mikor érdemes Grüss Gottra váltani, illetve, hogy melyik az a réteg, akit ez a köszönési forma taszít és jobban örül, ha egy Guten Tag kíséretében emelem felé a kalapom. A Guten Morgen praktikus, de hány óráig is van "Morgen"? Erről sem ír egy tankönyv sem.

S végül, ami a mai napig mosolyt csal az arcomra: Szegeden 3as voltam nemétből, mert rettenetes volt a kiejtésem. Farkas tanárnő, gyanítom, sosem beszélgetett még némettel, vagy ha mégis, az csakis fiatal lehetett :D (engem a minap megállított egy idős néni. Jót beszélgettünk, csak gyanítom, a téma nem passzolt. Bevallom töredelmesen, hogy egy kukkot nem értettem, abba az egy mondatba kapaszkodtam, amit ki tudtam hámozni: "nem gondoltam, hogy mind a három gyerek magához tartozik")

Anyák napja

Itt egy héttel később van. Ünnepség is volt az oviban. Persze megint én voltam az, aki elkésett. Apuka egyszerűen benn felejtette magát a munkahelyén, és senki nincs a házban rajtunk kívül :(

Mindegy, végül hála az égnek (és a biciklimnek) odaértem. Jól is jött ki, Samu nagyon örült nekem. Gondolom, neki is rosszul esett, hogy (majdnem) mindenki anyukája ott volt, csak az övé nem. Na, ezután kezdődött csak az igazi vesszőfutás, a fiam ugyanis nem bír magával. Rohangált, kiabált, eléggé szégyelltem magam miatta... mire azonban a műsor kezdődött odakommandóztam mögé és megbeszéltük, hogy nem kiabál és végképp nem rohangál. A gyerekek nem azért készültek műsorral, hogy ő elrontsa az egészet. Így aztán szépen, ügyesen végignézte végül.

Kaptam képet is, nagyon szép :) El is raktam, majd kirakom valami gyerekmentes helyre :)

Végül pedig a futóbicajon büszkén feszítve, hogy a ő anyukájának igazi bicaja van (!!!), okosan, ügyesen hazakerekeztünk (vagyis én csak toltam a sajátomat). Szóval, minden jó, ha a vége jó