Hasznos holmik

Nap mint nap hálát adok a kis "csatlósaimnak", hogy lelkesen dolgoznak helyettem, hogy én pihenhessek a lakás más részein robotoljak, illetve kiskorú rabszolgatartóimat maximálisan kiszolgálhassam. De kik is ők? Ki ez az ismeretlen stáb, aki a háttérből biztosítja az idegrendszerem épségét? Íme:

- Julcsa -> a mosónőm. Persze minden háztartásban megtalálható, hűséges cseléd, de én azért hálás vagyok, hogy csak ritkán dohog, amikor a 3. adag ruhát bízom a gondjaira.

- Rézi -> a vasalónőm. Megszárítja és "kivasalja" a ruhákat, nekem már csak hajtogatnom kell. A sok vasalás ugyanbár kicsit tönkretette már a "kezeit", így elég hangosak az "ízületei" néha, de esküszöm, az egyik legkedvesebb barátnőm és segítőm. Mi lenne velem nélküle!

- Borcsa -> ő a tiszta edényekért felelős. Makrancos, ha két bal lábbal kel, sokszor tedd ide, hagyd ott munkát végez, de felszabadítja a mosogatót és pár edényt elmosni utána sokkal könnyebb, mint egy egész mosogatónyit nekem mosogatni.

- Róbert -> ő a vincellér, csak nem az udvart, a lakást söpri. Csendes alkat, a munkájával ugyan hosszan elpiszmog, de nem lehet rá panaszom, elég alapos (bár az utóbbi időben akadt némi kifogásom a munkájával szemben, de nem zsémbelek, mert nélküle már valószínűleg térdig járnánk a ganéba).

Akire még nagy szükségem lenne:

- Vilma -> a házvezetőnő. Legalábbis a felmosást szívesen rábíznám, de még hezitálok.

... és egy jó babysitter, legyen bármi is a neve, aki gondjaiba veszi az ördögfiókákat arra a röpke órára, amíg nekem kisimulnak az idegszálaim...

-_-"

40€ volt a cipő- és ruhamatrica* (itt nincs jelük a gyerekeknek, mint otthon, mindenbe a nevüket kell beírni, de szerintem csak én vagyok lelkes, elmondások alapján a többi szülő letojja magasról) együtt, erre hétfőn jön elém a Békák óvónője, hogy melyik a gyerek cipője, és a kezében két pár vadidegen cipőt tart. Pedig ott van a cipőnkben a matrica. Pedig szóltam is, hogy MINDEN (lassan a gyerek is) matricázva van, keressék a nevét a holmijaiban, ha nincs, akkor nem az övé. Vagy ők nem beszélnek németül, vagy én, vagy egyikőnk sem...




* az elmúlt 2 hétben 3x indultunk el másvalaki cipőjében haza...

Beatrix Potter

Tegnap megérkeztek a könyvek. A szokásos Bogyó és Babóca szállítmány, egy Katie Fforde és az újdonságok: Bikkmakk Mókus és Tüskés néni.

A meséket én még eredetiben olvastam, amikor meg Squerrel Nutkin és Tiggy Winkle névre hallgattak, de nagyon tetszettek. Sőt, egy időben a sorozat is ment, a Peter Rabbitet legalábbis biztosan láttam, habár tecsőn már csak angolul találtam meg.

Szóval kedves, magával ragadó történteknek tartottam ezeket a meséket, és gondoltam, a Nyúl Péter csak azért nem érdekli Samut, mert a mesekönyv térbeli, így a sok látvány benne, elvonja a figyelmet a meséről.

A könyvek viszont a folyosó közepén hányódtak, amikor felértem az ikrekkel. Kicsit el is szomorodtam, de azért megbeszéltük, hogy olvasok a délutáni alvás előtt belőle. Bikkmakk nyert, és legnagyobb meglepetésemre a gyereknek tetszett. Pedig hát nem egy Petigergő, de még csak nem is Szutyejev, habár az is nagy kedvenc.

Este már nem kellett a petigergő, a Tüskésnénit kértük, és hallgattuk szájtátva. Aztán a mese végén leadta Samu az igényét meg egy Bikkmakkra. Pedig biztos voltam benne, hogy az nem is tetszett neki.

Ezen fellelkesülve este be is szereztem a könyvek maradékát, habár a Nyuszi Benjámint megint külön kellett intéznem*. Ami nagyon fáj, hogy a Gloucesteri szabó nincs meg magyarul... Bár gondolkoztam rajta, hogy a könyveket megveszem angolul is, hátha később, általános iskolában szívesen olvasnák. **

* Mindkét könyv 2007-es kiadás és azt mondta a Bookline, a Nyuszi Benjamint már nem tudták nekem beszerezni, de a Libriben is utolsókat rúgta a Nyúl Péter, innen gondolom, hogy otthon annyira nem örvend nagy népszerűségnek

** Hezitálok, mert közben lenne lehetőségem megvenni a teljes Petigergő sorozatot is, de arány áron... (bár a többihez képest meg így is normális kereteken belül). Meglátjuk, meg alszom rá egyet. Mondjuk ma délelőtt...

U5

Két napos program. Ikreknek sosem csinálják egyszerre. Tegnap befűztem a szomszédasszonyt, hogy segítsen már, maradjon kicsit Danival és Hédivel, jövök-megyek.

Beni nagy sóder volt, sírt ugyan, mert kimerült volt, de a gumikacsára úgy rástartolt, mint egy Benike :D Nem hitte a doki, hogy tud a gyerek mászni, hát lerakta a gumikacsát, Beni meg négykézlábra pattant és már robogott is, keresztül az asztalon. Vicces volt. A szeme viszont rossz a fiatal embernek, tegnap kértem is időpontot mind a négyőnknek*.

Ma Dani volt a soros, nem okozott csalódást, hát ő nem mászik... na de (óóóóóóóóóóóóóóóh, be kár, hogy nem videóztam, majdnem kinyúltam a röhögéstől) a gumikacsára ő is ráizgult, mert hát rágható. De a mellkasa nem csúszott a műbőrözött vizsgáló asztalon, így feltornyosult a feneke az ég felé :D Jajj, nagyon jó volt :D Na, itt is csodánkra jártak, ugyanis Daninak 20-szal a 100 alatt, Beninek 20-szal az 50 alatt van a súlypercentilje. Még én is kaptam róla egy nyomtatott példányt, mondta a doki, hogy van pár ikergyerek a praxisban, de ilyet még nem látott.

És akkor az ikrekről általában :)

Szörnyűek :D Eljátszanak együtt, egy darabig, ez különösen akkor (illetve addig) megy jól, amikor (amíg) Beni szájában nincs cumi. A cumi, az a vég. Mármint a Benié. Dani egyszerűen függő. Ha meglátja, hogy az öccse szájában cumi lóg, addig kotor, ás, gurul, amíg el nem éri a kicsit és ki nem szedi a szájából a cumit. Aztán meg persze jön a sírás, mert Benike tudja, hogy akkor rohan Anya-a-hős és visszaveszi a csúnya cumibitrolótól a kincset. Hát, evvan. Nem, a kicsit sem kell félteni, ő meg a játékokat szedi el, Dani bármit talál, Beni ott terem, megragadja, és mint kiskutya a csontot, már viszi is. Dani persze felhúzza magát, hogy csak magatehetetlenül tud vergődni **, és akkor megint jön Anya-a-hős igazságot szolgáltatni. Hát, evvan.

A kajálás változó. Beninek 3 daloskönyvet kell kiénekelnem, illetve az üveg (mindegy, hogy tápszeres vagy bébiételes) felétől komoly szerep jut a cuminak, minden harmadik korty után be kell ugyanis tölteni kicsit, hogy a fiatalúr fel tudja dolgozni azt a sokkot, hogy enni kell, és folytatni tudja a falatozást. Amúgy szépen eszik, hízogat is. Danival nincs gond, ő mindent megeszik. Tápszert, bébiételt... játékot, zoknit, a bútorokat, sőt, a múltkor arra értem be, hogy lehúzta az öccse lábáról a zoknit és azt rágta***. Nem, nem a zoknit...

Az alvás változó. Hogy mitől függ, hogy jó-e vagy nem, még nem tudom, ha már rájöttem volna, az egész életem könnyebb lenne. De mondjuk, hogy 2-3 cumivisszatöltéssel megúszom egy éjjel, ezt ha felezzük apával, tekintve hogy nem egy megerőltető dolog, így neki is belefér, akkor igazán kibírható.**** Az éjjelifény kell. Hogy hol van a jó pozíciója, még nem tudom pontosan, gondolom, ahogy a Merkúr együtt áll a Vénusszal, és a sugaruk keresztezi a Szaturnuszt. Számításaim szerint. Ha fél miliméterrel arrébb teszem, már balhé van. Dani nem tud világosban aludni. Beni meg a sötétet nem bírja. Éljenek az ikrek!

Mozgásfejlődés ügyileg Beni jó egy fejjel vezet. Felállt, bár még bátortalan, csak belém kapaszkodva húzza fel magát, viszont, ha megfogom a kezét, lépeget. Ha kihozom a járókába őket, naphosszat elnézi a rácsok között, hogy rohangálnak a nagyok. Tetszik neki, menne már ő is. Emellett pakol. Mindent szétrámol, olyan, mint egy mosómedve... Dani nem mászik, nem is kúszik. Gurul. Persze egyetlen cél motiválja: rágni. Mindent. A fejét szerintem kicsit ingatagan tartja még, így az ülésben az ő részéről nem reménykedem, Beni nagyon támaszkodik már felfelé, de ha felültetem, eldől, mint egy zsák krumpli. De nem is motivált, hogy üljön. Nem is baj.

Csütörtökön beírattam őket az oviba, ha Isten is és a párt is úgy akarja, 2017. szeptemberében kezdenek.

 

* Én a sok terhesség hatására vakultam meg, Samunak a feje fáj, Hédi fáradt mindig, Beni meg kancsal. Remek. Ahhoz képest, hogy fél év az átfutás, jövő péntekre kaptam is időpontot...

** 9,5 kilót nem könnyű emelgetni...

*** Komolyan kezdek aggódni. Egyszer az öccsét is megrágja...

**** Bevallom, mióta egy szem Baldriparannal alszom, egész kipihenten ébredek 5 óra alvás után is :)

Családi fotó

...bár a fiúk egyelőre még csak sejthetőek a babakocsiban. De hogy ne maradjanak képtelenül, íme :D

Beni

Dani