Happiness Project

Hol volt, hol nem volt... nemrégiben vettem egy könyvet Boldogságterv címmel. A borító alapján valami baromi vicces regényre számítottam, de valami sokkal jobbat találtam a könyvben :)

Igazából arról szól, hogy az írónő egy napon rádöbbent, hogy elmegy a saját boldogsága mellett. Mindene megvan és ezt annyira természetesnek veszi, hogy elfelejtett örülni neki. (Nem, ez nem egy újabb Rhonda féle Titok, sokkal kézzelfoghatóbb) Könyvtárba járt, 1000 helyen utánaolvasott a témának, és amikor úgy érezte, rendesen átgondolt mindent, csinált egy 12 hónapos fogadalomlistát. Január elsején kezdett és minden hónapra volt valami úgy "fogadalomcsokor" egy adott témakörben (család, munka, gyerek, hobbi stb), amit aztán jól kipróbált és a könyvben leírta, működött, nem működött, mit tapasztalt.

Megmondom őszintén, tetszik, amit csinált. Nem mondom, hogy most nekiállok én is egy Boldogságtervet készíteni, bár jobban végiggondolva, miért is ne? Annyi területen kellene változtatnom, hogy én is és a családom is kiegyensúlyozottabb legyen, hogy talán érdemes lenne ezeket a dolgokat hónapokra osztani, és úgy megpróbálni valóra váltani.

Egyelőre még gondolati síkon van a dolog, de talán én is belevágok, szebbé tegyem a már amúgy is szépet, hogy tényleg, ne a végén mondjam majd azt, "de jó volt, kár, hogy ezt csak most vettem észre..."

Az első hó

Tegnap éjjelről mára virradóra leesett, sőt, napközben is havazott :) Nagyon drukkolok neki, hogy normális mennyiség essen dec. 6-ra, akkor végre 22 év után először megint szánnal és nem görkorcsolyával jönne a télapó. :)

Szerdán megyek szülőire... megint. Hédi hétfőn kezdi az ovit - el sem hiszem. Úgy elszaladt ez a 2,5 év, mintha nem is lett volna. Samu szülőije egy hónapja volt, sajna nem sok előrelépésről számoltak be, így hát végül csináltatni kell egy fejlettségi tesztet és az eredménytől függően kell valamerre lépni. De mindegy, már legalább lépünk.

A műtétre is lett időpont, sok tökölés után végül dec. 11 lett a megállapodás. Kiderült, nem az orrmanduláját veszik ki Samunak, csak egy polipot csippentenek le valahonnan hátulról, ami elzárja a hallójáratok orr felől eső részét. Meg hát a fülét is szúrják, ki kell pucolni az egészet, mert nem nagyon hall szegény gyerek, be van az egész rakodva. Várom is, meg nem is.

Jövőhéten jön a miki az oviba, és már Hédinek is vihettem zoknit, nagyon izgi!!!! :) Kíváncsi leszek, Törpilla hogy fogja venni az akadályt, és vajon mennyire tetszik neki az ovi majd, ha már élesben megy..

KonMari vagy amit akartok! :)

Hogy honnan jött az ötlet eredetileg, már nem is tudom. Többször jött velem szembe Marie Kondo könyve és módszere, én valahogy mégis ellenálltam. Aztán eljött a pillanat, amikor megrendeltem a könyvet és belevetettem magam egy csodálatos kalandba, ami - ha lehet a szerzőnek hinni - megváltoztatja az egész életemet majd :D

Az egész nagyjából onnan indult, hogy ellepett a szemét és emiatt a legkevésbé sem éreztem jól magam már. Nem, konkrétan tényleg, papírhulladék, kajamaradék, műanyag bizbarhátok mindenfelé. Megőrültem tőlük és önmagába forduló, soha véget nem érő küzdelem volt a rendrakás. Semminek nem volt helye, mert a szekrényből folytak a ruhák, a polcokról folytak a papírok és az egyéb szemét, mindenhol nyúlt minden, én meg folyamatosan azon agyaltam, hogy "el kéne tenni, de hová". Talán ott kattant be, mennyi felesleges szemetet őrizgetünk, amikor kiselejteztem "Narniát" (azért hívom így, mert egy szekrény mögé van rejtve és mindig hideg van :D ). Eszméletlen szemét kijött, alig győztem levinni. A padról is kidobtam vagy 5 doboz felesleges, "majd jó lesz még valamire" lomot, és a lakásból is kiszórtam eddig 8 szemetes zsáknyi (240l-es zsákokról beszélünk) felesleges cuccot. Ha belegondolok, mennyi dolgot őrizgettem, teljesen feleslegesen...

Előtte-utána képeket hozok folyamatosan majd. Szeretném megmutatni, hogy igenis, 4 gyerek mellett is lehet rendet tartani! Még ha kicsit 4 gyerekeset is :D

Ilyet még nem éltem...

Elvittem tegnap a megbeszéltek alapján a fiamat kontrollra a fülével. Maga a doki mondta, hogy menjünk vissza, meg kell néznie, hogy meggyógyult-e vagy szúrni kell. Reggel telefonáltam, 1/4 11re kaptam időpontot, hát összeszedtem nagy nehezen a bandát és elindultunk. Gondoltam, ha már ott vagyunk, megmutatom Hédit is, aki 4. napja fulladt és Benit, aki szintén csúnyán köhögött.

Már nekem az is fura volt, amikor beértünk a rendelőbe, a fiam odament a dokihoz, hogy köszönjön neki, az meg fellökte (?), aztán leb*szta az asszisztensét valamiért és elviharzott. Na mindegy, bementünk a váróba, a kicsik elvoltak, a nagyok rajzoltak, építettek, közben megjelent a doki, hogy menjünk be. Samu elkezdett hisztizni valamin, nem tudtam lecsillapítani, közben a doki nekem szegezte a kérdést, hogy kinek van láza? Néztem kettőt, nem is mondtam, hogy bárki is lázas lenne, de mákom volt, mert Hédi amúgy is lázas volt, mondtam hát, hogy neki. Erre nekem esik, hogy egyszer és mindenkorra értsem már meg, hogy a rendelő nem játszóház. Nem dívik hetente orvoshoz járni, köhögéssel, meg náthával, hetente 3x főleg nem. Itt Németországban az a szokás, hogy az anyukák megoldják, ha beteg a gyerek*, nem rohangálnak minden nyomorult orrdugulással dokihoz, vagy azért, mert a gyerek köhintett kettőt. Neki most lett belőlem elege, befejezhetném, hogy állandóan a nyakára hordom a kölykeimet. Levegőt sem kaptam, mire végre feleszméltem, közöltem, hogy már ne haragudjon, de ő hívott vissza Samu füle miatt. Erre még dühösebben nekem esik, hogy nézzek rá a gyerekre, makk egészséges**, elég lett volna betelefonálnom, hogy egészséges a gyerek, nem kellett volna az egész branccsal beállítanom. Zavarom a rendelést, nem férünk el a kezelőben, meg amúgy is! Értsem meg, hogy ő nem mérges, de már egyszerűen nem állapot, amit csinálok.

Megmondom őszintén, úgy felhúzott, hogy miután lefektettem a gyerekeket, egy jó fél óráig sírtam. Hédi azért fulladt be, mert köptetőt adtam neki a köhögésére, az általa istenített Contramutan meg annyira alkoholos, hogy amikor egyszer próbaként beadtam a gyerekeknek az előírt adag FELÉT!!!!, egész éjjel hánytak tőle. Hát ennyit erről. Már régóta kilógott a szekérrúd, mert mivel nagyon zavarjuk, ezért sosem nézte meg rendesen a gyerekeket, de ez volt az utolsó utáni csepp! Szerintem már oltásra is Bad Mergentheimbe kérek időpontot.

*na igen, remekül megoldják, nem orvoshoz, óvodába viszik a beteg gyereket. *tapstapstaps*

**végül kiderült, hogy fel kell szúrni a fülét Samunak. Ez a makk egészséges gyerek ismérve, hogy felszúrják a fülét...

xXx :D

Extra méretűvé váltam a mai napon, beleléptem a 3X-be :D ha belegondolok, mekkora tortát pusztítottam el tegnap, meglep, hogy a sok x mégis csak a koromra volt hatással, egyéb méreteimre szerencsére nem :D

Na de, ez egy szép kerek szám (mivel 0 van a végén), és ha már Isten is úgy akarta, hogy épp hétfőre essen, hát gondoltam, hátsón billentem magam és most már tényleg, de igazán és rendesen rendbeszedem magam meg az életemet.

Miket is tervezek a hátralevő évekre? (vagy legalábbis időszakra)

Rövid távú tervem rendbeszedni a lakást, hosszú távú ezt az állapotot fenntartani. Megvettem a KonMari könyvet (reszekess lom!) és elkezdem a FlyLadyt is, a magam megfontolt, 4 gyerekes módján, figyelembe véve, hogy olyan vagyok, mint az elefánt (lassan tanulok, de gyorsan felejtek).

Rövid távú tervem életmódot váltani, lefogyni, hosszú távú ezt fenntartani. A spirálnak hála sajnos egyre több problémám van a cukrommal, amit eddig a viszonylag működő hormonjaim tartottak úgy ahogy szinten, most, hogy ezek össze lettek kavarva teljesen, senki nincs, aki feleljen érte, csak én. Arról nem is beszélve, hogy ilyen zsírosan nem is érzem magam valami jól.

Rövid távú tervem kialakítani valami rendszert, aminek a segítségével anélkül tudok több időt tölteni a gyerekeimmel, hogy belerokkanjak, hosszú távú pedig addig finomítani a módszert, amíg tökéletesen nem működik. Sajnos eléggé ellaposodott a gyerekekkel a kapcsolatom, gondolom azért is, mert néha már egy kicsit sok belőlük és kijött rajtam valamiféle "4-fal-effektus". Erről nem ők tehetnek, tehát ideje túllépnem rajta.

Rövid távú terv, hogy elkezdek naplózni, hosszú távú, hogy ennek segítségével megpróbálok valamiféle keretet adni az életemnek és a vágyaimnak, hátha kiderül végre számomra is, hogy mi a jó fenét akarok kezdeni magammal az életben.

Rövid távú terv kialakítani valami spórolási rendszert, hogy ne folyjon el a pénz olyan zabolátlanul, ahogy jelenleg teszi. Hosszú távú pedig, növelni a megtakarításunkat. Jó lenne az a ház...

...és végül, de nem utolsó sorban:

Welcome 30! Ennél már csak több lesz :D

Csöbörből vödörbe

Szóval volt ez a fülgyulladásos móka. Mire mindenki kijött belőle és kezdtünk feleszmélni, visszaestünk. Na nem a fülgyulladásba...

Szerdán együtt mentünk Samuért az oviba (Bandesszal). Ennek annyi az apropója, hogy a gyerek aznap nem mosott kezet evés előtt (elmaradt a nagy izgalomban). Másnap úgy kelt, hogy fáj a hasa, dörzsöljem meg. Dörzsöltem, dörzsöltem, de nem lett jobb. Aztán reggeli után nem emlegette a hasfájást, hát mondom, biztosan jobban van. Már fel volt öltöztetve, amikor megint felmerült, hogy fáj a hasa. Gondoltam, szél vagy ilyesmi. Elmentünk az oviba, hát kifelé jövet látom, hogy ki van írva, hogy több gyerek maradt otthon magas lázzal és hasfájással. Remek. Kérdezném az óvónőt, hogy mi legyen, hát épp akkor pakoltak haza egy gyereket vödörrel a kezében. Csúcs. De mindegy, hagyjam ott a gyereket, meglátjuk, ha nincs jól, telefonálnak. El is szaladtam a főbérlőnkhöz, mert a szomszédasszony nem volt otthon, hogy ha mennem kellene, rá tudna-e nézni a gyerekekre. Végül azonban nem kellett mennem.

Samu kutya rosszul volt, hazafelé a babakocsiban jött, megpróbált bicajjal hazaevickélni, de nem sikerült. Otthon lefeküdt, nem is nagyon evett. Másnap hányt, ez ment 2 napig, majd következett a hasmenés, az már jobb volt. A doki azt mondta, rota. Szombaton Hédi kezdett rá, hányt, f*sott felváltva, hétfőtől a fiúk.

Közben, hogy ne unatkozzunk, Samunak a pangó cucc, amit egy héttel korábban nem tudtam kiszívni sehogysem a füléről, feljutott, lejutott, szétterült és úgy begyulladt a gyereknek mindene, hogy nem tudta kinyitni a jobb szemét. Egyik percről a másikra, mert este 8kor még semmi baja nem volt, hajnal 2kor már visított, fáj a füle, de akkor már a szemét sem tudta használni. Hétfőn doki (Bandesz is elkapta a rotát, így ő is ment), mint kiderült, olyan középfül gyulladása lett a gyereknek, hogy ihajj, az ráhúzódott az arcára, majd a szemére. Ítélet: egy hét antibiotikum kúra, majd fülszúrás, mert ez menthetetlen. Nem önfényezés, de komoly küzdelem árán csak összekalapáltam a gyereket, mára látszólag semmi baja. Most Hédi lázas folyamatosan és persze a fiúk is taknyosak. Ősz, én így szeretlek!

Szétestünk...

... vagyis a blog. Így jár az, aki hülye sablonokat próbálgat, de úgy szeretettem volna valami nagyon szépet... de még nem adom fel, csak ha annyi időm lenne, amennyit szeretnék... időmilliomos lennék :D