32+5

Szóval betöltöttük a 8. hónapot. A császár mizéria is megoldódott, na nem azért, mert minden szép lett és jó, nem. Kiderült, hogy a múltkori kérdés költői volt csupán, nincs császár. Természetesek vagyunk, bármi áron, mese nincs. De ne rohanjunk ennyire előre..

Szóval 17-én a nőgyógyásznál kezdtem a napot, persze a fél világot megkerülve, mert Schweigernben amúgy sem egyszerű a közlekedés, de ha iskola szünet van, akkor végleg vége. Szóval Willy Fogg hozzám képest ipari tanuló... (80 nap, mi?) Na mindegy, cirka egy óra alatt meg is tettem a 15 perces távot, vicces volt. (El busszal Laudába, onnan vonattal Mergentheimba, remek volt, tényleg. Gondoltam, legalább reggelizek egyet kedvenc kis pékségemben, ez még önmagában elég felemelő is lett volna, ha a sok h**yszagú idős bácsitól nem hasonlított volna az egész inkább egy lepukkant egy öregek otthonára, mint egy hangulatos pékségre...) Mivel a nőgyógyászaton kínosan ügyelnek, hogy zárásra, illetve ebédszünetre gondosan be legyen zárva az ajtó, így nem rohantam, meg is lepett, hogy tárt ajtókkal fogadtak már 7:55 perckor (8:00kor van nyitás elvben). A remény, hogy első leszek, ezzel elszállt...

Bejelentkezés, pisileadás, labor (80,5 kg-nak mért a gép ruhában és kaja után... hmmmm... nem sokat híztam, tényleg nem), CTG. Na, ezt a részt kifejezetten utálom. "Hogy voltak legutóbb a babák?" Jól, köszi... Danit elkezdték fenn keresni, persze mindenki ki volt borulva, hogy nem találják, biztosan meghalt, jajj, most mi legyen, de végül ráhagyták, így 45 perccel később szabadultam. Kis üldögélés a váróban, aztán nyomás a dokihoz, meg is lepett, milyen dinamikusan haladok.

Na, itt következett a meglepetések hada.. Először is a méhnyakam 5cm, ami 32 hetes ikerterhességgel szép. Meglepetés 2: teljesen biztosra vettem, hogy Benim befordult, azért is találtam meg a köldököm alatt a szívhangját, de nem. Valami debil V pózba hajtotta magát, feje persze fölfelé, kitekeredve, összegörnyedve. Szegény gyerek (meg szegény én, mert itt nincs Dévény...) Beszélgettünk a császár témáról is, a dokinő is azt javasolta, hogy ugorjak neki természetesen, mert a császár rám nézve veszélyesebb (éljen), és megnyugtatás gyanánt elmesélt néhány rémtörténetet. Egyáltalán nem lettem nyugodtabb. Ez a beszélgetés talán csak még jobban megerősített abban, hogy a császárra szavazok.

Néhány adat:

Beni

BPD - 8,41

HC - 30,85

AC - 27,21

FL - 6,33

Súly: 1936g

Dani

BPD - 8,44

HC - 30,98

AC - 25,80

FL - 6,22

Súly: 1781g

Nagyon együtt fejlődnek, bár szerintem a dokinő megint elszámolt valamit, mert hétfőn a kórházban újra Dani volt a nagyobb jó 100g-mal.

Na igen, és a kórház (most a spirálról nem írok, hosszú és egyelőre nem is ide tartozik, először szülök, majd csak aztán védekezek)

Szépen, nagykönyv szerint bekocogtam hétfőn 11-re. A CTG-n nyitottam szokás szerint, erről hoztam is képeket, nekem érdekes volt, mert ugyan ikreket várok, de előtte még sosem láttam iker CTG-t :)

 

CTG után lezavartak valami kártyáért, a recepció is értetlenül nézett rám, de nem baj, annyi előnye volt a dolognak, hogy megtudtam, kell majd még egy beutaló, mert júliustól új negyedév van (adminisztráció... kissé hasonlítanak a Vogonokra.. Egy idézet az egyik kedvencemből:

"Vogon Építész Flották. Ha stoppot akarsz kapni tőlük, egyet tehetsz: lemondhatsz róla. A Vogon faj egyike a legellenszenvesebbeknek a Galaxisban: nem kifejezetten gonoszak, de modortalanok, bürokratikusak;

fontoskodóak és érzéketlenek. Kisujjukat se mozdítanák, hogy megmentsék saját nagymamájukat a Traal bolygó Mohó Bogárpattintó Fenevadjától, hacsak nem kapnak írásos utasítást három példányban, aláírva, beküldve, visszaküldve, várakoztatva, elveszítve, megtalálva, nyilvános vizsgálatnak alávetve, ismét elveszítve, végül három hónapra tőzeg alá temetve és gyújtósként hasznosítva.

Ha italt akarsz kapni egy vogontól, legegyszerűbb, ha ledugod a torkán az ujjadat.Ha fel akarod bosszantani,

vesd a nagymamáját a Traal bolygó Mohó Bogárpattintó Fenevadja elé.Semmilyen körülmények között se hagyd, hogy egy Vogon a jelenlétedben olvassa fel a verseit."

 

/Douglas Adams - Galaxis útikalaúz stopposoknak/

Tegye fel a kezét, akinek ismerős...)

No, visszatérve a jól megszokott kerékvágásba, megkezdődött a kínvallatás. Jó fej a főorvos, nagyon bírom a humorát, de elég laza ember. Megint nekiálltunk átrágni a császár problémakört, de kiderült, a kérdés költői volt, szó sem lehet császárról (mondhatta volna hamarabb is, akkor nem agyalok ennyit. Bár ő mondta, hogy gondolkozzam el a dolgon...). Azt viszont megtudtam, hogy egy ikerszüléshez 2 Hebamme jár, két doki (azok persze nem jönnek be, mert minek), és ha koraszülöttek lesznek a srácok, akkor lejön a Kinderintensiv-ről egy gyerekorvos is, hogy azonnal elássa a szörtyöket. Nem örülök... Mondta, hogy ne aggódjak, mert folyamatosan monitorozzák majd a babákat, egyszerűen nem lehet gond. Örülök, hogy erre így mérget mer venni. De azt is megtudtam, hogy 29. héttől vállalnak szülést, tehát oda simán lehet menni, nem császároznak koraszülötteket sem, csak különleges esetekben (amikor azért koraszülött a baba, mert ki kellett venni, vagy mert baj van), hogy 34. hétig számítanak csak extrém koraszülöttek, utána már csak koraszülöttek, és hogy a 37. hétig (37+1) kell húznunk, hogy egyáltalán ne legyünk koraszülöttek. Megnyugtató. Az UH érdekes dolgot mondott, Beni közben befordult, amit sejtettem, mert egészen szeméremcsont fölött találtam meg vasárnap a szívét, de már nem mertem magam beleélni semmibe, és azt is, hogy Dani beékelődött szépen a szülőcsatornába, tehát Beni nagyon küzd az elsőbbségért, de Dani mozdíthatatlan. Vagyis elvben az. Helyük sincs már nagyon, tehát remélem, a felállás változatlan lesz egy hét múlva is, kb szülésig, örülnék. Most jelenlegi felállás szerint egyik héten ide megyek, másikon oda, nagyon tele van a hócipőm a rohangálással, de mindegy, majd csak megszülök..

 

Ovi

Hogy ez se maradjon ki. Remélem, nem kutyafutta bejegyzés lesz, bár eléggé kimerült vagyok, de csak nem hagyok ki semmit :D

Szóval 10-én volt időpontom megbeszélésre az oviba. Szokás szerint informálódni akartam, de tetszik nem tetszik alapon be kellett Samut íratni. Mint aztán kiderült, Hédit is, mert a 2015-16-os évre nem nagyon volt már hely. Sajgott a kis lelkem, de októbertől megy a lány, mert tavaszra már semmi hely nem volt.

Szóval Samu novembertől ovis lesz. Szeptembert javasolt az óvónő, de én nem mentem bele, mert itt vannak a fiúk is, Hédi is, minden új, ezt elmondtam neki is, megértette, így végül a november elejében maradtunk. A pénz egész baráti, Regelgruppéba írattam, ami nem rossz, bár, megmondom őszintén, nem is jó. 8-14-ig van, amivel az a bajom, hogy Samu alszik délután. Ebéd nincs, csak ha csomagolok neki, tehát hazajön 2-kor, megebédel, 3kor lefektetem, 6kor felkel és este mikor alszik? Délutáni alvásról egyelőre nem tudunk leszokni, nagyon nagy szüksége van még a gyereknek rá, de szerencsére rugalmas az óvónéni, majd megpróbálom megbeszélni vele, hogy 12-ig van a gyerek és kész. Az a 2 óra nem oszt, illetve nem szoroz. Aztán ha már nem alszanak délben, felőlem maradhatnak.

Tízórai, ebéd ugye nincs, csak ha csomagolok, poharat nekünk kell vinni, ami még nekem nem tetszik, hogy a játszószobában kompletten berendezett, igazi konyha van igazi tűzhellyel stb. Remélem, Samu megérti majd, hogy az nem játék. Két nagy szoba van az oviban, az egyik a barkácsszoba, ez a béka csoporté, a másik a kreatív szoba ez az oroszlánoké (asszem), de szabad az átjárás (nem kaptam agybajt, amikor megláttam, hogy a rendes, éles ollók szép rendben sorakoznak valamelyik alsó polcon... Itthon az ilyen el van zárva Samu elől, mert isten mentsen, hogy megölje magát. Ott, mivel közös csoportfoglalkozás sincs, egyszerűen csak ki van téve, hogy aki ragasztani, vágni akar, annak elől legyen...)

A másik, ami nekem annyira nem szimpi, hogy nincs jelük a kicsiknek. Mindenkinek van egy színe, és kész. Azt mondta az óvónő, hogy rá kell írni a holmijukra a nevüket, de Samu ugyan honnan tudná elolvasni a nevét? Abból meg a fenének hiányzik a konfliktus, hogy a gyerekem esetleg más poharából ivott vagy más csizmájában jött haza stb... (vagy ment ki az udvarra pl). De úgy gondoltam, hogy majd megbeszélem a gyerekkel és valamit csak rajzolok a cuccaira, hogy megismerje.

Játékkal nincs igazán elengedve az ovi, de mindegy is, kevés játékból is fel tudják magukat találni a kicsik :D Beszéltünk a szülinapozásról is, hát az sem úgy megy, mint otthon, be kell vinni mindent, mármint a hozzávalókat és a gyerekek maguk sütik a sütit. Értem a módszer lényegét, de... mindegy, ez van. A sokadik, ami nem nagyon tetszik, hogy vegyes korcsoport van, bár cserébe legalább alacsony a csoportlétszám, így bízom benne, hogy a gyerekem valahogy csak megtalálja a helyét. Beszoktatás van, hogy hogyan fog menni, az más kérdés. Sokan mondják, hogy pikk-pakk beszokik a gyerek, mert más gyerekek között lesz, ott aludnia sem kell, meg amúgy is, de én szkeptikus vagyok. Amikor Hédi született is mindenki azt mondta, hogy majd milyen jó lesz, mert a gyerekem úgyse érti, mégis legalább 2 hétig nem állt velem szóba a fiam, szóval... Meglátjuk, én azt mondom. Már csak arra leszek kíváncsi, hogy a) lehet-e kérni, hogy Samu és Hédi majd egy csoportba kerüljenek b) hogyan fog a Haushaltshilferin muzsikálni, mert a kicsik vele lesznek itthon addig, amíg én Samuval az oviban ülök...

Kis kutya, nagy meleg, négy gyerek

Beütött a kánikula*, szenved mindenki. A kicsik kb. nem alszanak, hiába a medence, nem pancsolnak, ha lehetőség van, ki sem mennek. Van persze légkondi, de ha a halottat szájon csókolom, nagyjából annak is többet ér a művelet, mint a lakásnak a készülék beüzemelése. Gondoltam naivan, hogy majd én okos beállítom a folyosóra és akkor ahogy azt lehűti, befolyik a hideg a gyerekszobába is, ha az összes ajtót becsukom, de nem... Mondjuk ezen sokat segít, hogy a ház fekvése miatt egész délben a kicsik ablakaira tűz a nap. Mi lesz itt júliusban, augusztusban? Hab a tortán, hogy szerdától írja a lehűlést (éljen), vasárnapra már 14 fokot ígér :S Még jó, hogy van egy bontatlan doboz magnerot, kelleni fog, úgy érzem.

Ma megyek az oviba megbeszélésre, nagyon kíváncsi vagyok, hogy tényleg olyan rendes-e az óvónéni, vagy megint csak a kezembe nyomnak majd egy papírt és dögöljek meg. Bár mondtam, hogy először informálódni szeretnék, hogyan is megy itt az ovi, mert olyan dolgokat hallottam, hogy hullik a hajam azóta is. Elvben reggel 8ra kellene vinnem a gyerekemet és délig ott hagyni, ami 4 óra, nélkülem, a legelső pillanattól. Ez szerintem akkor is nehéz, ha rendesen be lehet szoktatni a kicsiket, úgy meg pláne, hogy csak berakom a gyereket én meg eltűzök. Samu egy nagyon érzékeny gyerek, fenének sem hiányzik, hogy emiatt törjön össze, főleg, hogy csak szórakozásképp járna oviba, nem muszájból (nem dolgozom, itthon is maradhatna, de én is fontosnak tartom, hogy ismerje meg a korosztályát, meg hát a német is jobban ragadna). Persze alkati is a dolog, állítólag én is rühelltem oviba járni, de én erre nem emlékszem, csak arra, hogy szerettem. De én egy örök romantikus alkat vagyok, aki hajlamos majdnem mindennel kapcsolatban csak a szépre emlékezni :)

Hogy Hédi se maradjon ki, kijött még egy foga, és láss csodát, nem hogy egyre többet áll önállóan, kapaszkodás nélkül, de tegnap már stabilan járt a függönybe kapaszkodva (aminek én annyira nem örültem, de mea culpa). Kíváncsi leszek, mikor indul el, szerintem már nincs sok addig :)

* A kánikula szavunk a Canis culus nevű csillagképből ered, ami augusztusban tűnik fel az égen, pont akkor, amikor a legmelegebb van (volt). Csak érdekességképpen...

Császár kontra természetes - avagy első kórházlátogatás

Hétfőn ezt is megejtettem. Vicces volt, 4-5 szülést végignéztem a CTG monitoron, illetve végighallgattam a műtő mellett :) Nem tudom, mi lehetett, de én is érzem, hogy valami van (front, vagy nem tudom, ez a hülye idő, passz), mert elég trágyán vagyok... Na mindegy. Szóval odaértem 10:45-re, felvettek nagy nehezen (nem működött a kártyám, a gép vagy a kártyám és a gép, nem tudom), aztán 11re fel is jutottam a szülőszobára. Egy nagyon paraszt kedves szülésznőt sikerült kifogni, aki mindennel ellátott, majd mikor közöltem, hogy pipilnék egyet, úgy otthagyott, mint St. Pali a bonyékokat. Na nem baj, szóval ezalatt végignéztem 2 szülést (amíg vártam vissza a nőt) meg bejött egy másik csaj a másik vajúdóba olyan fájásokkal, hogy nem adtam volna neki 20 percet a végéig (van egy nagy monitor minden vajúdóban, ami 6 ablakos, rajta van a 3 szülőszoba, a csaszielőkészítő, meg a két vajúdó). No visszatért a szülésznő, felvettem a kis hasszorítómat, kérdezi, hogy fekszenek a babák. Elmondtam neki, legutóbb hogy hagytam őket, felrakja a CTG-t és elmegy. Furcsálltam, hogy mind a két tappancs a jobbomon van, de nem mertem szólni, mert odamorgás lesz. 20 perc múlva jön a nő, hogy "De hát ez ugyanaz a baba!" Éreztem, ahogy a vízcsepp elindul a halántékomon, nem akartam beszólni, hogy mi a véreres lóf*sznak kérdezte, hol a gyerek, ha a végén Beninek a lábát hallgattuk? Na mindegy, meglett Dani is, így szerencsésen egy órát feküdtem a gépen 30 perc helyett, ajjvé.

Innen át a váróba, a doki épp műtött, aztán előkeveredett az orvos is, pont amikor nekiálltam volna frozenezni, és már mentünk is a vizsgálóba. Mondta, hogy ismerős vagyok neki, nemrég jártam náluk, nem? Mondom, egy éve szültem. "És már megint terhes?" Ejj, de tudtam, hogy ezt a kérdést nem lehetett kihagyni, na nem baj, mondtam neki, hogy nem így terveztük. Kérdezte, hogy hormonkezelés, lombik, más volt-e a dolog hátterében, elmondtam még egyszer, hogy nem, nem akartam több gyereket, ennyi. Aztán feltette a keresztkérdést: "No és, miért jött hozzánk ilyen korán?" Na mondom, azt hittem, legalább ő fogja ezt tudni.. Nem nagyon tudtam erre mit mondani, így feldobtam a cukor történetet,  meg azt, hogy Beni faros és gondolom, most kapok időpontot császárra, vagy megbeszéljük egyáltalán, hogy hogyan tovább. "Nem, nem, nem adok magának időpontot semmire. Beszélgessünk arról, maga mit szeretne!" Na, itt már kerekedtek a szemeim, hát mi a fene? Most mi ez, hogy nekem kell döntenem? Mondtam, hogy én mindenképp a császár mellett voksolnék. "Áááá-áááá, nem eszik azt olyan forrón. Miért akar császárt?" Mondom, mert sok komplikációtól megkímél és nem szeretnék faros gyereket szülni. Elmondta, hogy Dani csinálna Beninek annyi helyet, hogy fel sem tűnne, ha esetleg fenékkel jönne ki a gyerek, meg amúgy is, az ikrek mindig nagyon kicsik. Ráadásul Beninek lenne utána helye megfordulni. Amúgy meg arra sincs garancia, hogy két fejvégű gyerekből mindkettő fejvégű is marad, mert ha lesz hely, a második simán keresztbe fordulhat vagy visszaülhet (de ha jól értettem, úgy is simán kitapossák belőlem, nem gond)  Mondom, és ha a faros jön először? "Hát, gondoljon bele, hogy a kislánya egy éves múlt. Maga szerint mennyire okozna gondot egy faros gyerek? Mert szerintem semennyire, kifér az is, nem gond." Nem győzött meg. Mondta, hogy ha baj van, persze azonnal megcsászároznak, de így nem ajánlja. Mondtam neki, hogy a fiúk hatalmasak, a dokinő azt mondta, egykében sem látott még ekkorát, nem hogy ikerpárban. "Áááá, ezen ne aggódjon, vannak ikrek, akik jobban belehúznak, aztán a végére majd lelassul a növekedési iramuk, ne izguljon emiatt." Azért az UH végén megjegyezte, hogy csatlakozik a doktornőhöz, praktizál már egy ideje, de két ekkora gyereket egy anyaméhben még ő sem látott.

Szóval a döntés rám lett hárítva. Elvben. Aggódom, mert beszélgetve más ikres kismamákkal sokkal jobban aggaszt a sok komplikáció lehetőség, mint az, hogy nehezebben gyógyul a császáros seb. De mi van, ha annyira naturálisak, hogy nem csinálják meg a császárt, hiába kérem? Nagyon félek, mert elvben doki nincs a szülésnél, a szülésznők meg... nem bízom bennük. Hédit is majdnem eltették láb alól. Mindenesetre 17-én megyek vissza a nőgyógyászomhoz, 23-án a kórházba, csak összeokoskodok valamit addigra. Értem én, hogy praktikusabb a hüvelyi szülés, rövid távon mindenképp. De ha baj van? Ki garantálja nekem, hogy nem fog valamelyik gyerekem meghalni a szülés közben, vagy még rosszabb esetben beteg lenni? Kinek van arra szüksége, hogy egy egyébként egészséges babát tegyek egy életre tönkre csak azért, hogy 2 nappal a szülés után hazamehessek? Ááááá... de az is lehet, hogy döntenem sem kell és az élet rendezi, ki tudja. Kicsi babákat csak nem engednek megszülni, bár ahogy magamat ismerem, az én méhem atombiztos, ebből senki nem fog csak úgy előrobbanni, a 36. hét előtt semmiképp. De hogy aztán mit hoz akár a következő fél óra? Majd meglátjuk..

4. trimeszter

Érzem, hogy már túl vagyok azon a ponton, amikor mások egy babával (régen én is) azt mondják: de jó, hogy megszületett! Az éjszakák pocsékok, a gerincemet kb. 3 (+ a többi [magzatvíz, lepény stb] x4) kiló húzza, feküdni nem jó, állni nem tudok, ülni fáj, fulladok, kifáradok, a kicsik fogzanak, zombi vagyok... Szóval ez van a szülésen túl, amikor az ember lánya még csak a 30. hétben jár. (Ez valami olyasmi lehet, mint amikor valaki elérte a 40. hetet, aztán a 43. hetet, a 46.-at, az 50-et.) Aki ikreket várt valaha is, tudja, miről beszélek.

A 4. trimeszter másik oltári nagy átka a vizsgálatok feltornyosulása. Minden hétre van valami móka, most kórház, aztán diabosok, aztán nőgyógyász, majd megint kórház, megint diab... Nem, a diabétesz központ nem kötelező zubehör, azt csak úgy kaptam ajándékba, hogy ne unatkozzak, meg ha túl nyugodt lenne az életem... De erről majd egy kicsit később bővebben...

Sokadik hátránya a 4. trimeszternek, hogy az ember nem halogathatja tovább a teendőket. Vagyis megteheti (mi is ezt tesszük), csak félő, hogy kicsúszik az amúgy is szűkre szabott időből. Én még mindig rendelgetek, mert sok minden hiányzik, de hiába pl a szekrény is, se mosni, se pakolni nem tudok, mert lámpa még nincs, az pedig porol. A felfúrása mindenképp. Az ágyat is át kellene húzni, ugyan a fehér ágybetétet kimostam, de a lámpa miatt az is csupa por lesz, szóval ügyes ötlet volt, gratula magamnak.

Hát, ilyen az élet így, két gyerekkel benn és két gyerekkel kinn. A többiről majd kicsit később, összeszedetten egy másik bejegyzésben...